Az autó már a kezdetektől fogva nagy értéket képvisel, hiszen a mai napig legtöbbünknek több évig tartó spórolás eredménye egy négykerekű garázslakó megvásárlása. Éppen ezért amióta csak megjelentek az autók az utakon, előszeretettel tulajdonították el azokat a bűnöző hajlamú egyének.
Az autótolvajok elleni közdelemben, az akkoriban még gyermekcipőben járó technológiával, a rádióval is felszerelték a rendőrséget.
A második világháború végeztével ráadásul óriási mértékben megnőtt a bűnesetek – köztük az autólopások – száma, rengeteg munkát adva ezzel a rendőrségnek és az igazságügyi hatóságoknak egyaránt. A Dolgozók Világlapja című folyóirat 1946. március 9-én megjelent száma egy egész oldalas összeállítást közölt Küzdelem az autótolvajok ellen címmel, melyben azt mutatták be, hogy hogyan is lép fel az angol rendőrség az autótolvajokkal szemben:
Az angol fővárosban, Londonban is meglazultak az erkölcsök és a rengeteg bűnöző ártalmatlanná tétele súlyos gondot ró a brit rendőrségre. A bűnesetek jelentős részét az autólopások teszik ki. Úgy látszik, Angliában is jó üzlet az autótolvajlás, így az alvilág megfékezésére nemrég kibővítették a londoni rendőrség autóparkját, hogy végre a járműtolvajok ellen is sikerrel vehessék fel a harcot. A technika legmodernebb vívmányával, a rádióval is felszerelték ezeket a rendőrségi autókat.
Ez persze nem volt könnyű feladat, hiszen abban az időben a rádió még nem egy mobiltelefonnyi méretű adóvevő volt, hanem a teljes csomagtartót elfoglalta a berendezés. Ugyanakkor nemcsak a rádió volt még fejletlenebb, de az autótolvajok módszerei sem voltak olyan rafináltak, mint manapság, amikor is – még a szerencsére egyre javuló statisztikai adatok mellett is – legtöbb esetben bottal üthetjük a nyomukat. Több mint hét évtizeddel korábban azonban az újság még képekkel illusztrálva is bizonyította, hogy milyen sikeres hadjárat folyik az autótolvajok ellen. Ahogy írták:
A károsultak telefonbejelentéseit külön központ továbbítja az ügyeletes tiszthez, aki nyomban értesíti az autólopás közelében cirkáló rendőrségi autókat. A rendőrök az utasítás vétele után a megadott irányba sietnek és üldözőbe veszik az autótolvajokat. A különböző irányból előrohanó rendőrségi gépkocsik együttes munkája végül is sikerrel jár, az ellopott gépkocsikat megállásra kényszerítik, és a tolvajokat elfogják…
A diszpécserközpontok ekkor kezdtek összehangoltan dolgozni az utcákon szolgálatot teljesítő rendőrökkel, ezzel is megnehezítve a korabeli autótolvajok dolgát.
Ezt mai fejjel elég nehéz elhinni, főleg, hogy abban az időben sem autóriasztó, sem egyéb lopásgátló eszközök, de még csak egy GPS nyomkövető autóba házilag beszerelt változata sem védte a kiszemelt prédákat. Ennek ellenére mégis hatékonyan működött a felderítő és a bűnözőket elfogó rendőrség, ugyanis a korabeli krónika szerint nap mit nap, újabb és újabb autótolvajokat fogtak…
