Kegye János mindennapjait természetesen a zene tölti ki. Sok fúvós hangszeren játszott, szaxofonokon, klarinéton, fuvolán, míg beleszerelmesedett a pánsípba, és lett ennek a legjelesebb hazai előadója. Most egy református zenei albumon dolgozik szimfonikus zenekari hangszereléssel, mellette koncertezik, jótékonysági műsorokban vesz részt.

– Mikor lett meg a jogosítványod?
– Tizennyolc évesen. Édesapám szerette volna, ha a bátyámmal együtt mindketten megszerezzük. Könnyen ment, mivel apánknak volt egy régi Skoda Octaviája és azon gyakorolhattam a Balaton partján. Persze ezen kívül jó párszor elkötöttem a tudta nélkül is, és furikáztattam a haverjaimat a nyóckerben…

– Mit vezettél a vizsga után?
– Elmentem három hónapra a Postához és ott egy Barkas mikrobuszt, de aztán a zene miatt azt abbahagytam. Huszonkét éves voltam, amikor apám vett nekem egy Fiat 500-ast, és amíg el nem mentem katonának, azzal jártam. Később kimentem külföldre zenélni és onnan kezdve már sok autóm volt. BMW Bavaria, Ford Escort 1.8 Diesel, Opel Record amivel Mallorcára is elmentem, utána Mercedes, egy-két japán autó, több Audi, és most is azzal járok. Van nálam egy újabb kiadású Audi A6 2.7-es Turbo Diesel, egy nagyon idős hathengeres Quattro, és egy öreg Mercedes is. Volt Porsche-m is, de azt nem igazán tudtam kihasználni.

<

– Mi a fontos számodra egy autóban?
– Hogy elférjenek a hangszereim, egy kis hangosítás, és ha külföldre megyek, legyen hely a bőröndöknek is. Amikor hazajöttem Mallorcáról Opelem volt, ami nem lett volna rossz, 180-al hasított, keveset fogyasztott, de vacak volt a motorja. Később vettem egy Mitsubishit, amibe minden elfért. Azután jött egy A6-os Audi, és beleszerettem a márkába. Tavaly vettem egy Audi A6 kombit. Ebben olyan az ülés, mint egy fotelben, de kiváló benne a GPS, a tolatóradar és a hangrendszer is.

– Hogyan vezetsz?
– Régen tempósabban, most maximum 120-130-cal. Inkább korábban indulok, hogy fellépés előtt egy órával ott legyek. Nyugodt vagyok. Ha valaki nem indexel, legfeljebb azt mondom, hogy olcsó kocsit vett még index sincs benne. Szeretek magam vezetni, de nem gond más mellé beülni.

– Milyen autó illik hozzád?
– Ez az Audi abszolút ilyen. Külföldön nem nézik meg miből szállok ki, itthon talán igen. Egyébként jártam régen Trabanttal is. Egyszer leesett a hátsó csomagtartójának a fedele, bementem egy benzinkútra és öt perc alatt kicseréltem.

– Mi volt a legnagyobb sebességed?
– 250 km/óra az öreg Audi A6-tal. Akkor tiltott le a komputer. 180-nál még zaj sincs benne. Feljebb tuningolni nincs értelme.

– Mi volt a leghosszabb táv egyfolytában?
– Stockholm-Barcelona többször is. Ez mintegy 4000 km. Stockholmban játszottam, utána hangszerekkel és két kutyával elindultam Barcelonába a komphoz, ami Mallorcára vitt. Ez körülbelül 28 óra.

– Mikor szeretsz vezetni?
– Elsősorban éjszaka, mert akkor már nincsenek idióták az utakon.

– Mi volt a legjobb autó, amit vezethettél?
– A nagy kedvencem az 1950-es években készült Rolls-Royce Silver Shadow. Los Angelesben egy barátom engedte meg, hogy vezessem. Olyan, mint egy hajó, rendkívül kényelmes, úszik az úton.

– Milyen különleges autó volt, amiben csak ültél, de nem vezetted?
– Egy újságíró ismerősön luxus Porsche-ja. Rálépett a gázra, és mint egy rakéta, kilőtt. Ezt nem tudnám kihasználni, mert igazán még a hangszerek sem férnének bele.

– Mit vennél, ha sok pénzed lenne?
– Azt az előbb említett Rolls-Royce-t. Amerikában még az sem lenne gond, hogy fogyaszt vagy 30 litert. Amikor Angliában éltem, néztem a szaklapokat és lehetett is kapni 1957-58-as típust. Ha lett volna 1956-os évjáratú, amikor születtem, talán rávettem volna magam a vásárlásra. Ezeket már 6-8000 font körül árulják, – már ha vannak eladók -, bár nagyon sokat kell még utána rájuk költeni.

– Van nagyon emlékezetes autós emléked?
– Ez egy félelmetes dolog volt. Itthonról indultam Svédország déli csücskébe egy rövidebb úton. Már Budaörsnél szakadt a hó. Prágán még öt perc alatt átértem, de utána a hegyeknél átlósan megcsúszott egy kamion velem szemben. Azt még megúsztam. Amikor a hegy tetején elértem a határt, állt a sor, ezért egy másik autóst követve egy kis ösvényt választottam. Ott viszont egy szarvas miatt becsúsztam az árokba, ahonnan egy terepjáró húzott ki. Drezdánál tisztult ki az ég és az út. A kompon az autóban átöltöztem frakkba és a műsor első szettjébe estem be, amikor már játszott a zenekar, a Trans Europa Express-t.