Pedig mindkettő Budapest Erzsébet hídja, még akkor is, ha az eklektikus stílusú monumentális XIX. századi híd és az 1964-re újraépített, letisztult vonalú utódja még csak köszönőviszonyban sincs egymással. A régi Erzsébet híd története ugyanis még 1896-ban kezdődött, mikor Ferencz József elrendelte egy új Duna-híd megépítését.
A kiírt nemzetközi pályázatra rövid időn belül több tucat terv is érkezett, ám sokáig egyik sem felelt meg az elvárásoknak. A hosszas huzavona után végül a Czekelius Albert és Kherndl Antal által készített tervek alapján, 1897-ben azért mégiscsak megkezdődött a régi Erzsébet híd építése.
A régi Erzsébet híd építése során felállított ideiglenes állványszerkezet egy 1900-ban készült fényképen.
A munka idejére a hidat teljesen beállványozták, így tudtak az építőmunkások a Duna fölött is dolgozni rajta, és nem utolsó sorban ez az állványzat tartotta az eleinte még önálló teherviselésre alkalmatlan hídszerkezet súlyát is. Építése során leginkább az Erzsébet híd budai hídfő mellett, a Gellérthegy lábánál fakadó hőforrások okoztak problémát, amik rendre megolvasztották a lánckamrák bitumenes szigetelését, és amiért a budai pillér 33 mm-t el is csúszott a Duna irányába. A tisztán acélból készült pilonú híd 1903 októberére készült el.
– És hogy a régi Erzsébet híd kiről kapta a nevét? Természetesen az 1898-ban meggyilkolt Erzsébet magyar királynéról, vagy ahogyan ma már talán a legtöbben ismerik Sissi-ről. A frissen átadott 290 méter nyílású átkelő egyébként több mint két évtizeden keresztül rekorder is volt, egészen 1926-ig, a brazíliai florianopolisi lánchíd megépítéséig a világ legnagyobb nyílású lánchídjának számított.
A második világháború pusztítását sajnos a régi Erzsébet híd sem kerülhette el. 1945-ben a németek több más dunai átkelővel együtt ezt is felrobbantották.
A hidat 11 méter széles fakocka burkolatú úttest, két 3,5 méter széles járda és mellette két alsóvezetékes villamosvágány borította. A régi Erzsébet híd villamos forgalma azonban csak több mint egy évtizeddel később, 1914 augusztusában indulhatott meg. A híd gyorsan a város ékessége lett, melynek egészen 1945-ig örülhettek a budapestiek, ugyanis ez év január 18-án a visszavonuló német csapatok felrobbantották.
Az egész hídszerkezet a Dunába zuhant, ám az Erzsébet híd pesti hídfő előtti pilon állva maradt, ami stabilizálása után 1960-ig emlékeztetett még az egykori átkelőre. Csaknem két évtizedre megszűnt itt a kapcsolat a két part között, de a növekvő forgalom miatt egyre égetőbbé vált már a budapesti hidak számának növelése. 1960-ban így megszületett a határozat, és újra elkezdődött az Erzsébet híd építése. Habár a döntéshozók sokat gondolkoztak rajta, hogy eredeti formájában építsék-e újjá, észszerűbbnek bizonyult egy új, egyszerűbb és korszerűbb, szélesebb útpályájú kábelhíd megépítése.
A tervek a régi Erzsébet híd nyomvonalán vezették az új átkelőt, ami máig a kijavított pilléreken áll. Azt hogy szélesebb legyen az útpálya úgy oldották meg, hogy a járdákat a függesztő kábeleken kívülre helyezték. A híd építése során a kábeleket dobra csévélve vitték a helyszínre, az egyenként 460 méteres és 8,5 tonnás elemeket pedig csörlővel húzták át az egyik partról a másikra. 1964-ben ünnepélyes keretek között adták át a forgalomnak az új, immár karcsú és fehér mai Erzsébet-hidat, melyen egy FAÜ csuklós autóbusz és egy Bengáli villamos kelt át először Pestről Budára.
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára
