Időutazásunk első állomása 1891. Európában teljes gőzzel dübörög a vasút, a Södertäljei Vagongyár Részvénytársaságot (melynek mozaikszavas svéd rövidítése a Vabis) pedig ennek megfelelően vasúti kocsik gyártására alapította meg Philip Wersén, a Surahammars Bruk AB acélgyár vezetője. Jó üzlet volt ez akkor, hiszen a pezsgő közúti közlekedés a személy- és teherszállító automobilok híján még csírájában sem létezett, így a hajózás mellett legtöbben a vasút fejlesztésében látták a jövőt.

A ritka versenyautó, a Vabis 1903-as pompájában ragyog ismét.

A ritka versenyautó, a Vabis 1903-as pompájában ragyog ismét.

Kezdetben ez motiválhatta a Vabis tulajdonosát, Wersént is, aki viszont idővel terjeszkedni kezdett, és a Vabis belépett a hajómotorok, majd a személyautók, és a tehergépkocsik piacára is. 1896-ot írtunk, mikor a gyár felkérte Gustaf Erikson mérnököt motorok és motoros járművek tervezésére. A zseninek tartott szakember egy évvel később már be is mutatta az első, egyhengeres motorral és kormányberendezéssel szerelt négyüléses automobilját, de a várt siker elmaradt.

A Vabis vasúti kocsikra szakosodott üzletága azonban szépen termelte a nyereséget, legjobb évében, 1900-ban 323 darab vagont adott el a Svéd Állami Vasutaknak, így a tőke adott volt a további autós kísérletekhez is. A kezdeti próbálkozásokat 1902-ben egy Vabis teherautó követte, majd 1903-ban Erikson előállt egy újabb automobillal, amit már Párizsba is elvittek. A vállalat még ebben az évben megkapta első megrendelését egy vasúti ellenőrzésekhez szükséges autóra is, amibe egyhengeres, 3,5 lóerős motor került.

A Vabis logó és a márkanév 1906-ban lett levédve, 1908-ban pedig elkészült az a 3,0 tonnás, 20 lóerős benzinmotorral hajtott teherautó, ami elnyerte a Svéd Királyi Automobil Club aranyérmét is. A sikeren felbuzdulva a Vabis legalább évi 50 darabos mennyiséggel kalkulált, ám nagyon mellé lőttek, ugyanis mindössze öt kocsira érkezett megrendelés. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, Wersén is egyre nehezebben viselte, hogy a Vabis csak viszi a sok pénzt, így 1910-ben a cég eladása mellett döntött.

Aros Motorveteraner restaurátorai és szakemberei, akik méltán büszkék lehetnek a közel négy évig tartó munka végeredményére.

Aros Motorveteraner restaurátorai és szakemberei, akik méltán büszkék lehetnek a közel négy évig tartó munka végeredményére.

 

Szerencsére gyorsan talált vevőt, mégpedig a Per Alfred Nordeman alapította sikeres malmői Maskinfabriks-aktiebolaget Scania vállalatot, amely éppen partnert keresett új járműgyártó terveihez. 1911-re tető alá hozták az üzletet, a két társaság egyesülésével pedig létrejött a Scania-Vabis modellek gyártója, mely később aztán Scania néven szerzett komoly hírnevet az autóiparban.

Visszatérve Erikson 1903-as autójához, négy példány készült belőle. Kettő tűzvészben megsemmisült, egy üzemképtelenül áll a svéd Nemzeti Tudományos és Műszaki Múzeumban, egy pedig – némi túlzással persze – ma is sztárokhoz hasonlóan ragyog. A negyedikként, 2.7 literes benzinüzemű, 10 lóerős motorral és kétfokozatú váltóval gyártott Vabis 1903-ban már részt vett a híres London-Brighton versenyen, majd egy évvel később hazai pályán, a stockholmi Olimpiai Stadionban is szerepelt. Itt azonban baleset történt. Egy szerencsétlen ugratásnál az összeroppanó rugók beleakadtak a kardántengelyfékbe, a Vabist pedig vissza kellett szállítani a gyárba.

Egykori státuszát jól mutatja, hogy fénykorában még a koronaherceg, a későbbi V. Gusztáv király is pózolt benne fényképezéshez, de a fejlődés túllépett rajta, és 1913-ban az autót kivonták a forgalomból. 1940-től egy múzeumban állt, ugyanakkor túl ritka és kivételes volt ahhoz, hogy örökre a falak között porosodjon. Így történt aztán, hogy 2015-ben az Aros Motorveteraner műhely szakemberei a Vabis 1903-ban kiadott példányának komplett felújítása mellett döntöttek, és hamarosan hozzá is láttak a restauráláshoz.

A munkálatok közel négy évig tartottak, melynek méltó záróakkordjaként pedig elindultak, és célba is értek az autóval a Bonhams Veteran Car Run versenyén, ami a néhai London-Brighton emléktúrája. Mindent elmond a svéd veteránosok által képviselt minőségről, hogy itt az 1903-as Vabis elnyerte a Zsűri Tengerentúli díját az eseményhez szorosan kapcsolódó Concours d’Elegance versenyen, de a legjobb restaurálásért járó díjat, a Harrods Haritage-t is a felújításban részt vevő mesterek vihették haza.