Habár szépen lassan alakult ki a vasúthálózat a folyóval elválasztott ország két oldalán, gondot okozott, hogy nem volt közöttük kapcsolódási pont, Budapest hídjai között nem volt egyetlen vasúti híd sem. Csak huszonegy évvel az első gőzös megjelenése után írta elő a törvény a Duna két oldalán lévő vasúthálózat összeköttetését, mikor is nemzetközi pályázatot írtak ki a Déli összekötő vasúti híd építése ügyében.
A tervek közül egy francia cég pályázatát fogadták el, és 1873 őszén meg is indult az építkezés a pesti oldalon. A feladat nem volt könnyű, hiszen a munkálatokat az árvíz és a szállítmányok késése egyaránt hátráltatta, de az akkor még fontos szereppel bíró dunai hajózás érdekeit is szem előtt kellett tartani. Ám a nehézségek ellenére 1875. augusztus közepére mégis elkészült a Déli összekötő vasúti híd összes alapépítménye.
A kovácsoltvas szerkezetet egy párizsi gyárban készítették, s onnan szállították a helyszínre. A többszörös rácsozatú, kétszer két nyílású kétvágányú vasúti híd 1876-ra teljesen el is készült, így következhetett a próbaterhelés. Az eredeti terv az volt, hogy a próbaterhelést vasúti mozdonyokkal és megterhelt kocsikkal végzik el, azonban ezt a próbát vonat helyett 4840 darab sínszállal oldották meg. A Déli összekötő vasúti hídra nyílásonként 1020 tonna terhet hordtak fel, amit négy napig hagytak rajta. A szerkezet az előírásnak megfelelően viselkedett, így a hidat Ferencváros- és Kelenföld vasútállomás között 1877. október 23-án át is adták.
Azért ilyen sokára, mert addigra készült el a vonatforgalom számára a hozzávezető vasútvonal. Persze a lényeg, hogy a Budapest hidak közül a Lánchíd és a Margit híd után harmadikként megépült átjáró végre mégiscsak készen állt a folyó fölötti átjárás biztosításra. A Déli összekötő vasúti híd egyáltalán nem volt szépnek nevezhető, de nem is volt vele szemben támasztott semmilyen esztétikai követelmény, hiszen a város akkori beépített területétől jóval kijjebb esett.
Viszontagságos sorsa úgy hozta, hogy többszöri át- és újjáépítésre volt szükség. Már 1897-ben megerősítésre szorult. Ekkor tüzetesen átvizsgálták és megállapították, hogy erősen korrodálódott, ami nem az idő múlásának, hanem a vasanyag rossz minőségének volt betudható. Elhatározták, hogy kicserélik a híd vasszerkezetét, ami ismét kihívások elé állította a tervezőket, hiszen a Déli összekötő vasúti híd felújítás alatti idejében is fenn kellett tartani a vasúti forgalmat. Észak felé meghosszabbították a pilléreket, amire új kettős vágányú hidat terveztek.
Az 1913-ban újjáépített szerkezet vesszőfutása ezzel persze nem ért véget. Később, a második világháború során többször is megrongálták a légitámadások alkalmával, ám ezeket sikeresen kijavították mindaddig, amíg a visszavonuló német csapatok 1944 szilveszterén teljes egészében fel nem robbantották. 1945-46 között aztán egy szükséghíd, 1946-tól pedig egy ideiglenes K (K-betűk sorára emlékeztető) rácsozatú egyvágányú átjáró épült a Déli összekötő vasúti híd helyére.
Ezt követően az egyvágányú híd mellé, a régi pillérek helyreállításával előbb 1950-ben épült meg a mai ikerhíd egyik fele, a másik, az elsővel párhuzamos híd pedig 1953-ban készült el. Ekkor az 1946-ban épült K hidat elbontották, ám a magasított pilléreket meghagyták. Az elbontott elemek sem vesztek kárba, később felhasználták azokat az Újpesti vasúti híd építéséhez.
Napjainkra újra előtérbe került a Déli összekötő vasúti híd felújítás, amire 2019. szeptemberében már alá is írták a közel 36 milliárdos szerződést, és amelynek mintegy 85 százaléka lesz EU-s támogatásból biztosítva. A tervek szerint a jelenleg meglévő kettő helyett három vágánnyal kell majd átkelést biztosítani a vonatok számára, persze most is úgy, hogy a közvetlenül a Rákóczi híd mellett elhelyezkedő átjáró munkálatai ne okozzanak fennakadást a közlekedésben.
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.063