A remake általában filmes jelző, egy régi klasszikus mozi újraforgatását jelenti – melyhez stílszerűen idevágó hazai példa a Meseautó.
Persze a nagy üzlet reményében az autógyárak is rákaptak valami nagyon hasonlóra, és az elmúlt években régi típusokat kezdtek el ismét gyártani, amiket aztán horror áron kínálnak. A Jaguar nyitotta a sort, mi is cikkeztünk a hajdanán félbe maradt, de az alvázszámuk alapján nyilvántartásilag létező E-Type Lightweight és XKSS sorozatok befejezéséről.
De a Land Rover is tett már korábban próbát a klasszikus Series I terepjáró legelső generációs példányaival, mikor is felvásárolt roncsokat újítottak fel a Reborn projekt keretében. A lényeg, hogy a régi autók minden porcikáját rendbe hozták a hajdani leírásokhoz igazodva, majd a karosszériákat kizárólag korabeli színekre (jellemzően zöldekre) fényezték, így a vevők valóban úgy érezhették, mintha az ötvenes években vásároltak volna új Land Rovert.
Aztán szintet léptek a gyárban, ugyanis a sikerre való tekintettel Range Rover rajongók tucatjai juthattak már makulátlan példányokhoz. Az 1970-ben bemutatott modell a prémium SUV-ok elődje volt, komoly terepjárós tudással, luxus kényelemmel, vagány megjelenéssel. 1981-ig csak háromajtós kivitelben gyártották, így a Reborn projekt számára beszerzett 1978-as, jobbkormányos Range Rover Classic darabok is ilyenek voltak. A recept gyakorlatilag ugyanaz, mint a Series I esetében, azaz a valóban teljesen szétszedett kocsikat hibátlan, ha szükséges, akkor eredeti gyári alkatrészekkel felújítva rakták össze.
A végeredmény tökéletes lett, mintha évtizedeket forgott volna vissza az idő kereke. A hajtáslánc mindegyik Range Rover Classic esetében egyforma volt, a General Motorstól való 3,5 literes, 135 lóerős, 250 Nm forgatónyomatékú V8-as benzines, mely Buick modellekben is szolgált. A váltó négyfokozatú kézi, a központi differenciálmű zárható. Az első gyárilag újjászületett, Bahama Gold színűre festett Range Rover Classic modellt egyébként Párizsban, a Rétromobile kiállításon láthatta először a közönség. A Land Rover nagyjából 50 millió forintnak megfelelő angol fontot kért a felújított veterán autók darabjáért.
Az Aston Martin veterán autó klubjába viszont már tízszer ennyi, azaz 500 millió forint volt a beugró, igaz, itt valóban újragyártott autóról volt szó.
Az 1959-ben bemutatott Aston Martin DB4 a valaha gyártott egyik legszebb modell, mely közvetlenül a híres, James Bond szériás Aston Martin DB5-öt előzte meg. Soros hathengeres, karburátoros motorjával versenyautónak sem volt csapnivaló. A hatvanas évek elején az Aston Martin DB4 GT partiban volt az olasz és német riválisokkal, sőt nyolc példányt extra könnyű, alumínium felépítménnyel láttak el.
Eredetileg 25 darab Aston Martin DB4 GT gyártását tervezték. A tervrajzok még a régi autók eredetijei voltak, sőt a technológia is, de tekintettel az időközben bevezetett modernebb és korszerűbb dolgokra, anyagokra, azért ha minimálisan, de módosítottak is rajta.
A kézzel, formára kalapált karosszériában ülő pilótát FIA szabványos, de csavarral rögzített, így kivehető bukóketrec védi, biztonságosabb az üzemanyagtank, precízebb a kormányzás, hatékonyabb a tárcsás fék és jobb a felfüggesztés is. Úgy hírlik, a hosszában beépített soros hathengeres motor legalább 340 lóerőt képes teljesíteni, így a nagyon könnyű Aston Martin DB4 GT, akár pályán igen gyors lehet. A gazdag, veterán autó szerelmeseknek szóló ajánlat nagyvonalú, az 1,4 millió angol fontos árban már benne volt több historic versenyre történő meghívás, pályahasználat Abu Dhabiban, valamint, hogy az ügyfél ki is tudja élvezni négykerekű játékszerét, Darren Turner profi pilóta segítségével egy vezetéstechnikai képzést is kaphatott.
