– Mikor szereztél jogosítványt?
– 1993-ban 18 évesen. Olyan voltam, mint a hasonló korúak, minél hamarabb ott akartam ülni a volán mögött. Édesapám már korábban el kezdett tanítgatni a család öreg Zsiguliján elhagyott helyeken, de a vizsgát egy diesel Golf 2-n tettem le.
– Mi volt az első autód?
– Egy VW Golf 1 főiskolás koromban, ami nekem akkor a full extrát jelentette. Ezzel apám járt előtte, néha odaadta, aztán teljesen átvehettem tőle.
Abebe Dániel, vagy, ahogy az egész ország ismeri, Bebe a második albumán dolgozik, aminek az egyik fele funky, a másik rock…
– Milyen autóid voltak?
– Sokféle, mert állandóan csereberélgettem. Polski Fiat, Trabant, Fiat Tipo, Audi A8, Ford Mondeo, Chrysler Voyager Town & Country, Mercedes w140, amit sajnos elcseréltem egy Volvo S80-ra, és most megint Mercedesem van, egy v211 280 cdi 4matic. Nem voltak fiatal autók, de nem az volt fontos, hogy megnézzenek benne, hanem hogy jól érezzem magam. Szeretem az erős, nagy autókat. Volt egy balesetem, amiben éppen csak életben maradtam. Egy ismerősömmel mentünk a gólyabál után másnap. Tél volt, megcsúsztunk és frontálisan ütköztünk egy kamionnal. Ripityára törtem magam, és újra meg kellett tanulnom járni.
– Mit szeretsz a mostani autódban?
– Hogy nagy és erős motorja van. Bármilyen vészhelyzetben, van hova menekülni. Egy kismotoros autóval ez nem biztos. Rossz érzésem van, ha előzésnél nem érzem az erőt. Ráadásul most olyan helyen lakom, ahova négykerék-meghajtás nélkül fel sem tudnék hajtani. Két éve van nálam, és nem bántam meg. Rengeteget járok vele, évi 140 ezer kilométert minimum. Nagyon pörög a kilométer számlálóm.
– Szeretsz vezetni csak kikapcsolódásként?
– Igen, sokkal jobban, mint a munka miatt. Nem nagyon bízom meg másban, nem sok ember mellé ülök be, ezért általában én vezetek. Ezek alól kivétel a menedzserem, és a zenekar sofőrje. Az első pár méter után leveszem, hogy ki hogyan vezet.
– Ha beülsz valaki mellé, beleszólsz a vezetésbe?
– Régebben, ismerősök mellett megengedtem magamnak, hogy mondogattam az útvonalat, aztán rájöttem, hogy az utas inkább fogja be a száját, ha nem az ő kezében van a volán. Ha már bizalmat szavaztam neki azzal, hogy beültem mellé, akkor maradjak csendben, tűrjem a dolgokat és ne zavarjam. Egyszer kiszállítottam valakit, mert egyfolytában utasítgatott, hogy merre menjek.
– Zenekari buszban hova ülsz?
– Annak ellenére, hogy anyós ülésen szenvedtem el a balesetet, mégis a vezető mellé, és akihez beülök, annál el is merek aludni.
– Hogyan vezetsz?
– Tempósan, sportosan és ésszel. A legtöbb baleset a tötyörészés miatt történik. A sebesség korlátozást viszont legfeljebb minimálisan lépem túl. Figyelem, hogy mások mit csinálnak, és ezzel sok balesetet sikerült már elkerülnöm.
– Mi volt a legnagyobb tempó, amit kipróbáltál?
– Németországban, hajnalban autópályán az Audi-val 300 km/h. A több mint két tonna félelmetesen úszott a levegőben. A legkisebb figyelmetlenség is halál lehetett volna. Ott már én is féltem.
– Mi volt a legjobb autó, amit vezethettél?
– Egy Bugatti Veyron. Ha jól emlékszem 1136 lóerő. Nagyon kevés van belőle, egy ismerősöm engedte meg, hogy kipróbáljam. Úgy gyorsult, mint egy vadászgép. A legkényelmesebb autó, amiben ültem, az a saját Volvo-m volt. Használt autó volt, sok problémával, de akármennyit mentem vele, úgy szálltam ki belőle, mintha csak egy perce ültem volna a volán mögé. A másik a majdnem 6 méter hosszú bálna Mercedes-em volt.
– Mit csinálsz az autóban?
– Általában automataváltós autókkal járok, mert városban nem szeretek kuplungolni. Zenét hallgatok, és nézem, mi történik körülöttem. Óvatos vagyok, hogy ne rutinból vezessek.
– Illik hozzád az autód?
– Szerintem ez már nem számít luxusnak, mert sok fut belőle. Viszont nem régen, amíg szervizben volt, csereautóként kaptam egy kis Suzuki-t. Akkor furcsán néztek rám.
– Ha nagyon sok pénzed lenne, mit vennél?
– Ismét egy bálna Mercit. Láttam egyet kiállítva, ami a gyártásuk kezdetén készült, 2000 kilométer van benne, és eladó 99 ezer euróért. Ami még nagyon tetszik, az egy 1976-os Ford Gran Torino. Egyről tudok, hogy van Magyarországon, piros autó, fehér csíkkal az oldalán. Nem vonzanak a Ferrari-k, Lamborghini-k. Alacsonyak, hangosak. Amit még kinéztem, az a Chysler 300 C.
– Stopposokkal hogy állsz?
– Egyszer felvettem valakit, de azóta senkit. Miután beült, egyre összefüggéstelenebbül beszélt. Később a Híradóban láttam, hogy keresik. Elmegyógyintézetből szökött.
