Annak idején az iQ a Toyota válasza volt a Mercedes-hátterű Smart minijére. A tanulmány 2007-ben debütált, majd fokozatosan indult a csupán 2000 mm tengelytávú, 2985 mm hosszú apróság forgalmazása. Japánban 2008-tól, Európában 2009-től, Észak-Amerikában (Scion néven) 2011-től kínálták. A modell sehol nem vált be, de még a 80 km hatótávú elektromos változat sem, amelyből így aztán már csak mindössze 100 darabot szereltek össze.
És hogy kerül itt képbe az Aston Martin? A 2012-től szigorodó emissziós előírások miatt a brit cégnél néhány éve meglepő döntést hoztak, merthogy egy takarékos minivel próbálták az átlagos károsanyag-kibocsátást csökkenteni. Így született meg az Aston Martin V8 Cygnet ötlete, melynek megvalósításához a Toyota iQ-t szemelték ki donornak.
Az elképzelést gyorsan tettek is követték, majd a kis pöttöm orrát és belsejét annak rendje és módja alapján a márkaarculathoz igazították. A harcsaszájú frontrésszel 3080 mm-re nőtt a hossza, de a motor maradt a Toyota 1,3 literes, változó vezérlésű, 99 LE-s benzinese. A cégvezetés évi 4 ezer autó értékesítésével kalkulált, ám a 30 ezer angol fontos Aston Martin V8 Cygnet ár még a gazdagok szemét is csípte, így 2011-13 között, összesen alig több mint 150 talált csak gazdára. Köztük volt a Formula-1 örökös ezüstérmese, a bajnoki címet sosem szerző, bár ettől függetlenül zseniális képességű Sir Stirling Moss, aki feleségével többször is mutatkozott a kiskocsiban.
Q by Aston Martin. Ezt a részleget jól ismerik azok az ügyfelek, akiknek Aston-szinten sem felel meg az alapkivitel, hiszen házon belül ők felelnek a különleges vásárlói igények kielégítéséért. Egyedi fényezések, felnik, külső-belső módosítások, drága anyagok, exkluzív kárpitok. Nekik köszönhető, hogy aki szeretné, az például F1-hangulatú Red Bull Edition kivitelben is hazaviheti a Vantage S-t.
De amit a Q az Aston Martin V8 Cygnet minivel csinált, az túlment a képzelet határán. Hogy több év után miért húzták elő a fiókból a bukott modellt, azt talán felesleges is firtatni, mindenesetre az Aston Martin V8 Cygnet nem üres pletyka, hanem létező, vezethető autó lett.
A terv középpontja a szó átvitt és valós értelmében is a V8-as motor volt. A részlegnél nem sokat vacakoltak, elővették a korábbi Vantage S relatíve kompakt, de azért mégiscsak 4,7 literes erőforrását, és valahogy bepasszírozták a két ülés mögé. Ezt így leírni persze egyszerű, ellenben itt még az iQ eredeti vázszerkezetéhez is hozzá kellett nyúlni, hogy a motor és a hozzákapcsolt hétgangos, duplakuplungos váltó stabilan a helyén legyen.
A hajtást a hátsó kerekek kapták, de a futómű nem a Toyotáé volt. Ez érthető, hiszen belegondolni is hidegrázó, mire képes 425 lóerő és 490 Nm forgatónyomaték egy ekkora kasztniban… A tervezők az egyszerűség híveiként, fogták a Vantage S komplett első és hátsó felfüggesztését (az elöl 380, hátul 330 mm-es tárcsákkal lassító fékekkel együtt), és az Aston Martin V8 Cygnet alá pakolták.
A nyomtáv persze nem passzolt az eredeti karosszéria 168 centis szélességéhez, amiért az autó látványa kissé szürreálisra is sikeredett, de a stabilitásnak mindenképpen jót tettek a nagyobb terpesztések. Ha már változtatás, kicsit a frontrészen is igazítottak, hogy hatékonyabb legyen a hűtés, de ettől még a kiskocsi első pillantásra felismerhető maradt. Alufelniből 16-19 colos átmérők vannak, hátul a legkomolyabb gumiméret 275/35 és a Q ennél a Bridgestone márkát ajánlotta.
Az Aston Martin V8 Cygnet utastere versenyautós hangulatú, a műszerfal szénszál erősítő műanyag, ahogy a két ajtóburkolat és a középkonzol is. Az utasok hatpontos övvel szerelt Recaro versenyülésekben ülnek, a légzsák nélküli kormány karimája Alcantara, a hátsó (eredetileg keresztbe fordított) ülést a V8-as motor miatt pedig elhagyták. A szárazon 1375 kilós Aston Martin V8 Cygnet koncepció 0-60 mérföldre (0-96 km/óra) 4,2 másodperc alatt gyorsult, végsebessége 274 km/óra volt.