A+ A A-

A járdaszigetnél feladtam – Schuster Lóránt

Soha nem volt jogosítványa, pedig életének túlnyomó részét autóban töltötte. Schuster Lóránt a P Mobil együttes vezetője most az okokról is mesélt.

A P Mobil együttes Csoda történt című albuma augusztus 12-én jelenik meg, és ugyanazon a napon 33 év után újra együtt lépnek fel a Mini-vel a Budai Ifjúsági Parkban, amit 1984-ben az Elektromos temetés-en együtt zártak be. Akkor azt hitték, örökre. Készül, és októberben jelenik meg Schuster Lóránt Kaptafa című könyvének második része, a Csiriz, és jövőre jön a harmadik, Faszög címmel.

– Miért nincs neked jogosítványod?

– Azzal kezdődött, hogy nem volt rá pénzem, és ez egy napjainkig tartó folyamat. Persze próbálkoztam. Vettem egy KRESZ könyvet, és amikor eljutottam a járdasziget fogalmáig, azt mondtam, hogy nekem ebből ennyi elég. Amúgy nincs kedvem száguldozni sem, pedig bennem van a vetélkedés. - És hát az eszem is állandóan máshol jár, ami lássuk be, vezetés közben nem túl jó. Rájöttem arra is, hogy a pesti közlekedés van annyira jó, hogy bárhova odaérjek, és ha nagyon szükséges, akkor olcsóbb taxiba szállni, mint egy kocsit fenntartani. Ha pedig fellépünk, akkor mindig visznek. Volt, hogy tanított vezetni egy lány a Trabantjával, és egyesben már képes voltam elindulni.

Hirdetés

– Mégis az életed nagy részét autóban, vagy zenekari buszban töltötted. Gondolom tele vagy jó és rossz emlékekkel egyaránt.

– A zenekar életének elején nem járhattunk saját busszal. Arra szorítkoztunk, hogy zöldségeseket, kereskedőket béreltünk fel, hogy szállítsanak minket. A Warsawa-ban bent ült a zenekar, a tetőcsomagtartón pedig, ami nagyobb volt mint maga az autó, fent volt a komplett cucc. Később lettek olyan zenekari szállítók, akik vehettek Volkswagen vagy Ford mikrobuszt, akkor már velük mentünk. Az első esetünk egy farmotoros Volkswagen-el volt. Bagra tartottunk, amikor a benzincső elmozdult és kigyulladt a busz hátulja. Annyi időnk maradt, hogy kiugráltunk, a csomagtartóról ledobáltuk a cuccot és mire a gyöngyösi tűzoltók odaértek, a kocsi már szénné égett. Egy ZIL teherautóval mentünk tovább a fellépésre, és hajnalban vonattal jöttünk haza. Az volt egyébként az első média szereplésünk a Hétfői Hírekben: Leégett a P Mobil tánczenekar mikrobusza. Később aztán az ORI közbenjárására kaptak lehetőséget zenekarok arra, hogy állami vállalatok által leadott teherautót, pótkocsit, mikrobuszt megvegyenek. Így lett IFA-nk. A legtöbbet azonban Barkasszal utaztunk. Télen megfagytunk, nyáron hőgutát kaptunk és mentünk hatvannal. Autópálya nem volt, benzinkút, étterem alig, úgyhogy a buliba úgy mentünk, hogy a buszban volt üzemanyag, kardántengely, kaja és pia. Egy miskolci buliba reggel indultunk és reggel értünk haza.

– Balesetek voltak?

– Egyszer jöttünk haza egy buliból és mondtam a roadoknak, hogy túl fáradtak, aludjanak inkább lent, de ők csak elindultak az IFA-val, mi pedig egy másik autóval kicsit később utánuk. Az országúton mentünk, amikor valaki a kocsiban azt mondta, hogy jobb oldalon van egy teherautó az árokban. Nézzük meg, hátha kell segítség. Mondtam, hogy én nem megyek oda, de álljunk meg. A mi teherautónk volt. Hárman ültek a vezetőfülkében, mindegyiküknek volt jogosítványa, és mindhárman aludtak. Kirepültek elöl, túlélték, és később sem emlékeztek arra, hogy ki vezetett. Szerencsénk volt az is, hogy annyira dugig voltak pakolva, hogy a cucc nem tudott megmozdulni, ezért nem tört ripityára.

– Te soha nem sérültél?

– De, Pesten egy taxiban. Éjjel szabálytalanul kanyarodott ki a főútra és valaki belénk szállt. Szerencsére, mint mindig, akkor is be voltam kötve, így nem repültem ki. Mentő vitt be a kórházba. Először a folyosóra tettek, takaró nem volt, a barátnőm terítette rám a kabátját. Aztán másnap lehet, hogy valaki meghalt, mert kaptam egy igazi ágyat. Később megvizsgáltak, és hazaküldtek. Én meg otthon örömömben el kezdtem dögönyözni a barátnőmet, amitől rosszul lettem. Újra bevittek a kórházba. Rendesen megvizsgáltak és kiderült, hogy három bordám és a medencecsontom megrepedt.

– Remélem azért volt jobb élményed is!

– Egyszer Rudán Joe-val mentünk valahová, amikor lemeszeltek minket. A rendőr elkérte az iratait, majd megkérdezte Joe-tól, hogy hány személyes ez az autó? Azt mondta, hogy olyan öt-hat személyes. Ránéz a rendőr, hogy mi van? És hányan ülnek benne? Joe meg válaszolt, hogy úgy öten-hatan. A rendőr látta, hogy nem tud velünk mit kezdeni, és tovább mehettünk.

– Ha sok pénzed lenne, mit vennél?

– Egy katonai lánctalpas Hammer-t, esetleg egy csörlős katonai terepjárót vagy egy nagy luxusautót egy jó csaj sofőrrel.

Utoljára frissítve: 2017. augusztus 09., szerda 18:13
Értékelés:
(1 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Hirdetés
Hirdetés

Legolvasottabb

  • 1
  • 2
  • 3
Prev Next

 

© 2012. Opramedia Kft. | Minden jog fenntartva!

Csatlakozz!