A+ A A-

A józan eszem felülkerekedett a vágyaimon - Karácsony János

Karácsony Jánosnak, az LGT és Generál együttes gitárosának hétköznapjai leginkább a tanításról szólnak.

Harminc egynéhány tanítványának, akik korosztályra és foglalkozásra nézve rendkívül különbözőek, személyre szóló tananyagot alakít ki. Napjainkban azonban újra fontos szerepet kaptak a fellépések is. Az újra összeállt Generál legközelebb december 12-én Budapesten a Tüskecsarnokban lép fel.

- Mikor szerezted meg a jogosítványodat?

- Tizenhét évesen korengedménnyel, egy évvel az érettségim előtt. Ez a családban nálunk természetese volt. A szüleimnek volt egy Simca 3-as autója, egy francia népautó. Édesapám előtte motorozott, de ahogy a gyerekek nőttek, szükség lett egy autóra. Ebben az időben, 1968-ban kerültem be a zenei szakmába. A Ferm együttessel játszottam, és a zenekarban már két embernek is volt autója, és én is nagyon vágytam erre. A vizsga nem sikerült elsőre. Akkor még lehetőség volt arra, hogy a gyakorlatozást és a vizsgát is az édesapám kocsijával végezzem, és szerintem ez nem tetszett a vizsgáztatónak.

- Mikor lett először saját autód?

- 1975-ben. Azt már a saját keresetemből vettem. Az egy 1500-as Zsiguli volt, ami egy évesen került hozzám, és jó állapotban volt.

 

zakar 1 4

 

- Mennyit jártál vele?

- Hat és fél éves koráig, és nagyon sokat mentem vele. 110 ezer kilométer volt benne. A zenész szakszervezeten keresztül feliratkoztam egy új kocsira, egy kis Polski Fiatra, aminek lényegesen alacsonyabb volt a fogyasztása, és megbízhatóbb is volt. Amikor az megérkezett, eladtam a Zsigulit. A feleségemnek is ugyanez volt, de olasz változatban.

- Sok autód volt utána?

- Igen. Ráadásul a családban mindig kettő volt, a feleségemnek és nekem is egy-egy saját. A Polski után vásároltam egy 5 éves használt Citroen GSA-t. Aztán jött az első gyerek, és kellett még egy kocsi. Azért kiutaztam Ausztriába és behoztam a feleségemnek egy Mazda 121-t. Aztán az én Citroën-emet megvették erdélyi munkások, én pedig ismét kiutaztam Ausztriába, és behoztam egy használt és törött Ford Sierra-t, és a hozzá való alkatrészeket, amit itthon összeraktak. Utána a Mazda-t lecseréltük Shadows 6-ra, a Ford-omat pedig egy Dél-Korea-i Korando dzsipre. Vadászoktól vettem és azoknak is adtam el. Ehelyett vettem egy Ford Probe-t crossflow motorral, ami szerintem talán a legjobb autóm volt. Ezután én Land Rover-re váltottam, a feleségem pedig kapott egy Volvo 60-t, amivel most én járok. A Dzsip után még vettem egy Volvo-40-t, és nagyobbik lányom kapott egy Ford Sierra-t. Szerencsés ember vagyok, a cserékből többnyire pozitíven jöttem ki.

- Mi fontos neked egy autóban?

- Elsősorban a biztonság, aztán, hogy jól szervizelhető legyen, hogy elférjen benne a család, és hogy amikor hegyen laktunk, télen is fel tudjon menni a letakarítatlan utakon.

- Mi volt a csúcs sebesség, amivel mentél?

- 220 Angliában. Többször is jártunk az LGT-vel kint, és amikor lerobbant a buszunk, béreltek nekünk autót, hasonlót, mint az én Fordom volt.

- Hogyan vezetsz?

- Amíg a gyerekeim meg nem születtek, sietős, hebehurgya voltam, de balesetet soha nem okoztam. Utána lehiggadtam. Ha szabálytalankodnak, mérgelődök, de nagy önkontrollal tűrhetőbben viselkedem, mint korábban. Nagyon bosszantanak azok a közlekedési szabályok, amik nem segítik, hanem lassítják a forgalmat.

- Szeretsz vezetni?

- Nagyon. Mivel gyerekkoromban rengeteget utaztam hóban, fagyban, forróságban, hátamon a gitárommal HÉV-en, autóbuszon, elhatároztam, hogy a gyerekeimet már nem teszem ki ugyanezeknek a megpróbáltatásoknak. Nekem fiatalon ezért is volt fontos a jogosítványom.

- Mi volt a legnagyobb távolság, amit egyfolytában levezettél?

- Budapest-London. Amikor felértem a kompra, és rögzítették az autót, szinte azonnal elaludtam. Alig tudtam magamhoz térni az átkelés után. Londonba érve aztán egy napig aludtam. De nagyon hosszú utakat vezettem Kelet-Európában is. Én voltam az LGT-ben az éjszakai sofőr. Gyakran vezettem a Barkas mikrobuszt is. Azzal jártunk például Londonban. Amikor Dover-ben tankoltunk, félre állítottak minket, hogy mit csinálunk, mert a benzinhez az olajat külön bele kellett töltenünk a tankba, hogy keverékünk legyen. Ezt nem nagyon értették.

- Milyen kocsi illik Karácsony Jánoshoz, az ország egyik legismertebb zenészéhez?

- Nem vagyok márka függő. A legnagyobb örömöt nem a legújabb és legmenőbb kocsik okozták. Volt egy Ford márka bolt, ahova bementem. Ott két autó állt: egy nyitott, piros színű kaliforniai rendszámos Ford Probe, és egy öregebb, nagyobb és olcsóbb, ami korábban egy New York-i rendőré volt. Ez az utóbbi volt az, ami nagyon illett hozzám. Kétezres benzines motor volt benne, „mezítlábas" kézzel tekerhető ablakemelővel, csuka fazonnal. Teljesítményben, fogyasztásban, megbízhatóságban tökéletes autó. A kocsi vásárlásoknál, mindig a józan eszem felül kerekedett a felesleges vágyaimon.

- Mit vennél most szívesen?

- Mostanában kipróbáltam egy új Ford Mustang-ot, az nagyon tetszett. Ugyanebben a kategóriában más autók ennek a két-háromszorosába kerülnek.

- Mi volt a legjobb autó, amiben ültél?

- Dél Franciaországban egy Ferrari, amit vezethettem is. A MIDEM-en voltunk Cannes-ban, és a magyarok kaptak egy ilyen kipróbálási lehetőséget. Ki lehetne ilyeneket itthon is próbálni bemutatókon, de nem akarom fájdítani vele a szívem.

Utoljára frissítve: 2015. december 07., hétfő 13:49
Értékelés:
(0 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Hirdetés
Hirdetés

Legolvasottabb

  • 1
  • 2
  • 3
Prev Next

 

© 2012. Opramedia Kft. | Minden jog fenntartva!

Csatlakozz!