A dragster speciális versenygép, semmiben sem hasonlít az utcai kocsikhoz, legfeljebb abban, hogy kerekeken gurul, és belsőégésű motor hajtja. Bár ránézésre nem tűnik bonyolult szerkezetnek, egyszerű csőváz, hatalmas hátsó kerekek, a pilóta mögött a motor. Ennek ellenére rengeteg szabály van, amit egy csúcskategóriás Top Fuel dragster autó építésekor be kell tartani.
Egy Top Fuel dragster versenyző padlógázra szinte katapultál, a testére 4.0-5.6 g nehézségi erő hat.
Például a tengelytáv nem lehet hosszabb 300 inchnél, azaz 760 centiméternél. A dragster motor 500 köbhüvelykes, azaz mintegy 8.2 literes, de sem a furat, sem a löket nem lehet nagyobb az előírásban meghatározott méreteknél, ahogy a kompresszió sem haladhatja meg a 6.5:1 értéket. A minél tökéletesebb égéshez szükséges extra levegőt Roots-kompresszor nyomja az dragster motor égésterébe, a teljesítmény általában 8.500 és 10.000 lóerő közötti, de 2015-ben az AVL Racing például egy teszt során már 11.000 lóerős csúcsteljesítményt is mért.
Az éremnek azonban mindig két oldala van. A dragsterek erőforrásait gyakorlatilag néhány másodperces üzemre építik, tartósan, maximális teljesítményen nem lehet járatni egyiket sem, mert szó szerint felrobbannak, ezért a kritikus alkatrészeket is úgy tervezik, hogy egy-egy menetet kibírjanak, a többi nem számít. Üzemanyagként itt benzin helyett nitrometán és metanol keveréke szolgál, a koktélban pedig az előbbi részaránya az NHRA (National Hot Rod Association) szabálykönyve szerint 2015 óta nem haladhatja meg a 90 százalékot.
A dragster verseny alapvetően nem bonyolult, párhuzamos pályán küzd egymás ellen két autó, egyszerre startolnak, és negyed mérföldet, vagyis 400 métert kell megtenniük. Az győz, aki előbb halad át a célvonalon. A Top Fuel dragster kategóriában viszont csak 1000 láb, vagyis 305 méter a versenytáv, mert olyan nagy a sebesség, az erőhatás, hogy a pilóták az életükkel játszanak.
Ahogy az indulás, úgy a megállás sem hétköznapi. Adott távon a 9000 lóerő körüli dragster motorok adta lendületet csak fékezőernyőkkel lehet visszafogni.
A cirka 8 méter hosszú pillekönnyű gépek közepén egy bukóketrecben ül a tűzálló ruhát viselő versenyző, a fülkét pedig hátulról titánból készült burkolólemezek védik az esetlegesen szétrobbanó motor alkatrészeitől. Az első kerekek kicsik és keskenyek, míg hátul hatalmas, puhára fújt abroncsok találhatók a felniken.
Start előtt a pilóták kipörgetéssel, égetéssel (burnout) próbálják fokozni a tapadást, és ez bizony kulcsfontosságú a rajtnál. Amit ugyanis egy Top Fuel dragster gyorsulás alatt produkál, arra a brutális enyhe kifejezés. A 305 m-es távot 3.6 másodperc alatt tudja megtenni, a célvonalat pedig 535-540 km/h-s tempóval lépi át. Állásból 100 mérföldre (160 km/h-ra) 0.8 másodperc alatt ér fel egy ilyen négykerekű szörny, a 200 m-es vonalnál pedig már 450 km/h a sebesség – felfoghatatlan adatok ezek.
Egy Top Fuel dragster versenyző padlógázra szinte katapultál, a testére 4.0-5.6 g nehézségi erő hat. Igazi adrenalin mámor ez még a nézők számára is, hát még a pilótáknak. Talán sokakat érdekel, mennyi üzemanyag fogy ilyenkor? Nos, ez sem mérhető a hétköznapi autókéhoz, hiszen még az 1500 lóerős Bugatti Chiron is spórolós kiscirkáló ezekhez a versenygépekhez képest.
Maga a 305 méteres sprint 45 liter a már említett koktél elfogyasztását igényli, ami a legtöbb mai autónál nagyjából meg is felel a teljes tanknak. Ha azonban idevesszük a melegítést, a gumiégetést és a startprocedúrát, akkor közel a duplájáról, 85-90 literről van szó. Aki szeret játszani a számokkal, ennek alapján könnyen kikalkulálhatja: ha egy átlagos autó étvágya 100 km-en 8 liter, akkor egy Top Fuel dragster fogyasztása az előjátékkal együtt (persze elméletben, és ha nyélgázon kibírná) több mint 25 ezer liter volna ugyanekkora távon. Szóval, ahogy a régi amerikai autósvicc tanácsolja, nyugodtan kössünk utána tartálykocsit…
