1869. november 17-én, egy tíz éven át tartó építkezés után nyílt meg a Szuezi-csatorna útvonala a Földközi-tenger és a Vörös-tenger között. A csatornán áthaladó konvoj élén a L’Aigle francia jacht haladt Eugénie francia császárnéval, az egyiptomi alkirállyal, az osztrák császárral, Poroszország, Oroszország és Hollandia uralkodóival. A legfőbb méltóságokat akkor több száz főnemes és befolyásos üzletember kísérte el az útra, és a hiedelem szerint maga Verdi írt operát a Szuezi-csatorna megnyitására. És bár ez utóbbi nem igaz, – ugyanis a zeneszerző visszautasította a felkérést, és a legenda tárgyát képező Aida csak később került bemutatásra – az ünnepség valóban világra szóló volt.
Maga a vízi út a Panama-csatorna vonalához hasonlóan természetes vizeket is magában foglal, úgy mint a Timsah-tavat, a Nagy-és Kis Keserű tavat. A Szuezi-csatorna építése az Európából Ázsiába vezető hajóutat, amely addig a Jóreménység fokának megkerülésével volt csak lehetséges, kereken 4500 tengeri mérfölddel segített lerövidíteni.
A térségbeli csatornaépítés azonban nem újkori gondolat, a történészek szerint már több ezer évvel ezelőtt II. Ramszesz egyiptomi fáraó is hajócsatornát létesített a Nílustól a Vörös-tengerig, amit aztán időszámításunk előtt 518-ban I. Dáriusz perzsa király állíttatott helyre. Bár fenntartását még századokon át próbálták biztosítani, de a homokkal való állandó küzdelem abban az időben nem vezethetett sikerre, végül a 8. században végleg felhagytak az állapotának megőrzésére irányuló erőfeszítésekkel.
Szintén ugyanezen a helyen tervezett 1798-ban az akkori francia tábornok, Bonaparte Napoleon is egy mesterséges vízi utat, hogy biztosítsa Franciaországnak az ázsiai vizekre való közvetlen kijutást. Terveit azonban elvetette, amikor földmérője, La Pére tévesen azt állította, hogy a Földközi-tenger víztükre 32 lábbal alacsonyabban fekszik, mint a Vörös-tengeré. Noha 1830-ban bebizonyították a mérés hibáit, a csatorna építésének tervét időközben már háttérbe szorította a Kairó és Szuez közti vasútvonal építése.
A Szuezi-csatorna építése legközelebb 1854-ben került ismét napirendre, ekkor sikerült egy pénzügyi zseninek, Ferdinand de Lesseps-nek, Franciaország alexandriai alkonzuljának az egyiptomi alkirályt, Muhhamad Szaid pasát a tervnek megnyernie. A hosszas felmérések után a mérnökcsapat vezetője, és a Szuezi-csatorna tervezője a már az előmunkálatokban is részvevő osztrák Alois Negrelli lett. Az építésre létrehozott társaság 1859. április 25-én meg is kezdte a munkát.
A csatornaépítőknek csak az ivóvizet 3000 teve és szamár hordta a sivatagon keresztül, akik közül több ezren veszítették életüket a folyamatosan fejüket felütő járványoknak köszönhetően. Közel 10 éven át épült a Szuezi-csatorna, a tervezett összeg kétszeresébe került, és költségei a befejezéskor elérték a 454 millió frankot. Mindez odavezetett, hogy a kiadások nagy részét finanszírozó, de a bevételből alig részesülő Egyiptom teljes pénzügyi csődbe került.
Az eladósodott arab ország részesedését kivásárolva, és ebből adódó monopolhelyzetüknek köszönhetően ezt követően a britek birtokolták 70 évig a Szuezi-csatornát. A béke és semlegesség megőrzése végett az Egyesült Királyság egészen 1954-ig állomásoztatott csapatokat a térségben, majd kivonulásuk után a Szuezi-csatorna 1956-ban egyiptomi állami fennhatóság alá került, ami végül a Szuezi válsághoz vezetett.
Mivel az arab térség kőolajának jelentős része halad át rajta, ma nemzetközi egyezmények alapján biztosítják a stratégiailag kiemelt övezet kvázi semlegességét. Napjainkra a zsilipek nélküli csatorna az idegenforgalom mellett Egyiptom gazdaságának egyik legfontosabb bevételi forrásává vált, ugyanakkor a megnövekedett forgalmat a 2000-es évekre már egyre kevésbé tudta kiszolgálni. Éves szinten sokszor a világ hajóforgalmának 8-10 százaléka is áthaladt rajta, miközben a Szuezi-csatorna szélessége nem volt elegendő a folyamatos párhuzamos hajózáshoz. Egyetlen hajózható pálya volt számos kikerülést biztosító kitérő területtel.
A hajók egymás után konvojban közlekedtek, úgy, hogy átlagos napokon két konvoj tartott déli irányba és egy északnak. Az újraszabályozás elengedhetetlenné vált, és végül az egyre nagyobb forgalom további zavartalan ellátását biztosító, Új Szuezi-csatorna névre keresztelt fejlesztést 2014-ben meg is kezdték. A munkálatok azonban nem csupán a csatorna szélesítésére és mélyítésére terjedtek ki, hanem egy 35 km hosszú, a meglevő csatornával párhuzamos új csatornaszakaszt is kialakítottak.
Napjainkra a Szuezi-csatorna hossza mintegy 163 kilométer (az újonnan épített elkerülőt nem számolva), szélessége pedig a legkeskenyebb szakaszokon 200 és 210 méter között alakul a hajózáshoz szükséges 11 méteres vízmélységnél. A közel 9 milliárd dolláros fejlesztés mindössze egy év leforgása alatt megvalósításra került, és már 2015. augusztus 6-án átadták a modernizált csatornát a hajóforgalomnak. A bővítéssel lényegesen megnőtt az átengedhető hajók száma, és az új Szuezi-csatorna átadása a korábbi 18 helyett mindössze 11 órára csökkentette az átkelési időt. Jelentőségét jól szemlélteti, hogy például 2019-ben, mint a pandémia előtti utolsó nyugalmi évben az 5.8 milliárd dollár bevételt termelő átkelő 18.880, azaz naponta átlagosan 52 hajó átkelését biztosította.
Bővebb információk: suezcanal