A hőlégballonozás alapjául szolgáló működési elv először az ókori Kínában volt tetten érhető a 3. században, persze ekkor még szóba sem jöhetett a ma is divatos sétarepülés. Itt, a Kong Ming nevéhez fűződő kisméretű, belsejükben mécsest tartalmazó katonai lámpásokat elsősorban csak jeladásra használták. Ahhoz viszont, hogy az ember tényleg elhagyhassa a földet, még hosszú évszázadoknak kellett eltelnie.

Lourenco de Gusmao atya 1709. augusztus 8-án bemutatja találmányát, bár ekkor még senki nem gondolta, hogy a későbbi hőlégballonozás alapjait rakta le.

Lourenco de Gusmao atya 1709. augusztus 8-án bemutatja találmányát, bár ekkor még senki nem gondolta, hogy a későbbi hőlégballonozás alapjait rakta le.

Próbálkozások persze mindig voltak, de ezek leginkább csak zuhanással, szerencsés esetben tragédia nélkül végződő kísérletek voltak. Az első komolyabb előrelépés 1709. augusztus 8-án Lourenco de Gusmao 23 éves jezsuita atya nevéhez fűződik, aki felismerte, hogy a levegőnek súlya van, így a nála kisebb sűrűségű anyag felemelkedik. Őt tartjuk ma a meleg levegő segítségével történő hőlégballon repülés feltalálójának.

Bár a történetírók szerint teljesen külön szálon, de a működési elv legközelebb Franciaországban tűnik fel ismét. A Montgolfier fivérek először vízgőzzel akarták a magasba emelni papírból készült ballonjukat, ám lehűléskor a kicsapódó vízgőz átnedvesítette azt, majd később füsttel próbálkoztak, de ez szintén nem hozott eredményt. A további tervezésről azonban nem mondtak le és hamarosan felismerték, hogy léggömbjük folyamatos melegítéssel akár hosszabb ideig is a levegőben tartható. Így alakult ki a mai is használatos hőlégballon működése.

Bár a mai értelemben vett sétarepülés még csak ábránd volt, de a Montgolfier fivérek 1783-as kötött hőlégballon kísérlete, már akkor is fesztivál hangulatot idézett elő az emberek között.

Bár a mai értelemben vett sétarepülés még csak ábránd volt, de a Montgolfier fivérek 1783-as kötött hőlégballon kísérlete, már akkor is fesztivál hangulatot idézett elő az emberek között.

Az első kisebb kísérleteket követően 1783. június 5-én egy hatalmas ballont építettek vászonból és papírból, melyet szalmával rakott tűz segítségével sikeresen a magasba is repítettek. A repülés valamivel több mint 10 percig tartott, és állítólag közel 2000 méteres magasságot sikerült elérni, ekkor még persze üres gondolával.

A sikeren felbuzdulva még ugyanezen év szeptember 19-én XVI. Lajos és Marie Antoniette jelenlétében egy új, művészien feldíszített ballont bocsátanak fel, de ekkor már egy bárányt, egy kacsát és kakast is vitt magával az útra, és a mintegy 2.5 kilométeres hőlégballonozás megtétele után, a szerkezetnek ismét sikerült gond nélkül földet érnie. Végül eldöntötték, hogy elvégzik az első emberes repülést.

A király először rabokat akart a próbarepülésre felhasználni, de egy 26 éves fiatal fizikus, Pilatre de Rozier vállalta az utat. Királyi jóváhagyással 1783. október 15-én, 4.5 percig tartó, 26 méteres magassággal így ő lett az első ember, aki kötött hőlégballonnal már komolyabb távolságra is elemelkedett a földtől. Ezt követően azonban valóságos premier következett, Roziernek és a hozzácsatlakozott Francois Laurent Arlendes márkinak november 21-én sikerült az első szabad, mintegy 25 perces hőlégballonozás megvalósítása.

A meleg levegővel felemelt hőlégballonok sikere azonban nem tartatott sokáig. Időközben Jacques Charles fizika professzor az elvet továbbgondolva szintén kísérletezni kezdett, de ő már hidrogéngázt használt, ami ugyancsak könnyebb a levegőnél és jóval hatékonyabb illetve biztonságosabb volt elődjénél. A korai találmány mára persze minden szempontból tovább fejlődött, és egy gyönyörű sporttá nőtte ki magát, ahol valóságos részei lehetünk a természetnek. Egy-egy hőlégballon fesztivál igazi látványosságot szolgáltat még a földről nézve is, de egy valóságos repülés ajándékba csomagolva, szinte biztos, hogy maradandó élmény nyújt mindenkinek.