A+ A A-

Mahó Andrea – Vezetés közben tudtam meg, hogy én leszek Christine

November 23-án jótékonysági koncertet ad Mahó Andrea, amelynek bevételéből a Korszerű szülészetért és Nőgyógyászatért Alapítványt támogatja.

Mahó Andrea egy jótékonysági koncertre készül, de közben több színházban is remekel. A Madách Színházban megy a Mary Poppins, az Operaház fantomja, az Anna Karenina, a Pesti Magyar Színházban a Muzsika Hangja és a Valahol Európában, Győrben pedig a Bál a Savoyban.

- Mikor szerezted meg a jogosítványodat?
- Mindig volt autónk, autók között nőttem fel, és szerettem volna minél hamarabb vezetni. Egy édesapámmal kötött megállapodás alapján egy nappal az érettségi megszerzése után elkezdhettem a tanulást és elsőre hibátlanul átmentem minden vizsgán. A jogosítvány megszerzése után viszont elbizonytalanodtam, de a papám ragaszkodott hozzá, hogy minden családi kimozduláson én vezessem az autót. Ez feloldotta a görcsöt.

- Milyen autótok volt?
- Lada 1200, és a papám szerint, aki azt tudja vezetni, az minden autót tud.

- Hogyan lett saját autód?
- A testvéremmel együtt kaptunk egy Suzuki Swift-et. Ez akkor egy menő autónak számított. Nem sokkal később családi segítséggel vettem egy új VW Polo-t. 25 éves voltam és már gyakorló színész. Ezzel egy kicsit ki is lógtam a többi fiatal színész közül.

Hirdetés

- Hogyan vezetsz?
- Azt mondják, hogy nagyon jól. Nyugodtan és dinamikusan. A mamám szerint a családból én parkolok a legszuperebbül. Megtanultam zsebkendőnyi helyre is beállni, úgy hogy nincs is parkoló radarom, amivel viszont biztosan nekimennék valaminek.

- Büntettek már?
- A fiatalkori száguldozás már elmúlt, de 160-nál többet akkor sem próbáltam ki. Csak lejárt autópálya matrica, és lejárt parkolás miatt kaptam büntetést.

- Milyen autóval jársz most?
- Egy újabb kiadású Mazda2-sel, és ennek egy korábbi típusa volt az előző autóm is. A Mazda őrület a papámtól jött. Szerinte ez egy precíz, motorikusan megbízható, biztonságos autó. Soha nem robbantam le.

- Rendet tartasz az autódban?
- Több üres vizes palack is van benne, mert amelyik kiürül, azt hátra dobom, aztán időnként összeszedem. Enni nem tilos nálam, mert az életem egy részét itt töltöm, és „ő" van értem és nem fordítva, de kaja maradékot, szemetet nem szórok el.

- Mi fontos az autóban?
- Például a külleme. Számomra ez olyan, mint egy ruha. A meggypiros színe illik hozzám, akárcsak a korábbi vadító zöld. Legyen vagány, elegáns és modern, hogy két év múlva se menjen ki a divatból.

- Mit csinálsz az autóban?
- Élek, kihangosítón telefonálok, és ha sms-ezek, akkor félreállok. Gyakorlok, énekelek, de csak felhúzott ablakkal.

- Vezettél külföldön?
- Igen. A testvéremhez a hétszáz kilométeres útra, Velence környékére saját kocsival szoktam menni, és ugyanígy jártam már Ausztriában, Németországban és Szlovákiában is. Amerikában, Los Angeles-ben a barátaim autóját, egy automata Nissan-t vezettem napközben, amíg ők dolgoztak. Mentem sztrádán és a városban is, de mindig azt tapasztaltam, hogy ott nagyon intelligensen vezetnek. Aki Budapesten tud vezetni, annak nem lehet gondja egyetlen részén sem a világnak.

- Kényes helyzetekben mit csinálsz?
- Néha hangosan szitkozódom, kicsúszik egy basszus, de soha nem mutatnék be, ami egyébként itthon nem ritka.

- Mi volt a legjobb autó, amit vezethettél, vagy amiben csak ülhettél?
- Ültem BMW-ben, Mercedes-ben, az utóbbit vezethettem is. Ültem nyitott sportkocsiban is, de azt például nem tartanék. Egy útra jó, hogy lobog a hajam a szélben, de itthonra nem való.
Városban használhatatlan a szmog miatt, amit ki nem állhatok.

- Ha a színházzal mentek valahova és nem te vezetsz, hova szoktál ülni?
- Az anyósülésre. A vezetésbe nem szólok bele, csak néha erősebben kapaszkodok.

- Milyen emlékezetes élmény fűződik valamelyik autódhoz?
- Tizenöt éve volt, hogy Győrből hazafelé jövet megszólalt a telefonom. Szirtes Tamás hívott, a Madách Színház igazgatója és azt kérdezte, hogy Andikám, mit csinálsz? – Mondom autót vezetek. - Jézus Mária, állj félre! - Mondom nem tudok, mert az autópályán vagyok. - Akkor lassíts le és ígérd meg, hogy nem fogsz neki menni semminek, mert most olyat fogok neked mondani...
Soha nem fogom elfelejteni. Akkor közölte velem, hogy megkaptam Christine szerepét az Operaház fantomjában. Még azt sem mondhatom, hogy ez volt a szerepálmom, mert soha nem gondoltam volna, hogy ezt valaha is bemutatják nálunk. - És végül mégis ez hozta meg számomra az igazi nagy kiugrást.

Utoljára frissítve: 2017. október 04., szerda 09:43
Értékelés:
(1 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Hirdetés
Hirdetés

Legolvasottabb

  • 1
  • 2
  • 3
Prev Next

 

© 2012. Opramedia Kft. | Minden jog fenntartva!

Csatlakozz!