Mercedes Lorinser G63
A G-osztály mostanra kivételes státuszt vívott ki magának a Mercedesen belül. Az 1970-es évek elején katonai célra fejlesztett terepjárót 1979-ben, tehát éppen 40 éve vezették be a civil piacra, de más világ volt akkor. Akiknek a pepita üléskárpitos SL és a hosszú tengelytávú S-osztály (SEL) jelentette a Mercedest, nem értették, mi keresnivalója van a csillagnak egy kvázi melós kocsin, amihez bőrcipő helyett gumicsizmát kell felhúzni.
Az erdészek, a vadászok és a speciális területeken dolgozók persze hamar rákaptak a Mercedes G-re, hiszen komolyabb képességű terepjárót nem sokan gyártottak akkoriban Európában. Később aztán a szabadidő-járművekért rajongóknál is jobban képbe került a típus, de az elmúlt évtizedben fordult csak igazán a kocka. A mai SUV-őrület maga alá gyűrte a világot, a klasszikus külsejű és felépítésű Mercedes G osztály pedig mindeközben a gazdagok, a hírességek státuszszimbóluma lett. Akkora iránta a kereslet, hogy a gyárnak bőven megérte alaposan felfrissítenie a modellt, igaz, a rövid tengelytávú karosszéria eltűnt, csak az ötajtós maradt a kínálatban.
A W463A jelű változat könnyen felismerhető a LED-es fényszóróit körülvevő kerek menetfényeiről, a lényeg azonban a lemezek alatt, illetve belül van. A jobb menetkomfort és vezethetőség miatt a korábban merevtengelyes első felfüggesztést függetlenre cserélték, az aktuális Mercedesekből való a két LCD panelből álló műszerfal, de ami ennél is fontosabb, sokkal több a hely. A kabin minden irányban tágasabb lett, hátul például 15 centivel növelték csak a lábteret. Bár vannak dízelmotorok is a kínálatban, a sláger a 422 lóerős V8-assal hajtott benzines G500, de még inkább a félelmetesen dübörgő, akár 22 colos kereken guruló Mercedes G63 AMG – utóbbi alapára hiába haladja meg az 50 millió forintot, viszik, mint a cukrot.
Mercedes Lorinser féle átalakításai már régóta színesítik a csillagosok tuning palettáját, igaz, olyan szintű átépítéseket, mondhatni önálló fejlesztéseket nem végez, mint a Brabus vagy a Carlsson. A kiegészítői azonban töretlenül népszerűek, és ha némi extra teljesítményre is szükség van, a fiúk megoldják, ahogy azt az új G osztálynál is tették.
Kezdjük azonban a kasztnival, amihez háromrészes új lökhárítót, légbeömlős gépháztető-magasítót, hátsó tetőszárnyat és Lorinser-stílusú pótkeréktartót ajánl a műhely. Mivel különálló és drága karbonból készült darabokról van szó, nem kötelező a teljes 10 425 eurós szettet választani, külön-külön is rendelhetjük azokat. Hogy a látvány egyik esetben se szenvedjen csorbát, darabonként 1925 euróért jöhet a 11×23 colos RS10 Mercedes Lorinser felni, amihez a megfelelő gumikat természetesen a tulajdonos választhatja ki, persze ekkora méretben szintén nem olcsón. A koronát azonban mégiscsak a 4.0 literes V8-as teszi fel.
A korábbi 6.2-es szívót váltó biturbó gép a gyári AMG-ben 585 lóerős, de köztudott, hogy nincs kifacsarva, ezért viszonylag egyszerűen, csupán elektronikus bűvöléssel is könnyen előcsalogatható még némi extra kakaó. A Mercedes Lorinser esetében a technikusok pedig addig tologatták a számítógépen a virtuális potmétereket, amíg a teljesítmény 700 lóerőre, a nyomaték 1000 Nm-re nem ugrott – amik viszont már a néhai V12-es G65 AMG jellemzői voltak! Mindezért nem is számolnak fel sokat, a szoftveres tuning mindössze 920 euróba kerül.
A trükk itt abban van, hogy a szeleppel szabályozható hangerejű Lorinser sportkipufogó további 4875 euróval apasztja le a családi kasszát, ami persze szintén nem kötelező, de e nélkül sokkal halványabb az élmény. A G63 AMG végsebességét – biztonsági okokból – elektronika korlátozza 220 km/h-ra. Azt sajnos nem tudni, hogy egy teljes egészében felpaprikázott eladó Mercedes Lorinser G63 ennél mennyivel tud többet, – ha egyáltalán tud -, de a gyorsulása mindenképpen javult. Az átalakítás után 4.5 helyett már 4.3 másodperc alatt hozza álló helyzetből a 100-at, és emellett a rugalmassága is jóval felülmúlja a gyári verzióét.