Skoda 1101 Tudor
Az idén 152 éve született Vaclav Klement 1895-ben alapította meg Vaclav Laurinnal közös üzemét Laurin & Klement néven, amely kezdetben még kerékpárokat, majd motorkerékpárokat, 1905-től pedig már automobilokat gyártott. A kis manufaktúra egy megsemmisítő tűzvészt követően lett a plzeni nehézipari nagyvállalat, a Skoda Művek része, és ettől kezdve az autók neve is Skodára változott.
Később, a világháborút követően szinte az összes gyár küzdött a talpraállás nehézségeivel, mivel alapvetően hiányzott a megfelelő nyersanyag, és sok esetben az üzemeket is súlyos kár érte a bombázások során. A cseh autógyár helyzete sem volt jobb az átlagnál, így új tervezés helyett, az éppen piacra szánt kisautójának, a 2,5 méternél kisebb tengelytávú Skoda 1101-esnek a műszaki alapját még döntően az 1933-ban bemutatott Popular adta.
A központi csővázra részben fából készült vázszerkezetű, acéllemezekkel burkolt kétajtós karosszéria került, a rugózást keresztbe fordított laprugókkal, a hátsótengely elrendezését pedig speciális, úgynevezett lengőtengellyel oldották meg. Utóbbinak volt köszönhető, hogy az alig 4 méter hosszú, 1,5 méter széles és gyakorlatilag ugyanilyen magas Skoda 1101-esek hátsó kerekei látszólag furcsán, befelé dőltek, mintha lábujjhegyen nyújtózva állt volna az autó. Ennek a kis furcsaságnak volt köszönhető, hogy annak idején sokan ó-lábú néven is emlegették.
Motorválaszték híján, az 1946 tavaszától gyártott Skoda 1101-es mozgatását egyetlen 32 lóerős, 1,1 literes, négyhengeres benzinesre bízták, amely négyfokozatú – az utolsó két fokozatnál szinkronizált – sebességváltón át hajtotta a hátsó kerekeket. A csúcssebesség sík úton ugyan elérte a bűvös 100 km/órát, de tartós haladásként a 60-80-as tempót szerette. A motorral ellentétben karosszériából többfélét is kínált a gyár. A Skoda 1101-es alapmodellje a kétajtós szedán volt, a fémtető nélküli Cabriolet pedig megtartotta az ablakkereteket.
A mindennapok szerves részét képező autót a köznyelv egy idő után kedvesen Skoda Tudor becenévre keresztelte, ami állítólag az angol two door, azaz kétajtós kifejezés fonetikus kiejtésből származott. Két évvel a Skoda 1101 bemutatója után korszerűsítették a típust, amely immáron a 1102-est jelölést kapta. A váltó és az OHV vezérlésű motor változatlan maradt, de előbbinél a kar a kormányoszlopra került, továbbá a műszerfalat is áttervezték.
Bővült a választék, Roadtser néven jött a négy helyett csak kétüléses teljesen nyitott karosszéria, a négyajtós szedán (amit egyébként viccesen továbbra is Tudornak hívtak), valamint a praktikus kombi, és az ebből kialakított áruszállító furgon, illetve mentőautó.
Magyarországon Skoda Kolonial néven lett ismert a szintén Skoda 1102-es alapú, szögletes formájú terepjárónak tűnő, vászontetős karosszériát hordó Vo és P, amit kezdetben a honvédségnél és a rendőrségnél rendszeresítettek. Azonban a látszat ellenére terepen ügyetlenül mozogtak, hiszen a műszaki alapok nem változtak és összkerékhajtást sem kaptak, így hamarosan más állami szervezetekhez kerültek.
A Skoda 1101 és 1102 típus gyártása 1952-ig tartott, és közel 67 ezer példány készült belőlük. A nálunk is népszerű kiskocsit leginkább a Posta és a Főtaxi használta előszeretettel, ugyanakkor a Skoda Kolonial Vo és P kivitelek darabszáma jóval szerényebb volt, hiszen más volt a célközönség is. Ezekből becslések szerint mintegy 4200 darab autó gördült le a szalagról.
Fontos megemlíteni, hogy a csehek a Tudorból eredményes gyári versenygépet is faragtak, amiket Skoda 1101 Sport, és Supersport néven futtattak. A módosított, áramvonalas kasztnis csúcsgépet 1,1 helyett már 1,5 literes feltöltéses motorral szerelték, a mérnökök közel 180 lóerőt varázsoltak elő belőle és az autó csúcssebessége is elérte a 200 km/órát. A mai Endurance Világbajnokság (WEC) elődjében, az 1948-as Spa-i 24 órás futamon például három gyári, azaz normál motoros, 1,1 literes Skoda 1101 Tudor bérelte ki kategóriájában a dobogót.
További érdekességek a Skoda Múzeumban.