A svájci minigyár 1967 és 1976 között forgalmazta azokat a mára már többnyire csak veterán jármű kiállításokon látható Monteverdi autó modelleket, amelyek meghozták számára az elismertséget. A sztori azonban korábban kezdődött, mondhatni, már az 1934. június 7-én született Peter Monteverdi édesapjának vállalkozásával.
A családi autójavító műhely Binningenben működött, és a kis Peter hamar megszédült az olaj- és benzinszagtól. Még érettségije sem volt, amikor 17 évesen Fiat-alapra épített magának versenyautót, és persze bajnok pilóta szeretett volna lenni. Édesapja 1956-ban bekövetkezett halála azonban átírta élete forgatókönyvét, válaszút elé került és ő a családi vállalkozás folytatása mellett döntött.
A Monteverdi autó egy szűk gyűjtői kör kedvence, melyek között több remek veterán autó is található.
Peter Monteverdi a versenyzést az 1960-as évek elejéig űzte, de később egy komoly baleset után aztán végleg szögre akasztotta a bukósisakot. Ekkorra Monteverdi autó műhelye már stabil lábakon állt és a javítás mellett az autókereskedelembe is belevágott. Svájcban a cége képviselte többek között a BMW, a Ferrari és a Lancia márkákat.
Kapcsolatai és ügyfélköre révén támadt az a vadnak tűnő ötlete, hogy ügyesen szervezve maga is gyárthatna luxusautókat. Úgy vélte, neki nem kell konkrétan érteni semmihez, hibridekben gondolkodott, és itt nem a mai hatásláncok jártak a fejében. A karosszériákat megtervezteti valamelyik menő stúdióval, a motorokat olcsón behozza az Egyesült Államokból, végül kell egy kivitelező, aki legyártja és összeszereli az egészet.
Az iménti sorrend alapján az első Monteverdi autó típusokat Pietro Frua rajzolta, a V8-as motorokat a Chrysler szállította (ezekhez bolygóműves TorqueFlite automataváltó kapcsolódott), a gyártás vonatkozásában pedig az alvázat Svájcban hegesztették, míg a karosszériát Frua torinói cége készítette.
A svájci minigyár 1967 és 1976 között forgalmazta a mára már többnyire csak veterán jármű kiállításokon látható Monteverdi autó modelleket.
Az 1967-ben bemutatott Monteverdi 375 High Speed kétféle felépítménnyel létezett, az S csupán két üléssel rendelkezett, a 200 mm-rel hosszabb L pedig tágasabb, 2+2 üléses volt. Két évvel később aztán Frua és Peter Monteverdi összekülönbözött. Állítólag a svájci szerette volna felpörgetni az üzletet és ehhez évente 80-100 autó értékesítését tervezte, az olasz fél viszont nem bírt ennyi kocsit szállítani.
Monteverdi így kötött ki 1969-ben a Carrozzeria Fissore cégnél, és mivel a bosszús Frua nem engedte, hogy a formaterveit használják, a Fissore rögtön át is alakította mindkét 375-öst. Az S típusból ráadásként kabriót is faragtak, 1972-ben pedig Berlinetta néven érkezett az új változat, valamint 375/4 jelöléssel egy elegáns limuzin is. 1975-ben a hosszú 375/L kupé Palm Beach néven szintén ledobta a tetejét.
A luxus mellett Peter Monteverdi a nagyteljesítményű sportautókról sem feledkezett el, a Ferrari és a Lamborghini orra alá a Monteverdi Hai 450 SS és GTS típusokkal próbált borsot törni, igaz, nem túl sok sikerrel. Ezen klasszikusok gyártása azonban 1976-ban befejeződött, és a cég innentől különféle unalmas amerikai, valamint jól ismert európai gyártmányok átiratait készítette minimális példányszámban.
A W126-os Mercedes S-osztályból Tiara limuzin lett, a Safari terepjáró pedig a Range Roverre hasonlított. Miután 1984-ben a Monteverdi autó, mint gyártó lehúzta a rolót, a cég egyéb autóipari fejlesztéseket vállalt, több világmárka, köztük a Land Rover és a Volvo is igénybe vette a szolgáltatásukat.
Az 1980-as évek végén az egyre többet betegeskedő Peter Monteverdi új kihívást talált magának, a Forma 1-et. Az Onyx csapat felvásárlásával istállót alapított, szerződtetett hozzá két tehetséges pilótát, de svájciként hiába értett kiválóan a pénz forgatásához, ezt már nem bírta finanszírozni. 1992-ben, kvázi utolsó nagy dobásaként még levezényelte az F1-es autó hajtásláncával tervezett, 650 lóerős Monteverdi Hai 650 utcai szupersportkocsi megépítését, de betegségével már egyre nehezebben tudott harcolni. 1998-ban hunyt el.
A Monteverdi autó egy szűk gyűjtői kör kedvence, melyek között több remek veterán autó is található. Esetleges ott jártunkkor megálmodójának szülővárosában, a nevét viselő múzeumban mindenképp érdemes egy látogatást tenni.
