Különleges hétvége volt, különleges hangulatban telt, különleges – hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekbeli – versenyautók részvételével. Korábban sohasem tartottak még ilyen jellegű viadalt Közép-Európában, s hogy jó ötlet volt idehozni, arra nem kell jobb bizonyíték a rengeteg lelkes nézőnél, hiszen a három nap alatt összesen 24 ezren voltak kíváncsiak a rendezvényre, csak vasárnap pedig 13 ezren fordultak meg a lelátón és a paddockban szeptember utolsó hétvégéjén.
De nem kell jobb bizonyíték annál a Hungaroring Classicot az év legjobb versenyeként emlegető 160 külföldi versenyzőnél, valamint a 600 gyűjtőnél sem, akik rettentően boldogok voltak, hogy megmutathatták a nézőknek féltve őrzött kincseiket.
A paddockban és a szebbnél szebb veterán autó csodákkal teletűzdelt parkolókban egész nap pezsgett az élet. Kalapos hölgyek és nyakkendős-tweedzakós urak csevegtek egymással, a hangulatos aláfestést élőzene szolgáltatta, a klubok felvonulásán pedig az is ráhajthatott a Formula–1-es versenypálya aszfaltjára, akinek egyébként erre (pláne ilyen autókkal) nem lenne lehetősége. Az eseményeket 180 magyar és 30 külföldi újságíró követte, és a világ bármely pontjáról, bárki bekapcsolódhatott a versenyekbe a stream segítségével.
Mert persze a hétvége fő attrakciója azért mégiscsak az volt, amikor a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek versenyautói hét kategóriában megmérkőztek egymással a Hungaroring aszfaltján.
A Le Mans-i 24 órás viadalon ötször győzedelmeskedő Emanuele Pirro, aki egy Alfa Romeo T33 volánja mögött szállt harcba a CER1-es kategóriában így fogalmazott: Nagyon élveztem a vezetést ezen a pályán. A csúszós aszfalt fekszik az autóinknak, jó lehetett vele driftelni a kanyarokban. A körítés és a környezet pedig egyszerűen fantasztikus. Az utóbbi két alkalommal Formula–1-es sportfelügyelőként jártam a Hungaroringen, örülök, hogy versenyzőként is visszatérhettem.
S bár azt egyelőre nem tudjuk, hogy Pirrót idén is láthatjuk-e a Ringen, a klasszikus autók versenyét megtartják – szeptember 28. és 30. között.