Csupán azért mert ő se nem kerékpár se nem autó, azért mert a Velorex autó és kerékpár is egyben, vagy legalábbis valahol épp a kettő között helyezkedik el. Szóval nem csak a neve, de a besorolása is bonyolult, amit aztán a köznyelv annak idején egy könnyed huszárvágással meg is oldott magának, gondoltuk, legyen hát Bőregér.

A Velorex autó és motorkerékpár is volt egyben, pontosabban ezek valamiféle leleményes elegye.

A Velorex autó és motorkerékpár is volt egyben, pontosabban ezek valamiféle leleményes elegye.

Ezen becenevén aztán hosszú éveken át kicsik és nagyok rögtön tudták, hogy miről is van szó. Ha az ára nem is, de egy szépen felújított kis Velorex autó népszerűsége ma már vetekszik a luxus limuzinokéval, hiszen éppen olyan élmény és kuriózum egyszer egy ilyet vezetni, mint például egy Rolls-Royce-t.

A legombolható tetejű kisautó (mert adjuk meg neki ezt a tisztséget) első prototípusa még 1943-ban látta meg a napvilágot egy eredetileg kerékpárok javításával foglalkozó páros – Frantisek és Mojmír Stransky – csehországi üzemében. Ennek megfelelően a Velorex autó nagy része kerékpáralkatrészekből állt, ám azok túl gyengének bizonyultak, így sorra lecserélték őket motorkerékpár alkatrészekre.

Az első Velorex autók tényleges kialakítása 1945-re érte el formáját, míg a sorozatgyártása öt évvel később kezdődhetett meg. Kezdetben 54 darab Oskar névre keresztelt modell hagyta el a gyárat, míg később volt olyan időszak, amikor havonta készült belőle ennyi. Az autó a Velorex nevet csak jóval később kapta.

Habár a kilométeróra – motorkerékpár alkatrész lévén - 140 km/h-ig van skálázva a Velorex autó csak 85 km/h-s sebességgel képes száguldozni.

Habár a kilométeróra – motorkerékpár alkatrész lévén – 140 km/h-ig van skálázva a Velorex autó csak 85 km/h-s sebességgel képes száguldozni.

A Bőregérből a hetvenes években négykerekű változat is készült. A cseh gyárban, ahol ez az adókedvezménnyel a motorkerékpárok árának feléért kapható kisautó készült sok nő is dolgozott, és a hegesztési munkálatok java részét például ők végezték.

Persze a Velorex autó sorsa a tervgazdaság idején mi más is lehetett volna, minthogy az elkészült járművek körülbelül felét a KGST országaiba exportálták. Így jutott el hozzánk is ez a cseh kisjárgány. A fenti képen látható 1966-ban gyártott Velorex 350-ben egy kéthengeres, kétütemű Jawa 350-es motor dobog, amit elektromos önindítóval láttak el. Ennek érdekessége, hogy a töltő dinamó kollektoros, és a kefeház 180 fokos elfordításával vált át egyenáram hatására villanymotor funkcióra.

Pályafutása során több fejlesztésen is átesett, többek között erősebb motort, kétküllős kormányt kapott, a hátsó keréktartó lengőkart ellátták a jobb oldalon is egy lengéscsillapítóval, mivel az addigi gyártásban alkalmazott egyetlen bal oldali lengéscsillapítóval a villa mindig megcsavarodott. 1971-ben megjelent a már említett négykerekű Velorex autó is, de már ez sem tudott megfelelni a kor igényeinek, így 1973-ban végleg leálltak a kisautók gyártásával.

Egyediségéből fakadó népszerűségét jól mutatja, hogy Európa szerte a mai napig több Velorex klub is található, és egy-egy jobb állapotban lévő példányért akár 1-2 millió forintot is elkérhetnek. – Már ha akad éppen eladó valamelyik ország veterán autó piacán.