A+ A A-

Elsüllyedt, mint a Titanic - Tay híd – Skócia

A Tay híd története nagyon hasonlít a Titanic legendájához, bár a skóciai szerencsétlenség több mint három évtizeddel megelőzte a luxushajó tragédiáját, mégis hasonló a forgatókönyv. Adott egy építészeti csoda, ami a mérnöki tudomány magasiskolájának számított, elkészültének híre és a híd fotója bejárta a világsajtót. Messzi országokból jártak a csodájára a tapasztalatszerzésre éhes mérnökök. A hidat azonban hiába hitték bombabiztosnak, a természet erői bebizonyították hatalmukat, aminek a gyanútlan utasok fizették meg az árát. Ugye ismerős a sztori?

 Edinborugh és Dundee között, a Tay folyó torkolatában volt hivatott a tengeröblöt áthidalni a Thomas Bouch által tervezett híd. A tervek már az 1850-es évek közepén elkészültek a vasúti hídról, mely segítségével egyszerűbbé válhat a környék vasúti közlekedése. Óriási munkálatok eredménye lett az 1878-ban átadott Tay Bridge, amiben a világ leghosszabb vasúti hídját üdvözölhette a nagyérdemű. A mély tengeröbölbe hatalmas betontömböket süllyesztettek és ezekre építették a több emelet magas pilléreket. 86 darab, egyenként hat öntöttvas oszlopból álló pillér tartotta a hidat, amin egy egyvágányú vasútvonal haladt át. Nagyon stabil és szilárd hidat akartak építeni, éppen ezért a tartószerkezetet erősen túlméretezték, hogy a legnagyobb terhet is elbírja. Már az építési munkálatokat is hátráltatta az öböl viharos időjárása, mégsem foglakoztak túlságosan a szél hatalmas erejével, és hogy ez később esetleg komoly problémák okozója lehet.
1879. december 28-án este a szokásosnál is nagyobb erejű vihar borzolta az öböl vizét. Az edinburghi személyvonat menetrend szerint Dundee felé vette az irányt. A híd déli végén lévő állomást 7 órakor hagyta el, amikor orkánerejű szél támadt fel. A vonat indítása után nem sokkal az állomásfőnök kiment a peronra hogy a vonat után nézzen. A hátsó kocsira szerelt piros lámpa távolodó fénye helyett azonban egy szokatlan felvillanást látott, így gyorsan visszasietett az állomásépületbe és a távírón megpróbálta felhívni a hídon túl lévő állomást. A vezetékben azonban nem volt áram, így a túloldal nem felelt. Az állomásfőnök rosszat sejtve elindult a híd irányába, de az nem volt sehol. A vihar elmúltával a következő napokban búvárok lepték el az öblöt, akik megtalálták a 27 mélyre süllyedt vonatot, melynek 75 utasa közül senki sem élte túl a katasztrófát.
A mérnökök ekkor már tudták, hogy hol rontották el. Nem vették figyelembe a szelet, amivel csak mint állandó statikus erővel számoltak. Az acél enged ugyan egy bizonyos mértékű kilengést, ám a széllökések szabályos ismétlődésekor a kilengés egyre nagyobb mértékű lett. Amikor pedig a vonat ráfutott a hídra, a hídszerkezetet lecsavarta a pillérekről. Még el sem siratták az áldozatokat, amikor a mérnökök már a híd pótlásán dolgoztak. A megerősített hídszerkezetet 1887-ben adták át a forgalomnak, de ennek építése során is történtek tragédiák. Összesen 14 munkás vesztette életét a munkálatok során, többségük vízbe fulladt. A híd viszont még ma is áll, 2003-ban újították fel utoljára.

Utoljára frissítve: 2014. július 08., kedd 09:57
Értékelés:
(2 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Hirdetés
Hirdetés

Legolvasottabb

  • 1
  • 2
  • 3
Prev Next

 

© 2012. Opramedia Kft. | Minden jog fenntartva!

Csatlakozz!