Egy csendes-óceáni partszakasz félszigetének északi csúcsán található San Francisco, az Egyesült Államok második legsűrűbben lakott települése. Habár földrajzilag szép fekvésű város, életét nagyban megnehezítette a San Francisco-i öböl, pontosabban az ezen való átjutás, merthogy 1937, azaz a Golden Gate híd megépítése előtt csak komppal, 20-25 perc alatt lehetett átkelni a két kilométeres vízi szakaszon.
A Golden Gate híd építése amellett, hogy komoly költsége volt, egyáltalán nem volt veszélytelen feladat a benne részvevő munkások számára.
Sokan úgy gondolták, hogy sosem lesz ez másként, hiszen lehetetlen hidat építeni a 2042 méter hosszú tengerszoros felett, ahol állandó eróziónak lenne kitéve a szerkezet, a pusztító hurrikánok, földrengések és az erős víz alatti áramlatok pedig biztosan levennék a lábáról az átkelőt. A nagyszerű acélszerkezet és Joseph Staruss hídépítő mérnök azonban rácáfolt a hitetlenkedőkre, hídja ugyanis több mint 82 éve rendületlenül áll, a 160 km/órás szél sem jelent neki veszélyt és a Golden Gate híd kilengése még kilenc méteres intervallumban is teljesen normálisnak mondhatók.
Az átkelő ötlete persze már korábban, 1916-ban megfordult a városvezetés fejében, de a mérnöki testület mintegy 100 millió dollárra becsülte az építkezés költségeit, így el is vetették a Golden Gate híd építése körüli gondolatokat. John Strauss azonban a döntéshozók elé állt és azt állította, hogy olcsóbban is meg tudja építeni a tengerszorost átívelő függőhidat.
Sokáig tartott, míg a gazdasági válság sújtotta időszakban összegyűlt a pénz a munkálatok megkezdésére, de végül is 1933. január 5-én Strauss vezetésével és a déli hídfő alapozásával végre kezdetét vette a Golden Gate híd építése. Itt alkalmaztak először biztonsági hálót az építkezés alatt, aminek akkor 19 munkás köszönhette az életét. A négy évvel később átadott átkelő két eget súroló pilonjának két fő kábele egyenként 11.000 tonnát nyom, a feszítő kábelek átlagosan 90 cm átmérőjűek és amellett hogy megtartják a hídpályát, a nyomást és a feszítőerőt a pilonokon át a híd két végén található horgonyokhoz továbbítják.
Nem csak a földöntúlinak ható ködről híres, sajnos a Golden Gate híd öngyilkosságok kedvelt helyszíne is.
A Golden Gate híd hossza 2737 méter, legnagyobb magassága a víztől a pilon tetejéig pedig eléri a 227 métert. Kecses, légies vonalival méltán szerepel San Francisco nevezetességei és látnivalói között az első helyen. A Golden Gate híd színe már az első tervek szerint is narancsvörös volt, egyrészt hogy nagyszerű formájával minél jobban kiemelkedjen a tájképből, másrészt, hogy jobban látható legyen az arrafelé igencsak sűrűn előforduló ködben.
A projekt sikeresnek bizonyult, hiszen mindössze 34 év alatt megtérült az építkezés 75 millió dolláros költsége, pedig használatkor a Golden Gate híd fizetése csak a San Francisco-ba tartó utasok számára volt megszabva. Az átkelő 27 éven keresztül birtokolta a világ leghosszabb hídja címet, ma pedig valószínűleg a legtöbbet fényképezett függőhíd a földkerekségen. Gyakorlatilag megbecsülhetetlen azon szexi képek száma, melyeken ez a méltóságteljes és kecses építmény szerepel.
A narancssárga színű csodának azonban folyamatosan bizonyítani kell, 1989-ben például nemcsak hogy kiállta a 7.1-es fokozatú pusztító földrengést, de megnyitása óta is csak mindössze pár alkalommal kellett lezárni az erős szél miatt. A hat gyorsforgalmi sáv mellett mindkét oldalon járdát is kialakítottak a gyalogosok számára. Sajnos ez viszont nem csak az utazók, de a reményvesztettek kedvelt helye is, olyannyira, hogy a Golden Gate híd öngyilkosságok napjainkra már bőven túlhaladták az ezres lélekszámot. Pedig higgyék el, átsétálni rajta egy szeles délutánon, már önmagában is bőven elég nagy kaland…
