Állítólag az ötvenes évek első felében jött a Szovjet Kommunista Párt első titkárának utasítása, miszerint egy sokak számára elérhető népautót kellett megtervezniük a mérnököknek. Hogy ez valóban a keleti blokk trónján Sztálint követő Nyikita Szergejevicstől származott-e, valószínűleg már sose tudjuk meg.
A Zaporozsec 965-ös a tervezők által átszabott Fiat 600-as vonalaival.
Az viszont tény, hogy a kicsiny jármű, még ha erős Fiat 600-as beütéssel is, de megszületett, és a többéves tervezői időszak és több prototípus elfogyasztása után kigördültek a gyárból az első Zaporozsec 965-ös modellek. Az újdonság ugyan rengeteg problémával küzdött, de ettől függetlenül a sorozatot 1960-tól 1969-ig gyártották.
A Zaporozsec autókat először a VW bogár mintájára négyhengeres boxermotorral akarták felvértezni, míg végül egy 748 köbcentis V4-es, léghűtéses erőforrást kapott. Az alapváltozat 23 lóerős teljesítményét nem sokkal később a 965A modellben már 27 lóerőre növelték.
Az olcsó ár és a különféle vásárlói támogatásoknak köszönhetően a Szovjetunióban elég sokat sikerült eladni belőle, de talán jól tükrözi az autó megbízhatóságát, hogy Magyarországon a KERMI még csak nem is engedélyezte a Zaporozsec 965-ösök forgalmazását, még úgy sem, hogy ez akkoriban igencsak bátor cselekedetnek minősült.
A Zaporozsec 966-os már új vonalakkal, igaz, szintén nem túl eredeti elgondolás alapján született meg.
A fejlődés következő lépcsőfokát aztán 1967-ben a 966-os modell színrelépése jelentette, mely a tervezők kreativitásának köszönhetően már nem a Fiat vonalat képviselte, most a német NSU Prinz 4 alakját vette fel. A kezdeti 900 köbcentis motort már felváltotta a későbbiek során sztenderddé vált 1200-as, amivel a jármű teljesítménye is 40 lóerőre emelkedett.
Az autóban ugyanakkor az egyetlen extra továbbra is a csomagtartó és utastér közé beépített Sirokko névre hallgató Zaporozsec benzinkályha volt. Ez viszont olyan jól ellátta a feladatát, hogy a szóbeszédek szerint sokszor még a belső burkolati elemeket is megolvasztotta, – bár az útszélén porig égő autó mítosza azért nagy valószínűséggel túlzás lehetett.
Végül a 968-as sorozat zárta a sort. 1994-ben végleg leálltak a Zaporozsec autók gyártásával.
Utolsó szériaként 1972-ben jelent meg a Zaporozsec 968-as modellek közül az első, melyek gyakorlatilag a 966-osok modernebb változatai voltak, de alkalmasint már megfeleltek rendszeres használatra is. Ezekben először egy módosított hengerfej segítségével 45 lóerősre növelték a motor teljesítményét, majd az 1979-től megjelenő és 1994-ig gyártott, egyben a legutolsó 968M változatánál ezt egy Lada gyújtáselosztó és karburátor segítségével tovább tornázták egészen 50 lóerőig.
A végsebesség ekkor már elérte a 120-130 km/órát. Sokan emlegették, hogy egy T34-es harckocsi indítómotorja van beépítve hajtóműnek, de ez szintén csak a márkát körülövező legendák egyike volt. Történelme során az autó mindvégig megtartotta hátsókerék meghajtású, léghűtéses, farmotoros kialakítását, ami a sokat emlegetett és szokatlan Zaporozsec motor hangját is adta.
A mindenki számára elérhetővé tett szocialista autók közül Magyarországon egyébként a Zaporozsec talált a legkevésbé piacot magának, így 1982-ben le is álltak a hazai forgalmazásával. Mindössze 22-23 ezer darabot sikerült itthon eladni, így ma már ritkán bukkan fel jó állapotban lévő eladó Zaporozsec autó a piacon, leginkább csak az igazán fanatikusok és a gyűjtők garázsában találni néhány valóban használható modellt.
