A+ A A-
Hirdetés

Rolls Royce-al elmennék egy Oscarra - M. Kecskés András

A 60. születésnapját úgy ünnepli M. Kecskés András a pantomim művész, hogy azokat az előadásokat, szóló esteket, amiket korábban létrehozott, most újra bemutatja, aminek az Eötvös 10 ad otthont.

 

A napjai azzal telnek, visszanézi az anyagokat, feleleveníti a mozgásokat és karban tartja a testét.

- Hány éves korodban kaptad meg a jogosítványodat?
- Nagyon korán, húsz évesen már megvolt, de sokára lett csak kocsim, 27 évesen. Közben katona voltam, az 1977-es Ki Mit Tud-on megkaptam az előadóművészi működési engedélyem, és jártam az országot egy művészkalandorhoz illően stoppal, meg vonattal. Miután egyre komolyabbá vált a működésem, ahhoz már kellett egy autó.
- Ez mi volt?
- Egy átrohadt karosszériájú Renault 11. Nem tudom elmondani hány sebből vérzett és nem is volt olcsó. Egy parkoló, rokkant szállító kisbuszban végezte, mert a fékem egyik pillanatról a másikra felmondta a szolgálatot. Szerencsére már lelassultam annyira, hogy csak koccantam, de ez is olyan súlyos károkat okozott az autómban, mintha 120-szal ütköztem volna. Potom áron tudtam eladni alkatrészként, mert a típus maga ritka kincs volt.
- Mennyi idő múlva lett újra kocsid?
- Volt egy kis szünet, majd vettem egy Polski Fiat-ot. Ez egy komolyabb befektetés volt. A 45 ezer forint ma ennek legalább a tízszerese lenne. Ennek is rengeteg baja volt, de sokáig kiszolgált. Egy téli baleset okozta a vesztét. Hegyen laktam, ahova úgy gondoltam, hogy fel tudok kapaszkodni. Nem így lett. Visszacsúsztam a jeges lejtős úton. Ezt úgy próbáltam kivédeni, hogy neki kormányoztam a járdaszegélynek. Csakhogy arra felpattant, és a kerítést átszakítva egy kertben álltam meg. Elég érdekesen nézett ránk a tulaj, amikor szilveszter éjjel becsöngettünk, hogy uram, egy kicsit megrongáltuk a vagyonát. A problémán a biztosító enyhített.
- Mi jött utána?
- Egy VW bogár. Szeretni való kuriózum volt. Tetszett a hangja, a formája, a visszapillantója, a kerék elhelyezkedése. Szinte helyben meg lehetett vele fordulni. Azzal bejártam Ausztriát és Németországot, de az ajtó és a karosszéria között olyan hézagok voltak, hogy simán becsorgott az eső az alpesi zivataros utakon. Szinte lavórral kellett kimerni a vizet, de ez belefért a vándorszínészi hobó életbe. Utána jött egy három ajtós, 15 éves Opel Corsa, amit érthetetlen módon Németországban, Bonnban elloptak. Már jöttem volna haza, de előtte kicseréltettem a fékem. Lehet, hogy valaki lemásolta a kulcsot és úgy vitte el. Szerencsémre a Szegedi Balett arra turnézott, kollegalitásból kimentettek, és haza hoztak. Különben maradt volna a vonat. Erre nem fizetett a biztosító, úgyhogy buktam. Ezt figyelmeztetésnek éreztem, hogy ne kockáztassam az életem. Ahogy a hegedűnek, úgy egy művésznek is kijár egy jó tok, hogy védje.  

Hirdetés

- Ez mi lett?
- Egy négy éves kékes-szürke metál Audi 80. Elegáns, igazán egy diplomatához illett, nem egy művészhez. Sikerült kölcsönök segítségével megvenni. Ezzel jártam külföldre, főleg Németországba. Rá egy évre itthon, a Bartók emlékház elől ellopták. Szemben egy követséggel, ami előtt őrség állt. Utána elmesélte az igazgató, hogy pontosan két héttel korábban ugyanarról a helyről a BMW-jüket vitték el. A biztosító a kétharmadát kifizette. Abból vettem még egy dízel Audi 80-ast. Ez is sokáig szolgált. 800 kilométer után úgy szálltam ki belőle, mintha nem vezettem volna. Ezt csak a Renault-val éltem át. A láb és a pedál viszonyán dől el minden. A mostani autómnál, a Peugeot 306-ban ez például nem túl kényelmes. Motorikusan és gépészetileg nagyon jól kitalált, de az anatómiai felépítésemhez mégsem előnyös. Ha nem ültem volna Audi-ban, mondjuk csak a Polski-ban, akkor biztosan nem így gondolkodnék. Ez tetszett, mert jól nézett ki, pillanatok alatt 150-nen volt. Egyedül a kényelmi szempontjaimnak nem olyan jó. Egy óra vezetés után ki kell szállnom nyújtózkodni.
- Hogyan vezetsz?
- Óvatosan, mert soha nem vezettem teljesen biztonságos autóban. Ez alól talán az Audi a kivétel. Magyarországon amúgy óvatosan kell menni, mert mindenki csak a maga ügyét képviseli. Ausztriában, ha indexelek, beengednek. Ez nálunk koránt sincs így.
- Mi volt a legnagyobb sebesség, amivel mentél?
- Az Audival Németországban kipróbáltam a 220-at. Félelmetes volt, hogy a karosszéria a légáramlatban olyan hangot keltett, mintha repülőben ültem volna. Közben eldöngettek mellettem a BMW-k. Gondoltam a kerékre, a defektre, a mi van ha-ra. Van akik erre nem gondolnak és merik. Én nem. Nem azért vettem az autót, hogy összetörjem magam, hanem hogy megérkezzem az előadásaim helyszínére. Ami jellemző rám, a szabálytalanságnak egy bizonyos szabadsága. Amiatt már nagyon sok büntetést fizettem. Sok parkolási mizériám volt, hogy hol állhatok meg. A kerékbilincset én aljasságnak tartom. Egy olyan fokú rablás, ami méltatlan. Nincs a büntetés egyensúlyban az elkövetett vétséggel. A rendőrségi bírságolást is sarcnak érzem. Erre egy normális költségvetésből élő embernek nincs fedezete. Kétmilliós fizetésből egy kis hadisarcra futja, de ez nem én vagyok.
- Mi volt a legjobb autó, amiben ültél?
- Egyik barátom Citroën Prestige-e. Azzal kipróbáltuk a 250-et, szintén kint. Ültem olyan terepjáróban, ami olyan volt belülről, mint egy repülő. De ehhez egy életforma kell. A tulajdonosa, egy bankár azt mondta, hogy ez is csak egy autó, ami azt tudja, hogy megy.
- Milyen autót vennél, ha sok pénzed lenne?
- Az Audi biztosan visszatérő lenne, de évente bérelnék más-más autót, hogy sokfélét kipróbálhassak.
- A te művészi szintedhez, ha nem ide születtél volna, milyen autó lenne természetes?
- Álmodjunk nagyot! Egy Rolls Royce-szal mennék az Oscar díjkiosztóra.

 

Utoljára frissítve: 2015. március 30., hétfő 14:40
Értékelés:
(0 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Hirdetés
Hirdetés

Legolvasottabb

  • 1
  • 2
  • 3
Prev Next

 

© 2012. Opramedia Kft. | Minden jog fenntartva!

Csatlakozz!