Az egyik utolsó magyar tengerjáró napjainkra lehorgonyzott a Battyhány-tér közelében, ahol rendezvényhajóként tengeti életét. Nem elégedetlenkedhet, hiszen a Kassa hajó azon kevesek egyike, akinek megadatott, hogy ha egy kicsit más szerepkörben is, de újjászülessen és visszakapja a regiszterből korábban törölt nevét.

A Kassa hajó vízrebocsátása a hajógyárban.

A Kassa hajó vízrebocsátása a hajógyárban.

A kereskedelem a XX. század második felére jelentősen átalakult, a folyamon és tengeren történő szállítást felváltotta a vasúti, majd a közúti fuvarozás. Egy évszázada azonban még teljesen más volt a helyzet, a vízi útvonalakon élénk teherszállítást zajlott, amiből az akkori Magyarország sem maradhatott ki. Hogy a Földközi tenger keleti csücskének kikötőiből ne kelljen átrakodásokkal szállítani az importcikkeket, úgy döntöttek az illetékesek, hogy ezt Duna-tengerjáró hajókkal egyszerűbben meg lehet oldani.

Igen ám, ehhez viszont hiányoztak a tengerjáró hajók. Az újpesti Ganz Hajógyár fejlesztésével azonban minden adott volt, hogy Budapesten tengerjáró hajók épülhessenek. A levantei forgalom bonyolítására 1936-ban meg is alakult a Magyar Királyi Duna Tengerhajózási Részvénytársaság. Az ő megrendelésükre, a flotta ötödik tagjaként készült el a Kassa hajó Budapest hajógyárában, amit 1939-ben bocsátottak vízre.

A folyam-tengeri áruszállító méreteit illetően nem panaszkodhatott. A 77 méter hosszú és majd 10 méter széles hajót két darab, egyenként 400 lóerős Ganz-dízelmotor hajtotta és 10,5 csomós (kb. 19 km/óra) holtvízi sebességgel tudta szelni a habokat. A Kassa hajó két éven keresztül dolgozott a szakmájában, amíg a II. világháború közbe nem szólt és a MKDT Rt. hajóit a katonaság szolgálatába nem állították.

Ma már a Kassa hajó Trip néven, akár több száz ember befogadásra is képes rendezvényhajóként várja a látogatókat.

Ma már a Kassa hajó Trip néven, akár több száz ember befogadásra is képes rendezvényhajóként várja a látogatókat.

A Kassa két másik társával szerencsésen túlélte a háborút, majd 1944-ben a fenyegető Vörös Hadsereg elől Ausztriába menekítették, ahonnan csak 1947-ben, ekkor már Debrecen néven úszott haza és állt újra munkába. A Magyar-Szovjet Hajózási Rt, majd a DTRT, végül a MAHART égisze alatt szorgoskodott, amíg 1964-ben úgy döntöttek, hogy a tengeri hajózás felett eljárt az idő és a Debrecen, született Kassa hajó kivonásra került a forgalomból.

Mint műhelyhajó került vissza szülőhelyére, az Újpesti Hajógyárba, ahonnan 2004-ben a Zoltán Alapítvány mentette meg, mint a Duna-tengerjáró flotta utolsó megmaradt tagját.  A Debrecent felújították és 2006. augusztus 20-án az ünnepi vízi parádén láthatta újra a nagyérdemű, ekkor került sor a hajó tengerész hagyományoknak megfelelő újrakeresztelésére.

Gondolhatnánk, hogy a Kassa hajó, pontosabban ekkor már Debrecen ex Kassa névre keresztelt tengerjáró viszontagságai ezzel véget is értek, de 2010. novemberében ismét az Újpesti-öbölbe került, hogy egy zseniális ötlettől vezérelve vízalatti régészeti múzeumot alakítsanak ki belőle. Szerencsére közel hét év semmittevés után újra visszakaptuk és ma már a Kassa hajó Trip néven, akár több száz ember befogadásra is képes, összművészeti programok rendezvényhajójaként várja a látogatókat a budai alsó-rakparton.