A 20. század a technika, és egyben a közlekedés forradalma is, hiszen az első világháború, ha sajnálatos módon is, de bebizonyította, hogy a hajózás és a vasút mellett a repülőgépek és az automobilok is óriási potenciált rejtenek magukban. A francia Gabriel Voisin először a repülés szerelmese lett és 1905-ben alapított, Párizshoz közeli vállalata csak később, 1919-től kezdett luxusautókat gyártani. Értelemszerűen sok műszaki megoldást a légi járművektől próbált átvenni, mint például a könnyű alumínium használatát, de kísérletezett különleges erőforrásokkal is.
A Voisin C25 Aérodyne szabadgondolatú, már-már futurisztikus vonalait a mai napig megcsodálják, akiknek van szerencséjük vele találkozni.
A megbízott André Noel főtervező a korszak egyik legtehetségesebb szakembere volt, így nem meglepő, hogy az Avions Voisin autókat annak idején a legjobbak között tartották számon. De szintén itt dolgozott egy másik lángelme, André Lefébvre, akit Voisin később egyenesen Louis Renault-nak is beajánlott, igaz, a zseniális mérnök aztán mégis inkább André Citroenhez ment, ahol nem sokkal később olyan legendákat alkotott, mint például a Traction Avant, a 2CV és a DS.
Az 1934-ben bemutatott Voisin C25 Aérodyne több szempontból is meghatározó volt. Egyrészt művészi alkotásnak is beillett – az art deco rajongói még ma sem tudják feledni -, másrészt nem lett volna szabad megszületnie. Utóbbira a gazdasági világválság utóhatása a magyarázat, amire Gabriel Voisin nagyon rosszul reagált. Egy olcsó, könnyen eladható modell helyett a cég minden anyagi forrását a méregdrága luxusautó fejlesztésébe ölte, hiszen a valóban különleges Voisin C25 Aérodyne 70 000 frankba került, amivel árban messze megelőzte még a Bugatti 57-est is. Jól mutatja a már 1935-ben zsákutcában végződő projekt sorsát, hogy a prototípussal együtt mindössze csak hét példány készült belőle.
A forma akkori szemmel nehezen fogható bármihez. A még különálló sárvédők kecsesen ölelik körül a hosszú gépházat, a jellegzetes, szárnyas hűtődíszt két pálcával összekötve. A három ablaktörlőlapátot mozgató mechanika tengelyeit a szélvédőn átfúrva helyezték el, maga a kabin kialakítása pedig ferdehátú, amely aerodinamikai elméletek szerint született.
A Voisin C25 Aérodyne nagy trükkje azonban mégis a tető, és talán a nyitott pilótafülkés repülőgépek adhatták az ihletet, hogy az autó tetejét se rögzítsék fixen. A lemezt két, a csomagtartóban elhelyezett vákuumszivattyú segítségével hátra lehetett tolni, így az első utasok haját kellemesen borzolhatta a menetszél. A tető további különlegessége, hogy egy sorban, négy kerek ablakot vágtak rá. Apropó csomagtartó. A Voisin C25 Aérodyne már nem a hátfalon, rácsra erősítve szállította a poggyászokat, hanem a karosszérián belüli zárt térrel rendelkezett.
A Voisin C25 Aérodyne az egyik legszebb példája annak a kornak, amikor még tényleg szárnyalhatott az alkotói képzelet.
A mai autók ismeretében szokatlanok az arányok. Az Aérodyne 4.87 méter hosszú volt, tehát alig kisebb, mint egy modern felsőközép-kategóriás limuzin, ugyanakkor a 3280 milliméteres tengelytávja vetekszik az egy méretszámmal nagyobb, nyújtott kasztnis luxusautókéval. A nyomtáv elöl 1400, hátul 1350 mm széles és hiába imponálóan nagy az alvázra épített C25, a saját tömege a sok alumíniumnak köszönhetően mégis csupán 1550 kg. Az elöl hosszában beépített, soros hathengeres, két Zenith 35 TH karburátorral etetett motor a hátsó kerekeket hajtotta.
Az M25 jelű 3.0 literes, öntöttvas blokkos, de már alumínium hengerfejes, hengerenként kétszelepes gép 90 lóerőt teljesített, amellyel a Voisin C25 Aérodyne 130 km/h-s végsebesség elérésére volt képes. Mindegyik kereket a hidraulikus működtetésű dobfék lassította, a váltó pedig félautomata szerkezetként, négy előremeneti fokozattal működött. A sors furcsa fintora, hogy a vállalattól nem sokkal korábban távozott Lefébvre által tervezett Citroen Traction Avant lett aztán a világ első nagy sorozatú fémkarosszériás, fronthajtású autója.
A Voisin C25 Aérodyne után Gabriel Voisin szintén próbálkozott új típusokkal, de 1939-ben a C30-assal befejezte a luxusautók gyártását. A második világháború után, 1952-ben még megjelent az alumínium törpeautó C30 Biscooter, 1957-ben pedig a C31 Biscooter, melyek szintén a mai napig futurisztikus benyomást keltenek a nézelődőben, de ezek már egy teljesen más kategóriát képviseltek.
