A hatvanas évekbeli MG B-t ma azért szeretik a legtöbben a sorozatból, mert ideális első veterán autó. Már eleve egy kedves jelenség – van belőle GT kupé és nyitott roadster -, de ami különösen fontos, kiváló az alkatrészek utánpótlása. Szinte az utolsó csavarig, olykor többféle utángyártótól is beszerezhetők az alkatrészek, a szerkezet sem bonyolult, nem kell űrtechnika a restauráláshoz. A gyárnak azonban van egy hasonlóan népszerű másik modellje is, az MG Cabrio T Series, amelyből ugyan sokkal kevesebb készült, de a B-nél jóval korábbra, a harmincas, negyvenes évekbe repít vissza.
Szívet melengető látvány még ma is az MG T Series kis cabrio változata, akár nyitott, akár zárt formában van szerencsénk vele találkozni.
Az MG T Series modellek hosszúsága átlagosan 3,6 méter körül alakul, a karosszéria pedig jellemzően cabrio, amelynek kétszemélyes utastere vászonnal védhető az eső, és a szél ellen. Ez a vérvonal – amit mai terminológiával nevezhetünk utcai sportkocsinak -, 1931-ben indult a C és D Series modellekkel, ezt követte a P Series, és 1936-ban mutatkozott be az első MG T Series, amit csak később kereszteltek át TA-ra.
El lehet képzelni a méreteket, ha tudjuk, hogy a TA széria 2400 mm-es tengelytávja már 18 centivel volt hosszabb a P-énél. A mindössze 1,3 literes, de a korszak általános technikai színvonala felett álló motorból körülbelül 54 lóerőt varázsoltak elő 4500/min fordulaton, és ezzel az apró kis MG Cabrio vidáman száguldott akár 130 km/h-s sebességgel is. A gyűjtök körében kuriózum a TA Airline Coupe. Az ennél használt fix tető még eredetileg a P Series-hez készült, de állítólag két TA is született ilyen zárt kivitelben.
A módosított TB 1939-ben érkezett, és a ritkaságot kedvelők favoritja a MG T Series modellek között. Mivel 1939-ben, az érezhetően közelgő világháború kapacitásukban korlátozásra késztette az ipari létesítményeket, az MG is érdekelt lett a hadiipar kiszolgálásában, így összesen csak 379 TB-t szereltek össze. Ebben 1250 köbcentis, de a TA modellnél magasabb, 5400/min fordulatú négyhengeres motor dolgozott, és a kifutó TF modellig alapjaiban már meg is maradt ez az erőforrás.
Persze vannak a T szériának egyéb gyönyörű darabjai is. Ilyen például a TC kiadás, ami az MG T Series cukorfalatja, és amely ékesen bizonyítja, hogy ha valamit szeretettel és hozzáértéssel terveznek, akkor a legmostohább körülmények sem akadályozhatják meg a sikert. És a TC változatnak bizony kijutott a rosszból, hiszen 1945-ben, közvetlenül a háború befejezése után kezdték gyártani, mikor nem az autóvásárlás volt a legtöbb ember célkeresztjében.
A kívül-belül sportos formák könnyű szerrel csábították el az MG cabrio lehetséges vásárlóit.
A karosszéria cirka 10 centivel lett szélesebb a TB-hez képest, de még mindig elegendő volt egy másfél méteres mérőszalag, hogy a teljes szélességet bárki ellenőrizhesse. A felülszelepelt és vezérelt (OHV) motoron apróságokat módosítottak csupán, amit inkább a konstrukció, mintsem a nagyobb teljesítmény vonatkozásában mutatkozott meg. A fürge és aranyos kiállású TC sikerét az észak-amerikai forgalmazás alapozta meg. A tengerentúlon vették mint a cukrot, és hiába nem készült belőle balkormányos, a tízezres eladott mennyiség mégis az addigi legsikeresebb MG-vé tette.
Az ezt követő TD változatnál 1949-ben már komolyan hozzányúltak a felfüggesztéshez, a kasztni, a tengelytáv is nagyobb lett és ez volt az első MG T Series kiadás, amit alapból már nem küllős kerekekkel szereltek. Háromszor annyit adtak el belőle, mint a TC-ből, aminek négyötöde szintén az USA-ban talált gazdára. A műszerfalon már jelzés villant, ha fogyóban volt üzemanyag, és a motor a legvacakabb, 72-es oktánszámú benzinnel is működött. Amire sokat panaszkodtak, hogy az amerikai autók jellemzően 6 Voltos elektromos rendszeréhez képest modern volt az MG 12 Voltos hálózata, így nehezen tudták javítani. Később, MkII Competition néven versenygép is készült a TD alapján, amiből mintegy 1700-at sikerült értékesíteni.
Az MG T Series hattyúdalának szerepét a TF kiadás játszotta el, 1953-tól a sárvédőkben ülő fényszórókkal, és jóval hatékonyabb hűtőrendszerrel. 1954-ben megjelent az 1,5 literes, 64 lóerős csúcsmotor is, de ezzel már csak 3400 darab TF 1500 készült, míg a normálból több mint 9600.
