– Mikor szereztél jogosítványt?
– Ötven éve, tizenhét éves koromban korkedvezménnyel. A tanár édesanyám nagyon ideges volt, amikor a tanítványaival dolgozatot kellett íratni. – Olyannyira izgult, hogy a lakásunk és az iskola között sem akart tömegközlekedéssel utazni, vagy gyalog bemenni, hanem ilyenkor elvárta, hogy kocsival bevigyük őt. Az édesapám negyven elmúlt már, amikor letette a jogsit, és soha nem lett egy virtuóz vezető. A parkolás különösen nagy gondot jelentett neki, pedig akkor még lényegesen kevesebb jármű volt az utakon és sokkal több szabad hely állt a parkolni vágyók rendelkezésére. Azért is meg kellett szereznem a jogosítványt, hogy amikor apám délután hazajött a munkából és dudával jelzett, én lemenjek, átvegyem a kormányt és beparkoljak. Ezen kívül, ha nagyobb utakra, például külföldre mentünk, akkor már én vezettem.

– Mi volta ez első autó, amit vezettél?
– Apámnak először Trabantja volt, aztán 411-es Moszkvicsa, és utána lettünk Wartburgosok. Ahogy ezek fejlődtek, úgy változott nálunk is a színe. Az én első autóm is egy kocka Wartburg volt, majd a nősülésem után vettem egy Renault R4-est, amivel már egy egész zenekart is tudtunk szállítani. A feleségem ugyanis ifjúsági klubot vezetett Vácon, én pedig szintén ott voltam ügyvédjelölt, és ezzel besegítettem neki. A zenekar ült az autóban, a felszerelés pedig fent volt a csomagtartón. Többször előfordult az is, hogy az apósom kért meg, hogy szállítsak a furgonjával. Egyébként a feleségemet is autó kapcsán ismertem meg. Közel laktunk egymáshoz, látásból ismertük is egymást. Aztán egyszer egy szombati „E” épületis buli után mindketten az édesapáink kocsijával szállítottuk haza a barátainkat, majd a végén véletlenül egymás mellé parkoltunk. A nagy rácsodálkozásból házasság lett.

– Mi lett az R4 után?
– Előbb egy Opel, aztán mint minden férfi, aki bizonyítani akar, minden pénzünket összeszedve, én is vettem egy BMW-t. Annyira féltettem, hogy garázst kellett hozzá bérelni. Megvolt a három gyerek, hazahoztam őket, aztán elmentem a garázsba parkolni. Ezt meguntam és azt mondtam a tizenvalahány éves fiamnak, hogy nézzen olyan hirdetést, ahol a házzal együtt garázs is van. Talált egy ilyet Budán. Ahhoz hogy meg tudjuk venni, elcseréltem a BMW-t egy Ladára, és a különbözetből lett a lakás foglalója. A Lada nagyon csúszott, úgyhogy rövid idő múlva átálltam a japán autókra. Azóta a családban mindenki Toyota-s. Nekem Lexusom volt, van és lesz, a többieknek Prius-a van, Yarris-a, Corolla-ja.

– Hogyan vezetsz?
– Ifjú koromban vagányul, ma már óvatosan, a szabályokat betartva. Nem szeretek feltűnősködni.

– Miket követsz el?
– Előfordul, hogy rohanok tárgyalásra, és akkor kénytelen vagyok a buszsávban menni.
Akadnak parkolási problémák is, de például gyorshajtás nagyon kevés. Soha nem próbálgattam az autóm erejét. Kényszerhelyzetben sem mentem 150-nél többet, ha például útépítés miatt lelassult a forgalom és sok időt veszítettem. Régi sofőröktől tanultam, hogy nem az a kunszt, hogy gyorsan haladsz, hanem hogy időben meg tudsz állni. Előfordult, hogy Balassagyarmaton be kellett mennem egy tárgyalásra, nagyon siettem, de parkolóhelyet nem találtam csak közvetlen a zebránál. Mire kijöttem, természetesen már megbüntettek. Egyébként pont a büntetésem után azzal nyert választást a polgármester, hogy eltörölte a parkolási díjat.

– Mi volt a leghosszabb táv, amit egy huzamban levezettél?
– A fiam Brüsszelben él, onnan az 1350 km-t le szoktam nyomni. Azzal nincs gond éjszaka sem.
A vezetés nem fáraszt. Rádiót hallgatok, szórakoztatom magam. Budapesten ugyanakkor nem nagyon szeretek autózni, ezért gyakran járok taxival.

– Mi fontos az autóban?
– Három dolog: biztonság, biztonság, biztonság. A Lexus RX 450-es egy jól felszerelt, biztonságos, erős, komoly fék- és navigációs rendszerrel ellátott autó. Ez úgy van felépítve, hogy megvédi az utasát, nem szerviz igényes, és soha nem hagyott cserben.

– Át szoktad adni a kormányt?
– Nem szeretek a másik ülésen ülni. A feleségemnek sem adom át szívesen. Vezesse a saját autóját. Csak a taxiban vagyok utas.

– Voltak érdekes autós élményeid?
– Igen. Egyszer az édesapám Wartburgjával a Balatonon egy lápos területre tévedtünk, és „elsüllyedtünk”. Csak egy téglákkal megrakott teherautó tudott minket kihúzni. Máskor egy szembe jövő autó megcsúszott és beborult az árokba. Az autó tojásokat szállított. Hát nem csak az autó, de a kikászálódó emberek is úsztak a tojásban.