Több ezer tonnányi rakományt kell egyszerre célba juttatni, azonban a vasút nem hálózza be az egész világot. Vannak olyan helyek ahol az ilyenfajta szállítás, ha nem is kivitelezhetetlen, de nehézkes lenne. Ilyen vidék Észak-Ausztrália is, ahol a teherszállítást a közúti közlekedés óriásaival, az úgynevezett road train-ekkel oldják meg.
S hogy mit is rejt magában a road train jelentése, azaz a közúti vonat kifejezés? Hosszú kamionszerelvényeket, amik egy nyerges vontatóból és pótkocsikból állnak. Ám amíg nálunk a vontató jármű csupán egy pótkocsit húzhat, addig a déli kontinensen kettőt vagy akár még többet is – így alakulnak vonattá.
A közúti szállításra vonatkozó szabályozások természetesen sokkal lojálisabban állnak ehhez a kérdéshez, mint Európában, ahol a szerelvény hossza nem lehet több 18,75 méternél. Ausztráliában viszont akár 50 méteres pótkocsis road train-ek is közlekednek az utakon.
Ahhoz hogy ezeket az olykor 200 tonna össztömegű szerelvényeket el tudják húzni, a legerősebb kamion-típusokra van szükség, kedveltek a MACK és a Kenworth modellek. Nemcsak méretük jelentős, tisztelet is övezi az utak királyait. Mivel egy road train csak nagyon lassan gyorsul fel, majd hasonlóan lassan és hosszú úton tud csak megállni, ezért mindenkivel szemben elsőbbséget élvez.
Sőt, aki már került velük kapcsolatba azt tanácsolja, hogyha szembetalálkoznak egy road train-nel a poros országúton, álljanak félre és várják meg amíg elmegy, mert hatalmas, mindet elborító porfelhőt kavarnak. Ezeket az igazán hosszú szerelvényeket nem mindennapi feladat vezetni. Gyakorlatilag csak nagy ívű kanyarokat tudnak bevenni, a sofőr nem tévedhet le az útról, és jaj annak, akinek meg kell fordulnia a road train-nel.
A teherszállító monstrumok azonban kifejezetten az ausztrál síkságra születtek, elképzelhetetlen lenne velük a hegyi lejtőkön kanyarogni.
Azonban mielőtt valaki hirtelen felbuzdulva arra adná a fejét, hogy Ausztráliában legyen kamionsofőr, előbb próbálja ki magát a 18 Wheels of Steel Extreme Trucker játékban, ahol ízelítőt kaphat az ausztrál teherfuvarozásból. Akárcsak a való életben, hosszú szerelvényeket vezethet a jobb oldali vezetőülésből.
Mivel a szállítás sík vidéken történik, nem kell sokkal erősebb motorokat elképzelni egy road train-be mint nálunk. Az itthoni kamionok (pl. Volvo, MAN) motorja kb. 350-400 lóerős, az amerikai MACK-ek pedig csak 500-600 lóerősek, ám ez is elég ahhoz, hogy a road train -ek nagyon lassan, de elérjék a 65 mérföldes – azaz kb. 100 km/órás – utazósebességet, amit aztán órákon át tartanak is.
Szintén hosszú út kell a megálláshoz is, amit a sofőrök, ok nélkül leginkább el is kerülnek. Éppen ezért elengedhetetlen tartozék a kenguru rács a hűtő előtt, mert a kenguru és a nála kisebb akadályok miatt nincs fékezés. Így is rémálom egy road train vészfék, ami a járműszerelvény végzetes becsuklásával járhat és a hatalmas mennyiségű gumiköpenyek kiszakadásával. Egy üzemanyag szállító road train-nek például 86 darab gumiabroncsa is lehet. Kísérleteznek a kerekek alá futó vastag gumiszőnyegekkel, amelyek blokkolva ugyan, de megállítják a kerekeket, hátrányuk azonban, hogy több száz kilós plusz terhet jelentenek kocsinként.