Hogy Henry J. Kaiser valóban zseni volt-e, nem tudjuk, de mindenképpen ügyes vállalkozó, aki cementgyártással kezdte és egyszerre száz lábon állt. – És bár a Kaiser Darrin nem lett sikeres, mégis kiváló üzleti érzékkel megáldott ember volt. A legkülönfélébb ipari területeken szerzett érdekeltségeket, például nem szerette a hajókat, ám mire észbe kapott, már több ezer embert foglalkoztatott a hajógyáraiban.
Gyönyörű vonalvezetése ellenére sem tudott a Kaiser Darrin karriert építeni magának.
Képes volt teljes városrészeket felépíteni, és ha valamiből hiány mutatkozott, célirányosan mindig megtalálta a módját, hogy miként pótolja azt. Fantasztikusan értett a szervezéshez, és miután a II. világháborús katonai termeléssel sok pénzt is keresett, úgy gondolta, a járműgyártásban van a nagy üzlet. Biztosra vette, amint helyreáll a rend, még a legszegényebb emberek is szívesen ülnek majd autóba, ezért már 1942-ben létrehozott egy ötletgárdát, akik olcsó autón kezdték törni a fejüket. Detroit közelében így 1945 nyarán meg is alapította közös járműgyártó cégét Joseph W. Frazerrel.
Ezen a ponton felvéve egy másik szálat, a Holland becenévre hallgató Howard Darrin járműtervező került a képbe, aki több márkának is dolgozott, szeretett újítani, és nagyon nem kedvelte az ajtókat az autókon. Olyannyira, hogy ezzel kapcsolatban volt is egy ötlete, amit már ideje korán levédetett.
Kaiser 1950-en mutatta be a nevét viselő autóját. A szerényen Henry J névre keresztelt kétajtós egy 4,4 méter hosszú szedán volt, orrában 2,2 literes soros négy, vagy 2,6-os hathengeres motorral. Howard Darrin meglátva az új modellt, azzal jelentkezett be Kaisernél, hogy az egyszerű Henry J alapjain olyan sportkocsival lehetne előrukkolni, ami felvenné a versenyt az európai márkákkal, akár még az akkor fénykorát élő Jaguarral is. Az izgalmakat fokozta, hogy a rock and roll lázban égő USA-ban azidőtájt nem gyártottak igazi sportkocsit, az első Corvette is csak a GM-guru Harley J. Earl, a Le Sabre megálmodójának fejében kavargott.
A Kaiser Darrin jellegzetesen csókra álló szája.
Elkezdődött hát a tervezés. Darrin jó arányokat talált, a 2,54 m-es tengelytáv mellé 4,67 m-es hosszúság társult, a szélesség 1,75, a magasság pedig csupán 1,29 m volt. A magasra emelt hűtőmaszk kicsi és homorú lett, többek szerint az autó csókra csücsörítette a száját. A legnagyobb dobás mégsem ez, hanem Darrin ötlete, a tolóajtó, valamint az üvegszál erősítésű műanyag karosszéria volt. Előbbit a sárvédőbe lehetett előre betolni, a kasztni pedig több szempontból is kiválónak tűnt: könnyű volt, nem rozsdásodott és tetszés szerint színezhették.
A D-X100 jelű prototípust 1952-ben, két hónappal a szintén üvegszálas felépítményű Corvette előtt mutatták be, de az autó mégsem tudott lépéselőnybe kerülni, mert a később tervezőjéről elnevezett Kaiser Darrin roadster gyártásának beindítása akadozott. A legnagyobb gondot a megfelelő motor hiánya okozta, míg végül a Henry J nagyobb, 90 lóerősre feltornázott 2,6 literes hathengeresét szerelték be háromfokozatú kézi sebességváltóval. Ezzel viszont a Kaiser Darrin nem hogy a Jaguar XK120-szal, de még a gyengébb Alfa Giuliettával és Triumph TR2-essel sem tudta a lépést tartani, végsebessége pedig alig lépte át a 150 km/h-t.
Kaiser Darrin utastér
A furcsa ajtók sem váltak be, hiába vonzotta a tekinteteket a különleges megoldás, nagyon szűk résen kellett be- és kiszállni, egyáltalán nem volt kényelmes, ráadásul a sínekben összegyűlt piszok miatt gyakran megszorultak. A Kaiser Darrin ugyan nagyon gazdagon fel volt szerelve, de túl drágán, 3700 dollárért adták az autót, aminek az ára így felülmúlta a Cadillac 62-ét is, ami pedig komoly luxusgépnek számított.
A tiszavirág életű roadster története így 1954-ben véget is ért, holott csak 1953 decemberében indult az összeszerelés. A vásárlók kevesebb pénzért jobb sportkocsit vehettek, többfélét is, így a Kaiser Darrin esetében hiába operáltak árcsökkentéssel, tucatszám álltak az eladatlan példányok – híres eset volt az 1953 végi hóvihar, ami 50 modellt tett tönkre pár nap alatt. Ezeket a tervező Howard vásárolta fel, aki soha nem adta el autója terveit más gyártónak, és Kaiser kiszállása után még megpróbálkozott a további értékesítéssel, illetve erősebb motorokkal is, mint például a Cadillac V8-asával. Mivel a rövidke idő alatt mindösszesen 435 darab Kaiser Darrin készült, ma már szívesen látott darabja minden veterán autó gyűjteménynek.
