A világ elsőszámú luxusautójának 1990-ben (egyesek szerint csak 1992-ben) harangoztak, mikor a Rolls-Royce Phantom VI gyártása befejeződött, és bő egy évtizeden át finom pókháló szőtte be a Phantom nevet.

A márka új tulajdonosa, a BMW először a V12-es Silver Seraph limuzinnal próbált megfelelni a legfelsőbb kör igényeinek (bár nem hivatalosan, de ennek még létezett Bentley-testvére, az Arnage is), majd 2003-ban jött a New Phantom, amit valamiért sosem illetek igazán a neki járó VII-es számmal. Sebaj, ennek ellenére az autó célba talált, piacra dobták kétajtós Coupe, majd a vászontetős Drophead Coupe kabrió felépítménnyel egyaránt. Aztán persze, ahogy az már csak lenni szokott, ma már velünk van a folytatás is, a tisztán alumíniumvázas- és karosszériás, lézerrel hegesztett utód, a hajdani számsort folytató Rolls-Royce Phantom VIII is.

Nem indiántörténet, bár az autós luxus brit szimbóluma, a Rolls-Roys Phantom kapcsolódik az Újvilághoz is.

Nem indiántörténet, bár az autós luxus brit szimbóluma, a Rolls-Roys Phantom kapcsolódik az Újvilághoz is.

Ennyit most a jelenről, mert ennél sokkal érdekesebb a múlt. A Phantom név ugyanis több mint kilenc évtizede, 1925-ben debütált, mint a 40/50 HP modell 7,7 literes, soros hathengeres motorral szerelt különkiadása.

Csavar a történetben, hogy a 40/50 HP voltaképpen nem más, mint a legendás Silver Ghost, vagyis az Ezüst Szellem, amellyel a világ legjobb autójának a legendája megszületett. Már akkoriban is a karosszériás műhelyek eminensei öltöztették fel a Rolls-Royce alvázakat, akik közül a James Young, a Mulliner Park Ward, vagy éppen a Hooper neve manapság is igen jól cseng a szakmában.

1929-ben rögtön kétféle tengelytávú új alvázzal, módosított hátsó felfüggesztéssel és korszerűbb, részben szinkronizált sebességváltóval megjelent a Rolls-Royce Phantom II, amely kissé humoros marketinggel 1931-ig párhuzamosan készült az előddel, amit viszont gyorsan átkereszteltek Phantom I-re. Aki a gazdagoknál is gazdagabbnak akart mutatkozni, az a Continental kivitelt rendelhette, ám ők a statisztika szerint nem voltak sokan, mivel alig több mint 270 darab készült ebből a változatból.

A Rolls-Royce Phantom III tiszavirág életű lett, és csupán 1939-ig élt.

A Rolls-Royce Phantom III tiszavirág életű lett, és csupán 1939-ig élt.

1936-ra a Phantomot sikerült ugyan a luxuspiac szerves részévé tenni (bár ekkor az autó igazából még önmagában is luxusnak számított), de ettől függetlenül a harmadik generáció, a Rolls-Royce Phantom III tiszavirág életű lett, és csupán 1939-ig élt. Bár tudni kell, hogy a második világháború miatt akadt némi zűrzavar a gyárban, és még 1941-ben is szereltek belőle össze néhányat, az utolsó autót pedig csak hat évvel később (!) adták át. Elsőként ez kapott V12-es motort, ráadásul a 7,3 literes, könnyűfémblokkos gépben hengerenként két gyertya adott szikrát. A minden kerékre ható szervós dobféket pedig a spanyol Hispano-Suizától vette át licencben a Rolls-Royce.

Továbbhaladva az idővonalon, a IV-es kétséget kizáróan a legritkább, nem mellesleg az első automata sebességváltós Rolls-Royce Phantom. Szűk tíz éve alatt (1950-59) mindösszesen 18 példányt adtak el a soros nyolchengeressel mozgatott unikumból.

A hat méternél hosszabb Rolls-Royce Phantom V-ös és VI-os közötti különbségek a laikusoknak talán fel sem tűnnek, kivéve talán az 1963-ben bevezetett négylámpás frontrészt. 1959-1990/92 között együttesen közel 900 darab óriás limuzin készült többféle (pl. Landaulet) karosszériával, aprólékos kézi munkával.

A két modell közötti típusváltás 1968-ban esett meg. Az V-ösben 6,2 literes, a VI-osban idővel a klasszikusnak mondott 6,75 literes V8-as dolgozott, és ez utóbbi volt egyben a Rolls-Royce utolsó alvázas típusa is – az önhordó karosszéria már az 1960-as évek végén, a kis híján az Év autójának is megszavazott olcsó modellel, a mai Ghost szellemi elődjének tekinthető Silver Shadow-val megjelent.

És hogy került a képbe Amerika? Kevesen tudják, de a Phantom I és a Phantom II összeszerelése 1936-ig, az angol helyszínnel párhuzamosan Springfieldben is zajlott, némileg eltérő műszaki megoldásokkal és szerényebb karosszériaváltozattal. Az alvázakat jellemzően a Brewster látta el felépítményekkel. A termelés leállásig valamivel több, mint 1200 Rolls-Royce készült a tengerentúlon.