A Bradfordhoz közel alapított motorgyár, a Jowett első autója 1906-ban jelent meg, már akkor tükrözve a gyár későbbi szellemiségét a rendkívül könnyű felépítménnyel. A cég gazdasági élete mindig kalandos volt, hivatalosan 1919-ben vált új vállalatként autógyárrá (felvásárolva korábbi önmaga motorgyárát), ezt követően 1922-től haszonjárműveket is kínált, majd 1935-ben már a londoni értéktőzsdén is jegyezték. A második világháború előtt azonban leállt a termeléssel, a 40-es évek második felének zűrzavarában pedig több tulajdonosváltás is történt.
A Jowett Jupiter kis mérete ellenére egészen komoly hírnevet szerzett a korabeli versenyeken. Ahogy azt a hirdetés is tudatja velünk: Az autó, ami híressé vált…
A Jowett Jupiter keresztneve enyhén szólva is megtévesztő lehet, hiszen a Naprendszer legnagyobb bolygójának nevét egy meglehetősen kicsi autó viseli. Az alapok részben az 1947-ben bemutatott, Gerald Palmer tervezte, hatszemélyes Jowett Javelin típustól származtak, mint például az 1,5 literes motor is. Az ötvenes években még szárnyalhatott az alkotók fantáziája, és fénykorukat élték az olyan sportos vonalvezetésű kisautókkal való próbálkozások is, mint például a legendás Volkswagen Karmann Ghia, vagy akár a tengerentúlon a rövidke életű Kaiser Darrin.
Ebben a hullámban kelt életre a már 1950-től árult Jowett Jupiter sportautó is, ami szintén egy kétüléses, nyitható vászontetős tervezés volt, 2400 mm-es tengelytávval, 1,6 méteres szélességgel és 1,4 méteres magassággal. Az acél csővázra szerelt fém karosszéria hossza 4100 mm, de az 1953-tól gyártott, erősebb motorral szerelt Mk1a modellnél ezt 4300 mm-re növelték. Az autó saját tömege nem sokkal haladta meg a 950 kilót.
Érdekesség, hogy a csomagtartót – mivel nem volt nyitható – kívülről nem lehetett pakolni, míg a gépháztetővel együtt mozogtak a sárvédők is, azaz a Jowett Jupiter komplett eleje felnyílt, ha a motorházat kinyitották. A négyhengeres boxer erőforrást az első tengely elé építették be, és ennek alapján hangolták a független, torziós rugós felfüggesztéseket, hogy a vezethetőséggel ne legyen probléma.
A Javelin 1486 köbcentis, alumínium blokkos, vízhűtéses erőforrását itt két Zenith karburátor látta el üzemanyaggal, a kompressziót 7,2-ről 8,0-ra növelték, így a teljesítmény 50-ről 60 lóerőre nőtt. A négyfokozatú kézi váltóval ellátott Jowett Jupiter fürgén mozgott, álló helyzetből 11,7 másodperc alatt hozta a 80 km/órás sebességet és közel 140 km/órás végsebesség elérésére volt képes. Az 1950-es években versenyeztették is a típust, és nem is sikertelenül. Értelemszerűen abszolút győzelmekre nem futotta a pöttöm kis gép erejéből, de a saját kategóriájában a Jowett Jupiter versenyautó babérokat szerzett a Le Mans-i 24 órás mellett még több más hosszabb távú versenyen, és 1951-ben a Monte Carlo Rally-n is.
A Jowett Jupiter versenyautó a Monte Carlo Rally-n.
A korabeli autós magazinok elismerően szóltak a Jupiterről, a gyorsulásra és a sebességre vonatkozó brit tesztek során az autó kivétel nélkül megfelelt a gyári ígéreteknek. A szakemberek külön kiemelték a könnyű és pontos kormányzást, a jó felfüggesztést és a motor kellemes karakterét. A gyár talán ezek ismeretében sem szégyellte az árat, amit a Jowett Jupiterért elkért, hiszen az 1086 angol font csak 177-tel volt kevesebb, mint amennyit a komolyabb sportautóként számon tartott Jaguar XK120-ért kellett akkor fizetni. 1953-ban a gyár módosított a típuson, a hosszabb karosszériával megszületett a nyitható csomagtartó, és a változatlanul 1,5 literes boxermotor teljesítménye 63 lóerőre nőtt.
Nem tudni, pontosan hány darab eladó Jowett Jupiter készült, de az biztos, hogy csak töredéke a Javelin 23 ezer példányt is meghaladó mennyiségének. A legtöbb forrás 900-ra becsüli a számot, ebből 730 az MK1, 95 az Mk1a, továbbá 75 Jupitert pedig egyedi karosszériával láttak el olyan neves műhelyek, mint az Abbott, a Ghia vagy a Pininfarina.
Bár három prototípus 1953-ban elkészült, az utód R4 piacra kerülése már nem valósulhatott meg, mivel 1955-ben a gyárat bezárták, majd 1963-ben végleg fel is számolták. Érdekes, hogy a fejlesztés fő iránya a tömegcsökkentés volt, mert a tervezők szerint a fém felépítményes Jowett Jupiter kissé nehézre sikeredett, ezért az új modellnél üvegszálas műanyaggal dolgoztak, még filigránabb felfüggesztéssel. Sajnos már sosem tudjuk meg, milyen lett volna…
