Az orosz főváros mára mintegy 2562 négyzetkilométeren terül el és cirka 12.5 millió ember lakja, nem csoda, hogy hatalmas számokról beszélhetünk akkor is, ha a tömegközlekedést vesszük alapul. Mivel az irdatlan méretű emberáradatot a felszíni közlekedés aligha bírná el, a napi ingázását a híres moszkvai metróhálózat segítségével oldják meg.
A metróépítés ötlete az 1863-ban átadott londoni mintájára már a 19. század vége felé felmerült a városvezetésben, de az óriási költségek és a történelmi viharok ekkor még évtizedekre a háttérbe szorították. Az első moszkvai metró és a hozzákapcsolódó állomások így csak 1935. május 15-én kerülhettek átadásra, ám ezt követően már olyan rohamléptékkel folytak a fúrások, hogy három év elteltével újabb három vonal csatlakozhatott a kiépülőben lévő infrastruktúrához.
A munkálatok a második világháború alatt is folyamatosan zajlottak, s bár ekkor újabb vonalak építése nem indult, de a moszkvai metró már megkezdett első négy vonalát tovább bővítették. A következő, és egyben az utolsó, a sztálini birodalmi stílust még teljesen magán viselő Koltsevaya névre keresztelt körgyűrű már békeidő időben, 1950 és 1954 között épült meg. A nagybajuszos vezér 1953-ban bekövetkezett haláláig a metrónak ugyanis nem csak a közlekedésben volt nagy szerepe, hanem az állami propagandában is.
Ekkor épültek azok a sokszor már-már monumentális megállóhelyek melyekről a moszkvai metró képek oly sokszor mesélnek. Az állomásokat a szocialista klasszicizmus stílusában egyfajta földalatti palotáknak szánták, a festmények és szobrok pedig a mai napig hirdetik a szocializmus és a dolgozó nép hatalmának mindent átható utópiáját. Igaz, ma már elsősorban csak mint turistalátványosság töltenek be komoly szerepet a moszkvai látnivalók között.
Sztálint aztán Hruscsov követte a hatalomban, s mint egyetlen észszerű közlekedési alternatíva a nagyváros számára, nála is folytatódott a metróépítés története. Az általa meghirdetett takarékosság jegyében (és persze a hidegháború okozta egyre nagyobb szegénység miatt) ekkortól a moszkvai metró állomások már egységes kialakítást kaptak, ami jól tetten érhető az ugyancsak ebben az időszakban, szintén szovjet technológiára épülő magyar metró 2-es vonalán is.
Ma már kevésbé grandiózus állomások épülnek, de a moszkvai látnivalók között a mai napig kitüntetett helyet foglalnak el a sztálini kor eszméit hirdető szobrok és festmények.
Stílusát tekintve a hetvenes évek végétől találkozhatunk ismét extravagánsabb kialakításokkal, de ezek már kevésbé különleges építészeti megoldások. Napjainkra a moszkvai metró hossza meghaladja a 397 kilométert, és a rendszer mintegy 232 állomást tudhat magénak, bár, ha ehhez hozzáadjuk a szintén rákapcsolódó 14-es Központi kör átadott szakaszait és az egysínű vasutat, akkor már 456 kilométert tesz ki. Ezzel a világ hatodik leghosszabb hálózatának felel meg.
A pályák elsősorban földalatti szakaszokon futnak, melyek legmélyebb része a Park Pobedy állomásnál található, 84 méterrel a felszín alatt. Innen egy 126 méter hosszú mozgólépcsővel tudunk ismét feljutni az utcaszintre. A méreteket jól szemlélteti, hogy csak a mozgólépcsők összeadott teljes hosszúsága eléri a 65 kilométert, ami több mint másfélszerese a budapesti metró 39.4 kilométeres teljes hosszának. Az moszkvai metróvonal sínpárjain átlagosan 45 km/órás sebességgel közlekedő szerelvények 1.5 percenként követik egymást, és váltásban közel 35.000 alkalmazott biztosítja a forgalom zavartalanságát a nyitva tartás ideje alatt.
A belefektetett munka mennyiségét szinte lehetetlen elképzelni, de Moszkva metrótérképe már lebutított formájában is jól szemlélteti a hatalmas méreteket.
Nagy számok ezek, hiszen ha belegondolunk, a több mint 9 millió utas közel annyit tesz ki, mintha Magyarország teljes lakossága megfordulna rajta nap mint nap. Minden vonalnak van egy száma, egy színe és egy neve, mely utóbbit jellemzően arról a városrészről kapta, melyet kiszolgál. A moszkvai metró térkép ezeket legtöbb esetben jól, ma már a turisták számára is érthetően szemlélteti.
Az utazás relatíve nem számít drágának, többféle bérlet konstrukció illetve gyűjtőjegy van forgalomban, de 2019-ben a normál moszkvai metró jegyárak is mindössze 55 rubelbe, azaz körülbelül 270 forintba kerültek. Érdekesség, hogy az állomásokon szinte mindenhol szól a zene és teljesen ingyenesen a wifi, ami persze jól jön a sokszor akár 40-50 percet is igénybe vevő utazások során.
A napi műszak kiszolgálása mellett a moszkvai metró legendák sokaságával is rendelkezik, melyek közül talán a Metro-2, egy feltételezett titkos vonal a legismertebb. A szigorúan állambiztonsági feladatok ellátására kiépített rendszert az elmélet hívői szerint Sztálin utasítására még az 1930-as években a nyilvános hálózattal párhuzamosan kezdték el kiépíteni, bár ez akkor még csak egy autóval járható alagút volt a vezér hétvégi dácsája felé.
A moszkvai titkos metró első, már sínekkel is ellátott vonala csak jóval később, állítólag 1967-ben készült el és a vnukovói repülőteret köti össze a volt KGB akadémia épületével. A második hasonló építmény a Kreml és a Bor nevű titkos földalatti vezérkari bunker között létesít kapcsolatot, a maradék kettő pedig szintén a hadvezetés számára kialakított földalatti létesítményeket teszi elérhetővé. – Hogy ezekből a városi legendákból aztán mi a valóságos, azt valószínűleg sose tudjuk meg. A Kreml ugyanis sem megerősíteni, sem cáfolni nem szokta a moszkvai metró titkos vonalaihoz kapcsolódó újra és újra felröppenő híreket.
Bővebb információk: Mosmetro
