Bényei Tamás, a Hot Jazz Band Kossuth-díjas zenekarvezetője 1985-ben alapította együttesét. Idén ünnepelték volna megalakulásuk 35. évfordulóját, de az ünnepi koncertet a pandémia miatt a következő évre halasztották. Tervbe vettek több lemezt, köztük egy régóta tervezett gyermekeknek szólót is.

– Hány éves korodban szerezted meg a jogosítványodat?
– 1993-ban 29 évesen. Szerintem az autó fontos eszköze a modern világnak. Gond nélkül megszereztem, egy Ladán tanultam. Korábban egy barátom próbált tanítgatni, de miután rögtön lefulladt az autója, elállt a szándékától.

– Mi volt az első saját autód?
– Családi segítséggel egy használt Opel Corsa, kétüléses minifurgon. Erre volt pénz. Bár a zenekar hangosításával akkor már nem kellett foglalkozni, de azért mégis jól jött néha a nagy raktér. Csak a bendzsóm nyolc kiló.

– Mik jöttek utána?
– Több Opel Astra. Az elsőt flottából vásároltam, és nagyon jó volt. Sajnos minden Opelemnél típus hiba volt a sebváltója. 2008-ban vettem egy Ford Fiestát, azóta azzal járok. Nekem nem státuszszimbólum a kocsi, az a fontos, hogy legyen négy kereke és elvigyen mindenhova. Ami sokáig jó, azt megtartom. Az újabbakhoz képest ebben kényelmesen elfér a lábam.

– Mit csinálsz az autódban?
– Bár az énekhangom szimbolikussá vált, a zenekar ismertető jele, de nem vagyok énekes, így ritkán skálázom, de ha mégis, akkor az autó utastere erre a legjobb. Ott nem zavarja a szomszédokat. Persze másra is kell, mert nagyon kevés a szabadidőm, de vásárolni azért nem ezzel járok. Ez a munkaeszközöm is. Ha fellépni megyünk, a találkozóra oda kell vinni a hangszereket, az állványokat és a fellépőruhát is. Amikor Siófokon a zeneiskolába jártam, oda biciklivel mentem, de volt, hogy leesett a trombita.

– Hogyan vezetsz?
– Őrült vagyok, de biztonságos. Elfecsérelt időnek tartom az autóban ülést. A zenekari bérelt buszt a nyugodtabb tagjaink vezetik. Budapesten két jellemző vezetési stílus van: a tutyi-mutyi és az ügyeskedő. Én igyekszem gyorsan menni, de udvarias vagyok. Tartom a követési távolságot és igyekszem úgy előzni, hogy ne kelljen miattam fékezni.

– Van, hogy átengeded a vezetést az autódban?
– Nincs. A barátnőm autóját is én vezetem.

– Mi volt a maximális sebesség, amit kipróbáltál?
– Németországban a 160-at. Siettem, de veszélyes üzemnek tartom a gyorshajtást. Érdekes, hogy amikor telefonálok, – természetesen fülessel -, mindig automatikusan lelassulok. Egyszer vidékre mentünk az M5-sön és előttünk egy autó megelőzött egy másikat 70-nel, de a jobb oldali, figyelmetlenségből, egy kicsit ráhúzta kormányt. Az előzős autós megijedt, félrerántotta a kormányt és a kocsi imbolyogni kezdett. Megpördült, nekivágódott orrával az egyik korlátnak, majd a hátuljával a másiknak is, és ripityára tört. Szerencsére a vezető megúszta. Aki nem élt át ilyet, elképzelni sem tudja, hogy milyen veszélyes tud lenni akár egy kisebb sebesség is.

– Volt baleseted?
– Csak négy apró koccanás. Abból kettő éppen az ABS miatt. Ahelyett, hogy megállt volna az autó, aprókat fékezett és belecsúsztam az előttem állóba.

– Rendőrök büntettek már?
– Igen, rossz helyen való parkolás, és kisebb sebesség túllépés miatt egy eldugott helyről, éjszaka az üres úton.

– Mi volt a leghosszabb táv, amit egyfolytában levezettél?
– Erdélybe menet 750 kilométert. Magam is meglepődtem milyen könnyen ment.

– Mi volt a legjobb autó, amiben ültél?
– Nemrég egy automata váltósban. Szerettem, hogy a váltás nem vonta el a figyelmemet a vezetésről. Amerikában hatszor jártunk, ott furikáztak bennünket és ott minden kocsi automata. Szerintem erre kéne minden autót átállítani. Ültem elektromos Mercedesben is, aminek viszont a csendje volt meglepő.

– Vezettél külföldön is?
– Béreltem már autót Görögországban, de vezettem Németországban és Olaszországban is. Egyébként a külföldi tapasztalataim szerint a németek készségesek, elengednek.  Amerikában, ha kiteszed az indexet, a szomszéd sávban lelassítanak, hogy beengedjenek, Olaszországban három sávba beállnak négyen-öten. Párizsban úgy közlekednek, mint a tatárjárás, ott nincs átbattyogás a zebrán, ha villog a zöld, hanyatt-homlok menekülj! Sanghajban pedig mintha nem is volnának szabályok, csak dudálás, ám érdekes módon mégse törnek össze az autók.

– Ha sok pénzed lenne, milyen autót vennél?
– Egy csöndes utasterű, környezetkímélő, keveset fogyasztót. Talán Mercedest.