Harminchárom évig a rajongója volt, és a tizenegyedik éve már tagja is Nyemcsók János Csoki a Piramis zenekarnak. A közönség elfogadta, és szeretik a csapatot. A mindennapjait ma már a Piramis együttes tagjaival való közös munka köti le.

– Mikor szereztél jogosítványt?
– Negyven éve, tizenhét évesen. Közlekedésgépészeti iskolába jártam. Mivel szerettem az autókat, gondoltam, ez nekem való, mert le lehet tenni a jogsit, és érdekelt a fuvarozás, szállítmányozás is.

– Mikor lett saját autód?
– Akkor már huszonegy éves voltam és egy bilikék Daciát vettem piros plüssülésekkel és szülői támogatással 55 ezer forintért. Édesapám adott bele 40 ezret, én tizenötöt, vagyis igazságosan elfeleztük az árát. Nagyon kényelmes volt, kényelmesebb, mint az utána vásárolt 1200-as Zsiguli. A pénzt nehéz volt összeszedni, mert a gázsik akkor igencsak alacsonyak voltak. 20 évesen, – persze nem saját autóval -, elkezdtem taxizni, de két hétig még tehertaxiztam is, és vezettem IFA teherautót.

– Mik voltak később?
– 1500-as Zsiguli, Ford Sierra 1.6, Ford Scorpio, kis Peugeot, a Vitara-hoz hasonló piros-fekete bőrtetős Geo Tracker, ami nagyon rázott, majd egy gyönyörű Honda Accord, egy BMW Coupe, később pedig Mazda Xedos 6. Aztán 1998-ban beleszerettem egy Mercedesbe, egy hófehér 190 E-be. Utána ismét Mercedesek jöttek, és a mostani már a harmadik e-osztályú.

– Miért cseréltél autókat?
– A Merci úgy jött, hogy bementem egy autókereskedő barátomhoz, aki mondta, hogy próbáljam ki. Beültem és minden eldőlt…

– Hogyan vezetsz?
– Betartom a szabályokat, mindenre figyelek. Még a kertben is indexelek, ha fordulok. Erre tanítottak. Soha semmilyen büntetést nem kaptam itthon. Se gyorshajtásért, se piroson áthaladásért, semmiért. Utálom azokat, akik nem tartják be a szabályokat. Tízből heten nem indexelnek, amit szigorúan büntetnék.

– Mi volt a legnagyobb sebesség, amit kipróbáltál?
– Német autópályán 220-at a Ford Scorpio-val. Az egy komoly autó volt, egy biztonságos 2.9 Ghia.

– Mi legyen egy autóban?
– Szeretem a tetőablakot, a mostani autómon is van. Fontos a klíma, az elektromos ablakemelő, a park radar, jó a GPS, ülésfűtés, elektromos és lehetőleg memóriás vezetőülés, fűthető szélvédő.

– Mi szól az autódban?
– Supertramp, Roger Hodgson, Slash, Guns and Roses, Beatles, John Lennon, Bob Dylan, E.L.O, Rolling Stones, Simple Red és ilyenek.

– Mire használod az autót?
– Nagyon szeretek vezetni. Van, hogy hosszabb utat választok és közben nézelődök a120-as tempónál.

– Mi volt a leghosszabb táv, amit egy huzamban levezettél?
– Budapest XII. kerület – Svájc Zürich. Kaputól kapuig 1051 km. Nem volt megterhelő, a Mercedesben ez nem különösebben gond.

– Vezetsz éjjel?
– Akkor már nem, mert szeretem látni a tájat. Nem iszom, nem dohányzom, engem ez kapcsol ki.

– Ha sok pénzed lenne, mit vennél?
– A drága sportautók csak a szememnek tetszenek. Ausztriában ültem egy 150 milliós felfelé nyíló ajtós Mercedesben. Beszállni két perc volt, kiszállni négy és fél. Talán dísznek vennék egyet és nézegetném a garázsban, de vezetni nem kívánom. Ugyanilyenek a nagy oldtimerek is.

– Milyen különleges autókban ültél még?
– A nászutam Svájcban volt és egy kedves ismerősömtől két hétre kaptam egy fehér Rolls Royce-t sofőrrel. Akkor a Fix együttesben énekeltem és az Amerikában listavezető Krokus együttes előzenekara voltunk. Ezt ők intézték, és pár száz métert én is vezethettem. Egy baromi nagy autó volt, de a Merci-t jobban szeretem.

– Volt még különleges autós élményed?
– Még a jogsim megszerzése idején egy barátnőmnek volt Trabantja. Halál ingerült lettem, mert nem tudtam vele elindulni. Egy másiknak Fiat 126-ja volt. Cuki volt, sokan szerették, de abba meg beszálltam egyszer hátra és nem tudtam kiszállni. Beszorult a lábam, és felhasadt a vadonatúj drága sportcipőm.

– Ha nem te vezetsz, beleszólsz a vezetésbe?
– Nem szeretek más mellett ülni, de vannak kivételek. Ilyen Ádám fiam, a zenekarból Vörös Gábor, Vilmányi Gábor, és Závodi János. Neki sok kocsija van, egy igazi gyűjtő miközben egyikkel sem jár.

– Volt különleges autós élményed?
– Mondtam, hogy szeretek lassan menni és nézelődni. Egyszer Olaszországban a belső sávban haladtam, amikor rám dudált a hátam mögött egy rendőr. Nem értettem, hogy miért és mentem tovább. Akkor rám villantott, elém állt, így nem tehettem mást, én is megálltam. Lassúhajtásért ötven euróra büntetett, amit ráadásul képtelen voltam kidumálni.