A nyár koncertezéssel fog telni Heinz Gábor Biga életében. Most a próbák zajlanak a műsorhoz, de működik a Random Trip, és részt vesz a Zenevonat produkcióban is az LGT-s tagokkal. Dolgozik egy új klip dalon, Freddie-vel, Manoyával és Janicsák Vecával kijött egy közös klip, és Caramellel is készül egy közös dal.

– Hogyan szereztél jogosítványt?
– 1992. júniusában, 18 évesen. Gépjármű technikai műszerész és autóvillamossági szerelőként végeztem és érettségiztem a szakközépben. Az iskolával jogsit is szerezhettünk.

Ahogy már sok éve, a nyár most is munkával fog telni Heinz Gábor Biga életében. Random Trip, Zenevonat produkció az LGT-s tagokkal, új klippek, és rengeteg koncert.

Ahogy már sok éve, a nyár most is munkával fog telni Heinz Gábor Biga életében. Random Trip, Zenevonat produkció az LGT-s tagokkal, új klippek, és rengeteg koncert.

– Milyen autót vezettél először?
– A családban volt egy Zsiguli 1200 és egy WV Golf 1, úgyhogy négy és fél másodperccel azt követően, hogy megkaptam az engedélyt, már beülhettem a Zsigába, hogy ne essek ki a gyakorlatból.

– Mikor lett saját kocsid?
– Húsz évesen úgy kerültem ki külföldön játszó zenekarba, hogy volt két pólóm, két nadrágom meg egy gitárom. Viszont a külföldi munkákból már összejött annyi, hogy ötéves részletre vehettem itthon autót. Ez egy kis Opel Corsa volt. A Beatles tribute zenekarral, a Beathoven-nel 1500 koncertet játszottunk Európában, és Mallorca-n éltünk hat évig, utána pedig hajón is játszottam.

– Mi volt a következő autó?
– Egy Opel Astra, majd egy Citroen Xsara,  és egy dízel Fiat Grande Punto. Egy idő után azonban rá kellett jönnöm, hogy ezekbe az alacsony fogyasztású autókba nem fér be a cuccom, úgyhogy váltanom kellett. Az öcsémnek volt egy autóbalesete, és önhibámon kívül apróbbak néha nekem is. A budapesti forgalomban nőttem fel. Pár hónappal az öcsém esete után egy jobb kezes kereszteződésben frontálisan belém jöttek. Lefejeltem a belső tükröt, vérzett a homlokom. Nagy volt az ijedtség, de ennyivel megúsztam. Emiatt akkor már a biztonság is bekerült a szempontok közé. Azt gondolom, nem mindegy, hogy egy ütközésnél az ember lába törik el, vagy ott is marad. Ezért amikor megtehettem vásároltam egy Lexus IS 250-t. A megbízhatósága, a kényeleme és a biztonság érzete miatt azt gondoltam, hogy ez a japán típus nekem a legmegfelelőbb. Aztán elkezdtem az Infiniti-vel dolgozni márka nagykövetként, és akkor a Lexus-t lecseréltem egy Infiniti Q50-re, amivel most is járok. Ezt egy barátom ajánlotta, aki nagyon ért hozzá. Ha ezt valamikor cserélnem kéne, akkor is ugyanezt a típust vásárolnám. Azt mondták, hogy 300.000 km-ig a motorháztetőt fel sem kell nyitni.

– Mit szeretsz benne?
– Ez egy 2000-es turbó. Benne van minden extra: sávtartás, követési távolságtartás, szinte magát vezeti. Nagyon kényelmes, egyedi bőrülése van, és biztonságos. Törődöm vele, de nem szerviz igényes, és érezhetően soha nincs baja. Volt nálam két hétig tesztre ugyanez hibridben, egy 375 lóerős monstrum tigris. Egy problémám volt csak vele, hogy az akkumulátor a csomagtartóban túl nagy helyet foglalt el.

Ha váltanék, az Infiniti akkor is maradna.

– Mit tud ez az autó?
– Az óra szerint 280km/h a végsebessége, amit külföldön aztán kétszázig ki is próbáltam. Tud különböző beépített sebességprogram fokozatokat, van benne például sport, personal, snow üzemmód, és persze még sok minden más is.

– Hogyan vezetsz?
– Dinamikusan, ha kell sportosan, de nyugodtan és a szabályokat betartva. Húsz évesen sokkal merészebb voltam, de fentről szerencsémre vigyáztak rám, és mára már kinőttem a szélvész énem. Azt hiszem, vezetés közben kijön, hogy ki milyen ember. Én nem vagyok káromkodós. Nem vagyok biztos benne, hogy mindenki alkalmas a vezetésre. – Mit lehet azzal kezdeni, aki jobbra indexel, balra kanyarodik, és közben mobilozik… Én az ilyenek miatt már nagyon óvatos vagyok. Ha elsőbbségem van, akkor is lassítok és körülnézek, hogy mehetek-e.

– Mi volta a legnagyobb távolság, amit egyhuzamban levezettél?
– Amikor Mallorca-n dolgoztunk, a Budapest-Barcelona távot, 2300 km-t. Hat hónapos szerződéseink voltak, úgyhogy ezt hatszor sikerült oda-vissza levezetni. Ráadásul mindig novemberben volt vége a szezonnak, és volt olyan utunk, hogy havasesőben vagy szakadó hóban jöttünk négy személyautóval, miközben telefonon tartottuk egymással a kapcsolatot.

– Milyen volt kint vezetni?
– Mallorca-n nem volt fagy, nem volt tél, viszont nagyon sok a biciklis és robogós, arra nagyon kellett figyelni, mert a pirosnál is szlalomoztak. Tunéziában is jártam. Ott a kereszteződésnél, ahol nem volt lámpa, az erősebbnek, a gyorsabbnak és a hangosabbnak volt elsőbbsége.

– Szeretsz vezetni?
– Nagyon. Hosszú utakat is. Főleg ebben az autóban.