A+ A A-
Hirdetés

Laposelemekkel pótoltuk az akkumulátort - Tóth Zoltán

Alapító tagja volt a Republic együttesnek, de Cipő halála után úgy gondolta, csak akkor lehet hű a korábbi egyezségükhöz, ha nem adja a nevét a zenekar további munkájához. Tóth Zoltán fél év alatt összehozott egy szóló lemezt, alapított egy új együttest Köztársaság Park néven, és gőzerővel dolgozik tovább.

 - Mióta van jogosítványod?
- A Nyíregyházi főiskolán szereztem 1986-ban. Akkor voltam húsz éves.
- Miért kellett a jogsi?
- Én magamtól egyáltalán nem ambicionáltam, hiszem autóm sem volt. Apámnak volt egy Wartburgja, majd később egy Ladája. Én egyáltalán nem éreztem szükségét, és ez még jó ideig valószínű, hogy így maradt volna. Kötelező volt megcsinálni, mivel technika szakos voltam a főiskolán. Ez egy tantárgy volt. Ehhez képest én mentem át egyedül a vizsgán elsőre, pedig be sem jártam az órákra.
- Papád engedte, hogy vezesd a kocsiját?
- Nem. Hiába könyörögtem. Úgy kellett egyszer-kétszer ellopnom, amikor nem volt otthon.
- Akkor már megvolt a jogsid?
- Dehogyis. Viszont csak a földútra mentem ki. Később is csak nehezen adta oda, amikor feljöttem Pestre. Tíz napig laktunk a Ladában, amíg nem volt szállásunk. Egy vízcsap mellett tanyáztunk le.
- Hol gyakoroltad a vezetést?
- Az udvarunkban forgolódtam vele. Megtanultam ipszilonozni, úgyhogy mire azt kellett volna tanulnom, már tudtam, ahogy a kuplung és a gázpedál kezelését is.
- Kit vittél először a jogsid megszerzése után?
- Apukámat. Nagyon ideges volt. Folyton mondta, hogy mit kéne csinálnom.
- Mi volt az első saját autód?
- Ez a Pestre kerülésem után volt. Egy keverő pultot a stúdiónkból cseréltem el egy szakadt Daciára. Rengeteget kellett volna költenem rá, ezért elcseréltem egy kis Polskira, ami szintén nem volt pénztárca kímélő az állapota miatt. Az autószerelés fortélyait kénytelen voltam megtanulni.
- Milyen kocsiid voltak?
- Ezek után lett egy Peugeot 305 S. Az is nagyon beteg volt, horribilis összegeket kellett rákölteni. Azután vettem egy rendes autót, egy Fiat Uno-t, majd az első újat, egy három hengeres Suzuki 1000S-t. Ennél tapasztalhattam meg először, hogy nem azzal keltem, hogy vajon mennyire beteg a kocsim. A szervizekbe vinnem kellett, de a teher az én vállamról ezzel lekerült.
- Sok autód volt még utána?
- Elég sok, mert általában három évenként cseréltem. Lett egy Daewoo Lanos, amit nagyon szerettem. Aztán jött a Fiat korszakom: Vincento, Punto, Panda. Most pedig egy Honda Jazz-zel járok.
- Mit szeretsz benne?
- Ez még kis autó számba megy, de nekem a mérete megfelel. A nagy autók nem vonzanak. Ezzel jobban elférek a forgalomban, jobban parkolok vele. A nagy autóknál félnék, hogy belemegyek valamibe.
- Hogyan vezetsz?
- Óvatosan. Szabálykövető vagyok, nem akarok másnak kárt okozni.
- Szeretsz vezetni?
- Igen. Akkor tudok a legjobban kikapcsolódni, a feleségemmel beszélgetni, telefonálgatni, és dalt írni. A mobolimra rögzítem ilyenkor a gondolataimat. Minden nap vezetek valamennyit, nekem ez az egészségügyi séta. Kimegyek egy kicsit a városból, vagy bemegyek a belvárosba. Magáért a vezetésért ülök be.
- Mi volt a legnagyobb sebesség. amivel mentél?
- Százhatvannal vagy nyolcvannal talán, de nem érdekelt. Tudom, hogy a fogyasztás nem egyenes arányban növekszik a sebességgel, és a veszély is ehhez hasonlóan kockázatosabb.
- Voltak büntetéseid?
- Nem jellemző. Korábban kétszer-háromszor is elengedett már rendőr, de az utóbbi időben meg sem állítottak.
- Ha nem te vezetsz, beleszólsz a vezetésbe?
- Beleszólnék, de nem teszem, mert tudom, hogy veszélyes. Pszichésen elbizonytalanítja a vezetőt.
- Amikor a zenekarral koncertre mentetek, te hova ültél?
- Közvetlen az ajtó mellé. Ez azzal is járt, hogyha valaki ki akart szállni, akkor nekem kellett nyitni az ajtót, de moziban is mindig a kijárathoz közel ülök, hogy akkor tudjak lelépni, amikor én akarok.
- Mi volt a legnagyobb táv, amit egyfolytában vezettél?
- Horvátországba kb. hatszáz kilométert.
- Beülsz éjszaka vezetni?
- Igen. Akkor jobban megy. Este kilenc-tíz után vagyok a legjobb állapotban.
- Milyen autós kalandjaid voltak?
- Még a kis Polski-s időszakban volt egy vicces és felejthetetlen élményem. Haza kellett mennünk Pestről, ami 220 km. A kocsit akkor nagyon elhanyagoltam. Elszállt benne a generátor, és az aksi sem volt jó. Néhány tíz kilométernyire tudtam csak feltölteni. A gyújtás még ment, de ha lámpát kellett felkapcsolni, az nagyon levitte a töltést. Ami szufla volt, azzal elindultunk, de előtte vettem huszonvalahány laposelemet. Gyöngyösig kitartott az akkumulátor. Az alatt az öcsém hármasával összedrótozta az elemeket. Az első csomagot ott "tolta" be. Ezzel mentünk úgy negyven kilométert, aztán jött az újabb csere. Közben még egy henger is megállt, ezért gyertyát is kellett cserélni. A kocsi pont a szüleim háza előtt állt meg. Én megkönnyeztem.
- Zenekarral hasonló történet?
- Volt, hogy átvettem a kormányt, de eltévedtem, mert amit a térképen útnak láttam, az valójában földút volt, és egy kukoricásban kötöttünk ki. Ment is a dühöngés.
- Maradt el ilyen miatt koncert?
- Egyszer. Miskolcról akartunk elmenni Szilvásváradra. Emlékeztem régebbről egy rövidebb útra, és arra irányítottam a sofőrt. Nem találtuk meg, helyette egy természetvédelmi területen egy földútra tévedtünk. Amikor az is elfogyott, egy réten találtuk magunkat. Ezért még évek múlva is kaptam a fejemre a zenekartól.

Utoljára frissítve: 2014. máj. 22., csütörtök 14:46
Értékelés:
(12 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Hirdetés
Hirdetés

Legolvasottabb

  • 1
  • 2
  • 3
Prev Next

 

© 2012. Opramedia Kft. | Minden jog fenntartva!

Csatlakozz!