Nehéz idők voltak, – a második világháború után a Szovjetunió, Sztálin vezetésével átvette a keleti térség feletti uralmat, meghatározva ezzel az érintett országok bel- és külpolitikáját, társadalmi és gazdasági berendezkedését. Lengyelország autóipara korábban szoros kapcsolatot ápolt az olasz Fiattal, amit a háború után szerettek is volna újraéleszteni, ám a szovjetek politikai okokra hivatkozva ellenkeztek.
Így történhetett, hogy végül a GAZ fejlesztésű Pobjedából lett egy lengyel licence termék, mi több, Sztálin nagyvonalú gesztusnak szánta az 1945-ben bemutatott, tehát akkori mércével mérve korszerűnek számító gépkocsi terveinek átadását. Cserébe megalomániás darabszámokat irányzott elő, ám az évi 25 ezer darabos mennyiségre a lengyel ipar nem volt felkészülve. A szerződést 1950-ben írták alá, és az első, Warszawa M20 jelzésű kocsi 1951. november 6-án gördült le a szalagról, javarészt még szovjet alkatrészekből összeállítva.
A Warszawa autó a nevét Lengyelország fővárosa után kapta, és helyes kiejtése magyarul varsava lenne, mivel a lengyelben az sz a mi s-ünknek felel meg. 1964-ig zajlott a termelés, és a Warszawa M20 típust a 200-as, a módosított hűtőmaszkos 201-es, majd a 202-es követte, minimális módosításokkal, a púpos limuzin mellett pick-up és mentő/betegszállító karosszériával is. A mennyiség rendre alatta maradt a tervezettnek, az FSO autógyár még az utód Warszawa 203-as és Warszawa 204-es modellekből sem tudta az évi 25 ezres számot felmutatni, az abszolút rekord is mindössze közel 19 ezer gépkocsi eladása volt 1968-ban.
Persze ehhez hozzájárult, hogy csak a licence átvétele után tíz évvel kezdett először komolyabban mozgolódni az FSO. Nawrot, Skwarek valamint Lukaszewicz mérnökök irányítása alatt 1961-re elkészült a Warszawa 203-as prototípusa. Persze ma legfeljebb ráncfelvarrásnak mondanánk az akkor vadonatúj típusként beharangozott Warszawát, hiszen az alapok nem változtak.
A végleges formájában csak 1964-ben, K kombiként pedig egy évvel később piacra dobott Warszawa 203-as szélesebb, csirkedrótos hűtőmaszkot, biztonságosabbnak mondott gumibabás lökhárítókat, osztatlan szélvédőt, modernebb műszerfalat és nagyobb irányjelzőket kapott, továbbá eltűnt a divatból kiment bogárhátú hátsórész, amit klasszikus lépcsős kialakításra cseréltek a lengyelek.
A gépházban az oldalt szelepelt, 50 lóerős régi M20 motort a változatlanul 2120 köbcentis, oldalt vezérelt, de korszerűen felül szelepelt, S21 jelzésű gép váltotta 70 lóerővel és 147 Nm forgatónyomatékkal. A motorral kapcsolatban fontos tisztázni, hogy a legtöbb forrás a 204-est a Warszawa 203 kombi változataként említi, ami nem igaz.
A 204 a 203-assal szinte az utolsó csavarjáig megegyezett, T (taxi) és K (kombi) karosszériával ugyanúgy gyártották, csupán az S21 helyett az öreg M20 motorral szerelték, amivel komótosabban mozgott. Ez a komótosság persze relatív, hiszen az erősebb Warszawa autó sem a száguldásról volt híres, nagyjából fél perc telt el, mire álló helyzetből indulva elérte a 100 km/h-s tempót, és képes volt ugyan 125-130 km/h-s végsebességre, de utazni 70-80 körül szeretett. A gépkocsivezetők ezt be is tartották, mert ha meghajszolták a lengyel batárt, sokszor beégtek a szelepek.
Magyarországon mind a púpos, mind a lépcsőshátú széria közismert volt, hiszen 20 ezernél is több Warszawa érkezett hozzánk. Rendőrautóként, taxiként, betegszállítóként, kisteherautóként rótták az ország útjait és szerényebb mennyiségben magántulajdonosokhoz is került belőlük.
Az 1960-as években a Peugeot jogvitába keveredett azokkal a gyárakkal, akik háromjegyű, középen nullát tartalmazó számmal jelölték típusaikat, mivel ezt a formátumot a franciák levédették. A békesség jegyében az FSO 1968-ban váltott, és ekkor a Warszawa 203 és 204 modelleket 223 és 224-re számozta át. A gyártás 1973. február 28-án fejeződött be, és az eltelt 22 év alatt 254 ezer Warszawa készült összesen. Az évek múlásával persze egyre inkább felértékelődik ez a gyártmány is a veterán autók gyűjtőinél, és napjainkra már egyre kevesebb Warszawa autó eladó.