A+ A A-
Hirdetés

Egy piros traktorra vágyom - Rácz Zsuzsa

Egy piros traktorra vágyom Egy piros traktorra vágyom

1998-ban jelent meg az első könyve: a Kábítószeretet, ezt követte 2002-ben az igazi hírnevet hozó regénye: az Állítsátok meg Terézanyut, majd 2009-ben a Nesze Neked Terézanyu!, és végül 2011-ben az Ismeritek Terézanyut? című válogatáskötete az addig  kiadatlan írásaiból. Most hirdették meg az idei Terézanyu pályázatot felnőtteknek és kamaszoknak. A www.terezanyu.hu honlapon a részletek is fent vannak. Az első témája, hogy hogyan változik meg a nők élete az anyasággal, hogyan változik meg a párkapcsolatuk vagy milyen próbákat kell kiállniuk. Ezt maximum ötezer karakterben küldhetik el. A kamasz része arról szól, milyen ma kamasznak lenni. Ezt írhatják meg vagy rögzíthetik az okos telefonjukra. A határidő április 15. És amire Zsuzsa most nagyon készül: várja a második gyermekét. 

- Mióta van jogosítványod?

- Kb. tízenöt éve. Nagyon szerelmes voltam egy fiúba, aki azt mondta, hogy vezetni rendkívül jó dolog. Sokat segített, vele el lehetett menni gyakorolni is. Rászántam magam, hogy megtanulok vezetni, miközben arra gondoltam, hogy Budapesten soha nem fogok a volán mögé ülni. Én ugyanis Miskolcon nőttem fel, ami egy lényegesen kisebb forgalmú város. Ott akár csukott szemmel is átmennék a városon és soha nem kerülnék dugóba. A jogsi letételével annyi gondom volt csak, hogy a rutinon az idegességtől annyira remegett a lábam, hogy a vizsgabiztosnak kellett megnyugtatni. 

- Mikor vezettél utána autót?

- Sokára. Százezerért lett egy harminckét éves sárga VW bogaram, miközben én még huszonöt sem voltam. Amikor elhoztam a kereskedésből, akkor még ment, de aztán mindig bedöglött. Ha elindult, akkor is legfeljebb a legforgalmasabb kereszteződésig ment el, és ott meghalt. Általában éjszaka mentem ki vele, hogy gyakoroljam a vezetést, de rémes volt minden alkalom. Az rögződött belém, hogy klassz dolog a vezetés, csak az autóval nem lehet sehova se menni. 

- Mikor cseréltél, és mire?

- Amikor az Állítsátok meg Terézanyut megírtam, annak a gázsijából vettem egy kis fehér Opel Corsa-t, mert mániám volt, hogy lejárjak a Balatonra kocsival. 

– Miért ezt választottad?

- Mert ez volt a legolcsóbb. Egy autószerelő barátom mondta, hogy ez jó lesz. Erre ugyan többnyire lehetett számítani, de volt egy típus hibája: a legváratlanabb helyzetben elment a gyújtása, és aztán se kép, se hang, csak a tréler. A negyedik alkalom után megtalálták a hibát, és aztán semmi baja nem volt. Ezen tanultam meg végül is jól vezetni, és valóban sokat lejártam vele a Balatonra, ahol kaptam használatra egy kis présházat. Ez a kocsi megvolt öt-hat évig. 

- Ezt miért cserélted le? 

- Mert az okos barátaim azt mondták, hogy még úgy el tudom adni, hogy vehetek belőle egy jobb évjáratút.     

- Mit vettél?

- Egy kis fekete Corsa-t, ami úgy ment felfelé a dombon, mint az állat. Abban az időben sokat költöztünk az országban és csúcsként egy évben levezettem vele ötven ezer kilométert. Ennek viszont rengeteg baja volt. Valamit mindig meg kellett rajta javítani. Egy idő után már nem is káromkodtam, csak felhívtam valakit, hogy jöjjön értem, és ezt kezdték megszokni a barátaink.  Amikor jött Szofi lányom, akkor beáldoztuk és megvettük a mostani autót, a Seat Cordoba-t. Ez viszont úgy megy, akár hóban-fagyban is, ahogy egy autónak mennie kell.   

- Hogyan szeretsz vezetni?

- Gyorsan semmiképpen sem. Óvatos vagyok.

- Próbáltál nagy sebességet?

- Egyszer volt nálam egy próbaautó, egy Peugeot sportautó. Azzal felgyorsultam 160-ra, de nem érzékeltem a nagy sebességet. Aztán pedig ültem egy Rover-ben, ami ment kettőszázhússzal. Azt nem én vezettem, de abban halálfélelmem volt. 

- Mit szeretsz egy autóban?

- A zenét. Amikor saját autóm volt, az olyanná vált számomra, mint egy csigának a háza. Egyedülálló voltam, vége volt a munkának, beledobáltam mindent, és mindegy volt, hogy este tíz van vagy reggel hat, elindultam a Balaton felvidékre a bömbölő magnóval. Volt három vagy négy kazettám, amit évekig használtam. Volt Balogh Kálmán a cimbalmos, Norah Jones, aztán az Ultramarin együttes. Mindegyiket kívülről tudtam és üvöltöttem velük a kocsiban. Volt, hogy álltam a piros lámpánál csutkára tekert hangerővel és mögöttem toporzékolt egy villogó rendőrautó. Rendesek voltak, nem büntettek meg. Az autó számomra a szabadság megélése volt. 

- Mi a fontos számodra egy autóban?

- A megbízhatóságot és a biztonságot szeretem. Most, hogy babát várok, a kényelem, a rugózás is előkerült, mert ha egy kátyús úton megyek, az olyan érzés, mintha egy vízzel teli akvárium lenne a hasamban, és úgy érzem, hogy a gyerek ide-oda csapódik benne. Ez nem jó érzés. 

- Ha nagyon sok pénzed lenne, mit vennél?

- Az álom egy traktor, egy nagy piros traktor. Sokszor elképzelem, mennyivel másabb lenne azzal végigmenni a Hungária körúton a csúcsforgalomban, és mennyivel nagyobb biztonságban érezném magam egy bazi nagy traktorban. A traktor erőt képvisel, sugárzó, és még hasznos is. Mondhattam volna egy terepjárót is, de arra a városban ugyanúgy nincs szükség, mint egy traktorra, de ha már valami nagyra vágyom, akkor az legyen egy traktor, egy régi piros Zetor. 

 

 

Utoljára frissítve: 2013. december 05., csütörtök 16:15
Értékelés:
(0 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Hirdetés
Hirdetés

Legolvasottabb

  • 1
  • 2
  • 3
Prev Next

 

© 2012. Opramedia Kft. | Minden jog fenntartva!

Csatlakozz!