Márciusban az Egyesült Államokban járt St. Martin, ahol több ottani kiváló zenésszel ismerkedett meg. Megbeszélték, hogy a legközelebbi albumán ők is játszani fognak, de azt a hagyományt szintén folytatja, hogy legyen harmonikás az albumon.

– Mikor szereztél jogosítványt?
– Betöltöttem már a tizennyolcat. Zenészként elvittek katonának, és ott vizsgáztam.

– Mi volt az első autód?
– Hangszereket hurcolni kerékpáron, vagy kézben, nem túl egyszerű. Vidékre is jártunk, ami még bonyolultabbá tette a dogot. Húsz évesen meg tudtam venni egy 24 éves Skoda 1000 MB-t. Úgy nézett ki, mintha egy Porsche mintájára készítették volna. 3-4 évig használtam. Az úttalan utakat is bírta.

– Mik jöttek utána?
– Ladák. Előbb egy 1200-as, ami jól bírta a strapát. Ezt lecseréltem 1500-asra, de rossz döntés volt. Azt hittem, hogy előre lépés lesz, de túlságosan rossz állapotban volt. 1990-ben elutaztam külföldre és előtte, többek között eladtam az autómat is. A kinti zenész keresetemből hazatértemkor tudtam venni egy kék színű, csapott hátú, tizenéves, jó állapotban lévő Opel Kadet-et. Ezt később lecseréltem hasonló típusú ötsebességesre, majd jött egy fehér Audi 80-as. A rendszáma EKL-666-volt. Eperjes Károlyt néztem meg egyik este, és az előadás után felajánlottam, hogy mivel esik az eső, hazaviszem. Azt mondta, hogy a 666 az ördög száma, abba nem ül be. Aztán ránézett a betűkre: EKL. Ez pedig azt jelenti, hogy Eperjes Karcsinak lehetőség, és mégis hazavihettem.

Egyszer vidékről hazafele jövet három előadás után elaludtam, felhajtottam egy járdaszigetre, amitől megtört az autó jobb eleje és tönkre ment a kereke is, de sikerült rendbe hozatnom és később eladnom. Nagy szerencsémre autós cégeknél lettem reklám ember, és hét évig kaptam szponzor autókat. Volt három évig Peugeot 406-om, és jártam sok új autóval, Peugeot-val, Volvo-val, VW Passat-tal. Az utóbbival még ügyességi versenyt is nyertem, a Hungaroring tesztpályáján.

Mire ez a támogatás véget ért, összegyűlt annyi, hogy Aachen-ben meg tudtam venni egy Mercedes-t. Ez már új fejezet. E 280-as, hat hengeres autó volt 3000-es motorral. Csodálatos utazási feltételeket biztosított, kényelmes, csendes volt, jó fogyasztással. Több száz kilométer után is fitt maradtam. Pár hónappal ezelőtt cseréltem le. Tizennégy éves volt, 308 ezer kilométerrel adtam el. Sokan mondták, hogy öt évesnél nem nézett ki többnek. Most egy hét sebességes automata CLS Mercedes-szel járok. A komfortérzés nagyon jó benne, mert sok funkció segíti a vezetést: többek között tempomat, távolságtartó, sávtartó asszisztens. Amit nehezen szoktam meg, az a kemény felfüggesztés, ami pattogóssá teszi az autót a hazai kátyúk miatt.

– Mi volt a leghosszabb utad egyhuzamban?
– Budapest-Párizs néhány megállással.

– És a legnagyobb sebességed?
– Németországban, szintén a korábbi Mercivel kipróbáltam a 280-at, de nincs hiányérzetem. A 140-150 tökéletesen elég. Hiába megyek gyorsabban, annyi időt nem spórolok, hogy megérje a kockázatot.

– Hogyan vezetsz?
– Legfeljebb előzésnél lépek jobban a gázra, de ha engem előznek, elengedem a másikat. Figyelmesen, dinamikusan, udvariasan, a gyalogosokra is figyelve megyek. Nem vágok be más elé. Ha lassan megyek, kihajtok a külső sávba. Nem dudálok, bár külföldön ennek nagyobb kultúrája van, nem nyomkodják feleslegesen.

– Szeretsz vezetni?
– Igen bár már meggondolom, hogy 2-300 kilométernek neki vágjak-e éjszaka. És nem szeretem, ha más ül a volánnál.

– Ha sok pénzed lenne, milyen autót vennél?
– Ha keresnék napi egy milliót, akkor sem vennék harminc millióért autót. Ésszerűen választanék, és semmiképpen sem egy benzinzabálót. Külföldön sok teszt sportautót kipróbálhattam a barátaimmal, még a sivatagban is, de nem adtak akkora élményt, hogy azokból válasszak. A kényelem, a komfort és a biztonság, nekem ezek számítanak.

– Mi volt a legjobb autó, amit vezethettél vagy csak mentél vele?
– A Mercedesnél jobb nem volt, pedig ültem amerikai sportautókban is.

– Milyen érdekes élményed fűződik autóhoz?
– Egyszer Svájcban néhányan megmutatták, hogy mit tudnak utcai körülmények között egy Porsche-ban, Chevrolet Corvette ZR1-ben. Halálfélelmem volt, akárcsak a pályám kezdetén, amikor valaki meg akarta mutatni, hogy a Ford Probe-val egy óra alatt kétszáz kilométert is tudunk menni. Nem ülnék még egyszer az illető autójába.