Embereknél gyakran előfordul, hogy valaki fiatalabbnak vagy éppen idősebbnek látszik a koránál. Hasonló dolog az autóknál is megesik, egy-egy szerencsésen megalkotott forma olykor nehezebben avul el, mint a többi. Nem törvényszerű, hogy ilyen esetekben korszakalkotó vagy népszerű modellekről legyen szó, az NSU Ro 80 például nem sok vizet zavart a Wankel-motoros bukdácsolásával, ellenben az 1968-as karosszéria még tizenöt évvel a megjelenése után sem lógott volna ki az európai autópiacról. Ami a megjelenést illeti, az Oldsmobile Toronado 1966-ban debütált első kiadása is hasonlóan jól tartotta magát, ma sem gondolnánk, hogy néhány éven belül 60 éves lesz, mindössze hét esztendővel fiatalabb, mint az elsőszériás régi Skoda Octavia. Zongorázni lehet a különbséget…
A kezdetben bukólámpás Oldsmobile Toronado 1966-os kiadása volt a legsikeresebb a modellsorozat történetében.
Az 1897-ben alapított Oldsmobile nem volt sokáig önálló, már 1908-ban megvásárolta a céget a General Motors. Az 1966-ban bemutatott Toronado semmilyen előélettel nem bírt, korábban csak tanulmányautó viselte ezt a nevet, így a hatalmas, kétajtós luxuskupé tiszta lappal indult.
A hatalmas jelző itt nem költői túlzás, hiszen a tengelytáv kereken 3 méterre nyújtózott, a közel 2 méter széles és 134 cm magas (vagy inkább alacsony) karosszéria teljes hosszúsága pedig elérte az 5,4 métert. Nem csoda, hogy az 1966-os Oldsmobile Toronado már üresen is 2 tonna saját tömeggel bírt.
A szép vonalvezetésű Oldsmobile Toronado karosszériájánál jelent meg az elefántfül ablakot nélkülöző teli oldalüveg az ajtónál.
A hatvanas évek elején indult fejlesztés sok izgalmas lehetőséget tartogatott a mérnököknek. A Toronado a GM padlólemezei közül az új E jelűt kapta meg, bár az akkor már szupersztár tervezőnek számító Bill Mitchell állítólag sokáig lobbizott a kisebb A-padlóért, amit gazdaságossági okokra hivatkozva a cégvezetés nem engedélyezett.
A szép vonalvezetésű, kezdetben bukólámpás, elegáns karosszéria egyik újdonsága volt az elefántfül ablakot nélkülöző teli oldalüveg az ajtónál, ami egyben jobb zajszigetelést is biztosított. Az önhordó vázszerkezet ugyancsak modernnek számított a korabeli GM típusok között, és ezt fejelték meg a fronthajtással, amit 1937 óta észak-amerikai autógyár egyáltalán nem alkalmazott – az akkori márka a Cord volt.
A 66-os Toronado utastere bár semmi újdonságot nem hozott, hűen tükrözte az amerikai nagyvasak stílusát.
Az Oldsmobilehoz speciális és kompakt, úgynevezett UPP (Unitized Power Package) hajtásláncot fejlesztettek, amit 1,5 millió mérföldön át teszteltek, hogy valóban tartós és megbízható legyen. Olyan jól sikerült a technika, hogy később a GM Truck a nagy lakóautóinál is tudta használni. Mivel mellőzhették a kardántengelyt, a coupé utasterének padlója teljesen sík lehetett, ami javította a helykihasználást.
A váltó minden esetben nagy teherbírású, háromfokozatú Turbo-Hydramatic 400-as automata volt, a fronthajtás igényeihez igazítva. A 15 colos lemezfelnikre húzott, fehér szegélyes gumikat a Firestone szállította, a TFD jelölés pedig szellemesen a Toronado Front Drive rövidítését takarta. A gyártásnak Michigan és New Jersey adott otthont. Az Oldsmobile Toronado 1966 és 1971 között kétszer frissült, átrajzolt front-, illetve farrészt, továbbá új műszerfalat kapott, de műszakilag alig-alig nyúltak hozzá, és a hátul laprugós felfüggesztését sem cserélték modernebbre.
Belépő erőforrásként 7,0 literes OHV V8-as szolgált 385 lóerővel, 1968-ban ezt 7,5 literesre cserélték, kezdetben 375, majd a W-34 verzió esetében már 400 lóerős teljesítménnyel. Az Oldsmobile Toronado gyors coupénak számított, motortól függően 9,5-7,5 másodperc alatt megfutotta a százas sprintet, végsebessége 220 km/h környékén alakult. A típus két testvérmodellje a Cadillac Eldorado és a Buick Riviera aktuális generációi voltak, szintén fronthajtással.
Érdekesség, hogy az Oldsmobile Toronado 1966-os bemutatkozását követő évben már harmadik helyen végzett az európai Év autója választáson, a hazai Motor Trend Car of the Year győzelmet pedig fölényesen besöpörte. Sajnos a nagyszerű első generáció után már egyre érték-, illetve érdektelenebb autók lettek az Oldsmobile Toronadók, a típus gyártását végül 1992-ben meg is szüntették.
