Bár valószínűleg nem ezzel a szándékkal tette, de Hatsek Béla ekkor beírta magát a magyar autózás történetébe, hiszen övé lett az első autó Magyarországon. Persze ezt követően sem lepték el azonnal az ország útjait az akkor még félelmetesnek tartott járművek, a nem éppen olcsó autók, ám hamar megmutatkozott az igény a sebességre és a versenyzésre is.
Hatsek Béla és az első autó Magyarországon, a 1.5 lóerős Benz Velo.
Óriási dolognak számított, amikor 1900. november végén megalakult a Magyar Automobil Club, hiszen az előtte lévő évben még egy belügyminiszterhez küldött jelentésben azt írták, hogy olyan kevés automobil van Budapesten, hogy bárminemű hatósági intézkedés korai lenne. Természetesen ez csak a hatósági álláspont volt, az első autók tulajdonosai nem így érezték, ezért is volt nagy szükség az egyesület megalapítására, amivel hivatalosan is kezdetét vette a magyar autózás története.
Reiman Gyula főtitkár szinte azonnal neki is látott egy nemzetközi autós túra szervezésének, ám terve ekkor még meghiúsult. Az autósélet térnyerése azonban ment a maga útján, és 1901 júniusában már a budapesti Tattersall, azaz a lóversenypálya egy szervezett kiállítás keretében adott otthont az első autóknak Magyarországon. A rendezvény egyben remek lehetőség volt egy autóverseny lebonyolítására is, így hazánkban ekkor mérkőztek meg először hivatalosan a négykerekű gépjárművek. Ezzel az eseménnyel újabb mérföldkőhöz érkezett a magyar autózás története, megszületett a hazai autósport.
Évről évre egyre több autós vágott neki a Magyar Automobil Club által ekkor már sikeresen szervezett túráknak és versenyeknek is. Nagy érdeklődésre tartott számot az 1913-ban megrendezett léghajóüldöző automobil-verseny, mely során a kijelölt léghajót kellet követni az autósnak, végül pedig elfogni. Igaz, mivel a verseny napján szélcsend volt, az amúgy bonyolult feladat némiképp egyszerűre sikeredett.
Európa egyik legkedveltebb küzdelme a Svábhegyi Autóverseny lett, a technikás pályának és a gyönyörű környezetnek köszönhetően.
Az I. világháború kitörése előtt, 1914-ben még sikerült megrendezni a Kárpáti Túra utat. A 2500 km-es távot 36 autós teljesítette. Nagy szó volt ekkoriban még, hogy az úrvezetők az egész úton maguk vezették a kocsijukat. A háború befejezését követően aztán még két évet kellett várni, hogy a Királyi Magyar Automobil Club megrendezhesse az első svábhegyi autóverseny küzdelmeit.
Ez a pálya aztán egész Európa-szerte ismert és kedvelt lett, köszönhetően a gyönyörű környezetnek, és hogy vezetéstechnikai szempontból a svábhegyi autóverseny útvonala a legnehezebbnek számított. Azonban nemcsak hegyi terepen, hanem bent a városban is rendeztek versenyeket a helyiek nem túl nagy örömére.
A lakók rendszerint tiltakoztak is hatóságnál, mindaddig eredménytelenül, amíg 1926 májusában Horthy István motorkerékpárjával az edzés végén el nem gázolt egy gyalogost, aki később belehalt a sérüléseibe. A fővárosi közgyűlésen heves vita alakult ki és a képviselők a versenyek megszüntetését követelték. A főkapitány így is tett, ám a KMAC fellebbezett, a belügyminiszter pedig felülbírálta a rendelkezést és újra engedélyezte a versenyeket a főváros. Kiderült, hogy a baleset áldozata egy, az edzés idejére egyébként teljesen lezárt úton akart átkelni, amikor a szerencsétlenség történt.
