A Hispano Suiza jelentése egyszerű fordításban annyit tesz, hogy spanyol-svájci, amely arra utal, hogy az 1904-ben Barcelonában alapított vállalat, a spanyol Damia Mateu és a zseniális svájci mérnök, Marc Birkigt közös vállalkozásában született meg az autó. A cég elsősorban az akkor szárnyait bontogató járműiparra fókuszált, illetve mellette repülőgépmotorokat is gyártott és katonai projektjei szintén akadtak.
De magát a Hispano Suiza Alfonso történetét kezdjük kicsit messzebbről. A tüdőbajos XII. Alfonz spanyol király fiaként, 1886-ban született XIII. Alfonz (spanyolul Alfonso), akinek 1931. április 14-i trónfosztása után Olaszországba kellett távoznia. Alfonso kedvelte az automobilokat, és már 1907-ben álltak a királyi garázsban Hispano Suiza modellek, amelyeket jó, de ugyanakkor köztudottan kissé íztelen autóknak tartott.
A Hispano Suiza versenyautó 2300/perc fordulaton ébredő, körülbelül 65 lóerős teljesítménye 107 éve még nagyon komoly dolognak számított, akárcsak menetteljesítménye, hiszen már az utcai verzió elérte a 120 km/h-s tempót.
Jelentsen ez bármit is, a fiatal Marc Birkigt megérezte, hogy közel van a sikerhez, és ha most gurít valami nagyot, az a piacon is fellendítheti a márkát. 1909-ben, amikor még nagy tekintélye volt az egy- és kéthengeres francia motoroknak, a svájci zseni egy hosszú löketű, négyhengeres, T hengerfejes konstrukcióval állt elő. És tarolt. 1910-ben az új modell, a Hispano Suiza versenyautó győzött az akkor presztízsfutamnak tartott Coupe de l’Auto küzdelmeiben, mind az egy-, mind a kétüléses kategóriában, méghozzá 13 km/h-val nagyobb átlagsebességgel, mint az előző évben.
A márkának további remek marketinget biztosított, hogy a trónfosztott spanyol király valóban kedvelte az autóit és megengedte, hogy a különleges és a versenyeken is sikeres kocsiknál a nevét, a XIII. Alfonso-t használhassák. Így kapták ezek a modellek a Hispano Suiza Alfonso XIII nevet. Az elkövetkezendő időszakban a sikert meglovagolva természetesen többféle típus, többféle változat is született.
A kétüléses, a cikkünkben is bemutatásra kerülő Hispano Suiza 1912-es kiadásának T15-ös jelzésében például az SWB a rövid tengelytávra utal (short wheelbase). Az alváz elöl-hátul laprugós felfüggesztésen gurul, és a karosszéria is nagyon egyszerű. A dobozszerű kasztnit még nem ölelik körbe lágyan hullámzó sárhányók, a filigrán, küllős kerekek fölé tett lemezek szinte jelképesek, ahogy szélvédőt sem szereltek fel.
A Hispano Suiza Alfonso csodáját azonban a hosszú gépház rejti magában a már említett 3.6 literes, öntöttvas blokkos és hengerfejes, hosszában beépített, soros négyhengeres benzinmotor képében. A ma sem szokatlan 80 mm átmérőjű furatokhoz valóban nagyon hosszú, 180 mm-es löket társult (így jön ki a relatíve nagy hengerűrtartalom), a gázcsere pedig hengerenként egy-egy szívó- és kipufogószelepen át zajlott.
A Hispano Suiza Alfonso csodáját a hosszú gépház rejti magában a 3.6 literes, öntöttvas blokkos és hengerfejes, hosszában beépített, soros négyhengeres benzinmotor képében.
A Hispano Suiza versenyautó 2300/perc fordulaton ébredő, körülbelül 65 lóerős teljesítménye 107 éve bizony még nagyon komoly dolognak számított, akárcsak a hátsókerék-hajtású és könnyű autó menetteljesítménye: már az utcai verzió is képes volt elérni a 120 km/h-s tempót, míg a versenykivitel 145 km/h-t tudott – mindezt 1912-ben! A vezető háromfokozatú kézi sebességváltóval gépészkedhetett, a fékezésre azonban ajánlott volt figyelnie, mert hátul ugyan már dobfékek lassították a Hispano Suiza T-15-öst, de az első kerekekre nem hatott semmilyen lassító berendezés.
Az első világháború idején a gyár leginkább repülőgépmotorokat készített és a haditermelésre állt át, de a zivataros idők után, az 1920-as években nagy sikerrel tért vissza a luxusautók piacára. Itt aztán szebbnél szebb típusokkal kápráztatta el a gazdagokat, melyekhez többek között a magyar Nagy Géza is tervezett karosszériát az alvázakra. Ekkor születtek meg az olyan híres modellek, mint az 1919-től 1933-ig gyártott Hispano Suiza H6 vagy éppen az őt 1931-ben leváltó, és egyben legnagyobb és legdrágább típus, a Hispano Suiza J12.
Tudta-e? Csupán érdekes mellékszál a történethez, hogy az egykori kiváló magyar humoristánk és egyik legsokoldalúbb előadóművészünk, Markos József a trónfosztott uralkodó halálának hírére, és miután korábbi, angol eredetű művésznevét egy 1940-es rendelet miatt nem használhatta, a spanyol király után vette fel az Alfonzó nevet.
