A Bentleyről nem kell oldalakon át fecsegni, mindenki tudja, hogy komoly versenyhagyományokkal rendelkező, évtizedeken át a Rolls-Royce testvérgyártójaként létező, jelenleg a Volkswagen luxusportfólióját vezető márka. A Le Mans-i 24 óráson szerzett győzelmek, a Bentley-fiúk, az 1920-as és 30-as évek tekintélyt parancsoló utcai túraautóinak varázsa a mai napig körüllengi az arisztokratikus gyártót.
A teljesítmény pedig több mint meggyőző, ez soha nem változott, a Bentleyket hajtó 4,0 és 6,0 literes motorok a mai napig kielégítenek minden igényt. – Pontosabban majdnem mindent, hiszen akadnak olyan tuning cégek, akik a megalomániás ügyfeleik kedvéért lóerőben szívesen felsrófolják a V8-as és W12-es erőforrásokat.
Apropó, W12. Bár 12 hengeres, valójában a V8-asnál is kompaktabb ez a szerkezet, mert a hengersorokban a hat furatot nem klasszikusan sorban, hanem kettesével párban, ráadásul egymáshoz képest eltolva alakították ki. Mivel ez a motor már Volkswagen fejlesztés, így az Audi is alkalmazza. Kvázi két VR6-os összeépítéséről van szó.
A Bentley Continental GT azért született, hogy a Rolls-Royce korszak után új úton indítsa el a márkát, no és persze azért is, hogy egyúttal tovább növekedjenek az eladások. Ennek szellemében a Bentley Continental GT technikáján nem is spóroltak, a 6,0 literes, ikerturbós W12-es bőven 500 lóerő fölött szárnyalt, a nyomatékot pedig állandó összkerékhajtás vitte hatékony tapadással a talajra. A kupé mellé hamarosan érkezett a kabrió, sőt Flying Spur elnevezéssel a négyajtós limuzin is megjelent.
A gyár mindig kiokoskodott valamit, jöttek a limitált kiadások, egyedi szériák, erősebb motorok, – a legnagyobb dobás azonban kétségtelenül a versenypályára való visszatérés volt. És itt nem is a 2000-es évek eleji Le Mans-i szereplés, vagy a 2003-as kettős győzelem a fontos, hanem a Bentley Continental GT későbbi debütálása a FIA GT3 mezőnyében.
Itt az ellenfelek táborát már Ferrari, Lamborghini, McLaren, Mercedes-AMG, Audi R8 és Chevrolet Corvette modellek alkották. Már az is kisebb csoda volt, hogy a Bentley Continental GT-t sikerült alkalmassá tenni a versenypályára. Esetében egy 5 centi híján ötméteres, kéttonnás óriásból 1300 kilónál könnyebb atlétát sikerült faragni, amelynek orrában az utcai modell szerényebb, 4,0 literes V8-asa dohog – a GT3-ban ugyanis előírás a szériaalapú erőforrás.
A gyártónál ekkor úgy vélték, elérkezett az ideje összekombinálni a versenyszellemet az üzlettel, így adva teret egy kis gyári Bentley tuning számára, nevesítve a dolgot, a Bentley Continental 24 különkiadásnak.
Az ihlet a Nürburgringen futott 24 órás GT3 viadal alapján jött, a műszaki alapot pedig a Bentley Continental GT legerősebb szériaváltozatában, a Supersports-ban találták meg. Ebben már adott volt az említett W12-es 710 lovas, a nyolcfokozatú, bolygóműves automata, az összkerekes technika, és egyben minden idők leggyorsabb utcai Bentley modellje is.
A Bentley Continental GT Supersports 0-100 km/h-ra 3,5 másodperc alatt gyorsul, végsebessége pedig 336 km/h. – És itt azért érdemes figyelembe venni, hogy üresen is 2280 kg saját tömegű, 2746 mm tengelytávú, 4,8 méter hosszú autóról beszélünk. Az autó tuningja során itt már nem is piszkálták meg semmit, így a Bentley Continental 24 menetteljesítményei értelemszerűen hajszálra megegyeznek a Supersports-éval.
Ugyanakkor más a látvány. A kizárólag kristály fekete alapszínű karosszériánál a gépháztetőt, a tetőt és a csomagtér fedelét kontrasztosan Monaco sárgára, vagy St. James vörösre fújták, akárcsak ehhez illően a 21 colos alufelniket és oldalakat díszítő feliratokat. Az apró részletek, mint a tükörházak vagy a légterelők alapanyaga könnyű szénszál erősítésű műanyag. Díszítőelemként az utastérben is feltűnnek a sárga vagy vörös színek, illetve a Bentley Continental 24 feliratai. Az üléseken gyémántmintás Alcantara huzat feszül, a felszereltség így komplett.
A gyártási mennyiség természetesen limitált volt, ahol a darabszámot stílusosan a különkiadáshoz nevéhez igazították, azaz, csupán 24 ügyfélautó hagyhatta el az üzemet.