Persze azok, akik ültek a zöld műbőrrel bevont székében, vagy feküdtek a hordágyán azok sem panaszkodtak a kényelmére, sem a fűtés hiányára, inkább hálásak voltak a mai szemmel nézve lomha mentőautónak, hogy siet velük a kórházba. Az Nysa Lengyelország területéről érkező változatai pedig rendíthetetlenül – három évtizeden keresztül – tették ezt, 51 millió alkalommal, több mint egy milliárd kilométert megtéve.
Az Nysa mentőautó magyarországi története az 1950-es évek végén kezdődött, amikor a magyar-lengyel kormányközi szerződés értelmében a Nysa Lengyelország Járműgyár vállalta a Mentőszolgálat teljes állományának új modellekkel való feltöltését. Nem volt sok választási lehetőség, hogy milyen mentőautóink legyenek, ugyanis a lengyeleken kívül más szocialista ország gyártókapacitás hiányában nem vállalta az új mentőkocsik tömeges beszállítását, ráadásul a Nysa volt az egyetlen típus, amely megfelelt az OMSZ elvárásainak is.
A Mentőpalota épülete 1890-ből
A jármű műszaki adatok tekintetében hozta az akkori KGST elvárásokat. Az első Nysa mentőautó modell négy hengeres, 2120 köbcentis, 70 lóerős, 1,8 tonnás változatban 1959-ben érkezett meg, amit aztán rögtön át is alakítottak rohamkocsivá. Ezek nem voltak igazán alkalmasak a feladatra, így a rohamkocsiparkot a ’60-as évek közepétől Roburokkal, később pedig Mercedesekkel szerelték fel. Ettől függetlenül az esetkocsiként és betegszállító kocsiként dolgozó Nysa mentőautókat is ellátták a modern egészségügyi felszerelésekkel.
A ’60-as évek közepén már 408 darab Nysa futott az ország útjain. Ha épp betegért sietett, akkor a tetőn a piros zászló lobogott, az első modelleken pedig még kézzel szólaltatták meg a szirénát. A mentőautó első ajtóiról sokáig nem hiányozhatott a kalászos címer sem.
Míg mi, betegek csak hálásan tudunk gondolni a nem éppen műszaki tökéletességű Nysa mentőautóra, addig az egykori sofőrök már nem biztos, hogy jó szájízzel emlékeznek vissza rájuk, hiszen többek között kőkemény rugózás és fejtámla nélküli sofőrülés fogadta a csinos jármű vezetőit, míg a szűk ajtókon nem lehetett egyszerűen pakolgatni a beteget sem. A formás kis jószágok nem voltak hosszú életűek, átlagosan 125 ezer kilométer megtétele után selejtezték le őket, míg motorjukat 30 ezer kilométerenként cserélték.
Az 1980-as évekre járt el végleg az Nysa mentőautó felett az idő, amikor is a típus gyártása a végéhez közeledett, utánpótlás gyanánt pedig a Toyota Hiace-t választották, amik 1990-től váltották le a kiszolgált lengyel modelleket.
