A+ A A-
Hirdetés

A száz milliós autó nem tud annyival többet – Dj Dominique

Dj Dominique ma elsősorban a zenével foglalkozik. Van egy fesztivál, aminek az alapítója. Ez a Mi Velencénk, ahol a sport a zene és az értékek találkoznak.

Fontos számára, hogy a régi zenéket is megismerjék a fiatalok. A tízen-huszonévesek is kezdik felfedezni az Omegát, az LGT-t, Neotont, az Első Emeletet, ehhez készít rengeteg remixet. Az idei fesztivál már lezajlott június közepén.

– Mikor szereztél jogosítványt?
– Tizenhét éves koromban korengedménnyel kaptam meg. A családnak volt egy féltve őrzött Ladája. Tanácsi lakásban laktunk, és ez volt az egyetlen vagyonunk. Rettenetesen vonzott a vezetés, és a szüleim addig nem engedték, hogy vezessek, amíg nincs jogosítványom. Amint megszereztem, édesapám megengedte, hogy azzal menjek haza. Két hetenként megkaptam, és nagy szó volt a baráti körömben, amikor ezzel mehettünk valahova szórakozni.
- Mikor lett az első saját autód?
- Huszonhat éves koromban Amerikában vettem 150 dollárért egy Ford Pinto-t. Az egyetem után mentem ki, ott vállaltam munkát. Voltam kikötői munkás, dolgoztam építkezésen, nyírtam füvet, majd később Einsteinéknek dolgoztam. Intellektuális játékokat árultak. Takarítóként kezdtem, aztán lettem eladó, majd bolt vezető és végül háromé is. Eleinte biciklivel jártam, de ott ennek nagyon nincs kultúrája, viszont a távolságok óriásiak.

Hirdetés

A Pinto-t fél év múlva tudtam megvenni. Addig 30-40 km-t tekertem naponta télben, hóban és forróságban is. Az autó állandóan elromlott, de mivel technika és fizika szakot végeztem az egyetemen, akadt olyan hiba, amit magam megjavítottam. 21 éves volt, de a Ladához képest ez egy modern autónak számított. Ez egyébként a Fordnak egy félrenyúlása volt. A rendszámtábla alatt van a tank, és ütközésnél, ha a lökhárító belefúródott a tankba és szikrázott, felrobbant a kocsi. Három és fél évig voltam kint. Ezzel közel két évig jártam. Aztán vettem egy Renault Alliance-t. Ez már lehet, hogy 300 dollár volt. Ez is rossz volt a kintiekhez képest, de használati eszköznek megfelelt. A hazatérésem előtt kint vásároltam egy Subaru XP sport coupe-t. Erre kuporgattam. Ez akkor '93-ban itthon 6-7 milliót ért, de mivel kint dolgoztam nem kellett érte vámot fizetnem. Az egyik legjobb barátommal itthon elmentünk bulizni, Mivel én ittam, ezért ő vezetett. Neki mentünk egy villanyoszlopnak, és a kocsi kifli alakban meghajlott. Kimentem Amerikába, vettem egy bontóban egy fél Subaru-t. Azt saját kezűleg flexszel ketté vágtam, beépítettem egy szekrénybe, és abban hoztam haza hajóval Amsterdamig, onnan Cargo-val Bécsig, és onnan egy barátom teherautójával Pestre. Itt egy ügyes ember összerakta. Ez még évekig megvolt. A karácsonyi szezonban mindig kijártam Einsteinékhez, és pár évvel később hoztam egy Toyota Supra-t.
– Miért mindig kint vettél autót?
– Mert olyan nagy az árkülönbség, hogy megéri haza szállíttatni. Ráadásul azok az autók az európaiakhoz képest technikailag sokkal jobban felszereltek.
– Minek alapján vásároltál autót?
– Ma már használati eszköznek tartom, de a harmincas éveimben a lelki állapotom kifejezője volt. Enyém volt itthon az első Audi TT, az első új típusú VW Bogár, és van egy restaurált '71-es sárga VW -em is. Építettem is autókat. Pl. egy Nissan 280 D-t, kettőből egyet. Újra fényeztük, új kerék, nagyobb fék került rá. Csináltunk erre egy amerikai-magyar vállalkozást is, ahol autókat építettünk.
– Mi fontos neked most egy autóban?
– Mindig volt főállásom. Voltam a Juventusnak az igazgatója, a MÜPA egyik zenei vezetője, a Magyar Rádió programigazgatója, a Magyar Televízió a programigazgató helyettese, a Sport TV marketing igazgatója, de mellettük mindig diszkóztam. Pár éve már inkább az utóbbival foglalkozom. Járom az országot és Európát. És az a szempont, hogy gyorsan és tartósan tudjak vele menni. Nem száguldok, nem járok 220-szal, de van amikor gyorsan el kell jutnom valahova.
– Hogyan vezetsz?
– Szerintem biztonságosan. Néha ha időzavarban vagyok, akkor szoktam magamban morgolódni, ha valaki nem indul el a zöldön. Nyugodtan vezetek, ott élek, telefonálok, eszem, iszom, intézkedem. Egy Lexus 400 H-m van. Több mint 400 ezer kilométer van benne és hét éves. Nagyon szeretem. Sok jó autóm volt, de szerintem ez a legjobb közülük. Hibrid, a városban keveset fogyaszt. Ha kis sebességgel megyek, akkor villanyautóként működik. Van benne egy 3800-as motor, tehát ha nagyon messze kell menni, akkor lehet nyomni, de akkor szomjasabb is. Belefér a dj pult, a hangszóró, a lemezeim, az állvány.
- Mi volt a legnagyobb sebesség amivel mentél?
- Németországban a Toyota Supra-val hazafelé 230-cal. Féltem. Nem vagyok egy vagánykodó. Így neveltek. Úgy vezetek, ahogy élek. Soha nem állnék meg mozgássérült helyen, pedig volt idő, amikor ajánlottak megvételre kártyát. Ellenkezik az erkölcseimmel. Néha megbüntetnek gyorshajtásért, de a legkisebbeket kapom.
- Mi volt a legnagyobb távolság, amit levezettél?
- Személyautóval Észak-Írország. Az kemény volt, és Amerikában Baltimore-ból Dél-Karolinába. Egyszer kint megállított rendőr. Próbáltam magyarázkodni, de fél perc múlva a kezem a motorháztetőn volt. Ott ezt komolyan veszik, de egy figyelmeztetéssel megúsztam.
– Milyen jó autókban ültél?
– A legjobbnak a mostanit tartom. Magasan ülök, és átlátom a forgalmat. Ültem Porsche-ban,, Ferrari-ban, Forma 2-es autóban is. A luxus autók nem biztos, hogy kényelmesek is. Vittek már Limuzin-nal, Cadilac-kel, de ezek nem vonzanak.
– Mennyi pénzt nem sajnálnál egy kocsiért?
– Maximum tízet. Ültem már 100 milliós Bentley-ben is, de nem tud annyit, mint amennyivel többe kerül.

Utoljára frissítve: 2016. január 13., szerda 15:26
Értékelés:
(4 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Hirdetés
Hirdetés

Legolvasottabb

  • 1
  • 2
  • 3
Prev Next

 

© 2012. Opramedia Kft. | Minden jog fenntartva!

Csatlakozz!