A+ A A-

A hotel árában benne volt a sofőr és a Limuzin - Marcellina

Ha kimondjuk, hogy Marcellina, nem csak a PJT, a dalok és szaxofon jut az eszünkbe, hanem a kreppelt haj is, amit divatba hozott.

Marcellina most is aktív. Idén nyártól nem csak német, svájci és angol szereplésekre, hanem hosszú kihagyás után végre egy hazai koncertsorozatra is készül a Vakok Állami Intézete részére. Jelenleg stúdiózik, ahol új magyar nyelvű CD készül, melyen lesznek meglepetés szerű új dalok és új ruhába öltöztetett régi nagy dalok

- Mikor szereztél jogosítványt?

- Tizennyolc évesen és kényszerből. A Full-Tone együttesben játszottam és kaptunk egy szerződést a svájci Arosa-ba. Csak a zenekarvezetőnknek volt kocsija és jogosítványa, tehát valakit be kellett dobni a mély vízbe. Friss jogsival vezettem le az 1300 km-t egy VW busszal. Volt egy kis pikantériája a vizsgázásomnak is, mivel az oktató még a vizsga előtt közölte, hogy fizessek, mert megbuktat. Nem volt egyszerű feladata, mert jó voltam, de csak megbuktatott. A második menetben azonban már ment minden, mint a karikacsapás, felvettem a beszélgetésünket magnóra.

Hirdetés

- Milyen volt az út?

- Mellettem ült a basszusgitáros a feleségével és mögöttünk a zenekari cucc. Felkészületlenül, nyári gumival mentünk, és amikor 1800 méter magasan a szerpentinen a hó birodalmába értünk, kifarolt a busz és meg kellett állnom. A dugig pakolt busz súlya segített újra elindulni, viszont a mögöttem megállt autók leragadtak. Másnap a hotelben hallottuk, hogy a vendégek átkoztak valami rohadt VW buszost, aki miatt kint kellett éjszakázniuk.

- Mi volt az első autód?

- Saját keresetből egy használt Zsiguli kombi, de előtte vezettem Trabantot és Wartburgot is. A Zsiga után vettem a VW buszt. Nagyon biztonságos volt, jól lehetett bele pakolni, és soha nem döglött be. Aztán Mercedes rajongó lettem. Hogy miért? Egyszer Lipcsében ónos eső esett és a kanyarban megcsúszva felszaladtam a járdára, kidöntöttem egy villanyoszlopot, az rázuhant a kocsira, majd frontálisan a háznak ütköztem, mégis épségben szálltam ki a Mercedesből. Most egy négy ajtós Smart-tal járok. Simán megy 150-nel. Ha lehajtom az ülést, befér az ének cucc és csak hat litert fogyaszt.

- Hogyan vezetsz?

- Egész Európát beutaztam szabályt betartóan. Mivel a hangszereket nem szívesen adnám fel repülőn, nagyobb távolságokra is inkább saját autóval megyek. Előfordult, hogy több, mint 2000 kilométert mentünk egy huzamban három Zsigulival, mert Romániában a motelnek nem volt zárt garázsa, és éjszakára nem mertük az utcán hagyni a kocsit a zenekari felszereléssel.

- Mi volt a legnagyobb sebesség, amivel mentél?

- Németországban egy Cadillac-kel 240. Kölcsön kaptam, mert az autómat odaadtam valakinek és rohannom kellett egy fellépésre. A haverja adta oda a saját autóját. Csodálatos volt, nem éreztem a sebességet.

- Milyen autókban ültél?

- Las Vegasban például „VIP" Limuzinban. A hotel ezzel és egy sofőrrel biztosította a vendégek közlekedését. Egyébként oldtimer rajongó vagyok, bár nem fanatikusan. Volt szerencsém nagyon sokat vezetni is már. Las Vegasban és egész Európában gyakran járok veterán autó kiállításokra, és ha lehetőségem adódik, ki is próbálom ezeket. De sokat ültem Volgában is. Hasonló hajózó érzés volt vezetni, mint a Cadillac-et. De vezettem már Volvót és Jaguárt, ám egyiket sem venném meg. Praktikusabban gondolkodom. Jó a Smart. Soha nem „szóltak meg" érte. Külföldön sem a kocsim alapján ítélnek meg.

- Volt valamilyen érdekes élményed vezetéssel kapcsolatban.

- Igen. Nem tudom mi a jó szó arra, hogy „Gesellen". Talán utazó iparos szaki. Ők azok, akik miután szakmát szereztek, nem helyezkednek el, hanem útra kelnek. A késői középkorból fennmaradt szokás Svájcban és Németországban még ma is létezik, sőt kultúrtörténeti védelem alatt áll. Annak idején a vizsga után kötelező volt egy időt eltölteni utazással és a szakmai tapasztalat gazdagítása érdekében mindenféle szakágban dolgozni ételért és szállásért. Télen-nyáron ezüstgombos, fekete zakóban járják a világot nagy fekete kalapban és batyuval. Szállásért és ételért cserébe bekéredzkednek házakba és megcsinálják, ami elromlott vagy segédkeznek építkezésnél. Svájcban ennek nagy kultúrája van. Nincs autójuk, hanem stoppolnak. Egyszer egy ilyen huszonéves férfit felvettem. Történeteket mesélt a kalandjaiból, és hogy a világ teljesen másképpen is tud működni, mint ahogyan mi elképzeljük. Visszarepített egy pár évszázadot a viseletével, gondolkodásával és még a természetes, férfias illatával is.

Utoljára frissítve: 2017. március 15., szerda 16:37
Értékelés:
(0 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Hirdetés
Hirdetés

Legolvasottabb

  • 1
  • 2
  • 3
Prev Next

 

© 2012. Opramedia Kft. | Minden jog fenntartva!

Csatlakozz!