A Ferrari a körülötte kialakult nimbuszt többféle eszközzel tartja fenn, a merchandising termékekkel hétköznapi embereket és rajongókat szólít meg, míg a potenciális vevőknek exkluzív lehetőségeket biztosít. Ilyenek voltak az FXX és az 599XX programok, ahol a méregdrága, utcára nem vihető autókkal a gazdag úrvezetőkből lettek kvázi gyári tesztpilóták.
A Clienti az értékesített Formula 1-es gépeket tárolja, szakszerűen karbantartja és üzemképessé teszi, amikor csak a tulajdonos óhajtja – persze nem éppen fillérekért. Azonban a legérdekesebb talán a One-Off, amikor az ügyfél egyedi Ferrarit rendel magának. Az egyedi alatt nem más fényezést, bőrkárpitot vagy lecserélt elemeket kell érteni, itt bizony beindul a komplett gépezet.
Egy rejtélyes tulajdonos legnagyobb örömére, az elkészült Ferrari 458 MM Speciale -t maga a tesztfőnök hajtotta meg próbaútján.
A Ferrari Styling Center megtervezi a karosszériát, az utasteret, igény szerint módosítják a hajtásláncot, a felfüggesztést, és a végén teljesen egyedi autót kap a megrendelő, amiből csak az adott példány létezik. Az árakat diszkrét homály fedi, de euróban is milliós szám, hiszen a tervezést, a gyártást, a tesztelést, a rendszám miatti engedélyeztetést mind-mind meg kell fizetni.
A tuninghoz a donor általában egy aktuális típus, a fantáziának pedig csak a technikai korlátok szabnak határt. Volt rá példa, hogy Eric Clapton varratott új lemezruhát egy 458 Italia vázára, ahol az SP-12 névre keresztelt változat, a Ferrari-rajongó zenész egyik kedvencének, az 512 BB-nek a jegyeit viselte magán.
A Ferrari 458 MM Speciale esetében a hátsó rész a LED-es lámpákkal leginkább a 488 GTB-re hasonlít.
Előfordult például mikor úgy élt valaki a One-Off program adta lehetőséggel, hogy egy már leváltott modell alapján kért egyedi külsőt és belsőt. Mivel a Ferrari 458-ast annak idején nyugdíjba küldte a turbós 488 GTB, az anyacég nem látta akadályát, hogy visszalépjen az ügyfél kedvéért. Főleg, hogy az anonimitást kérő megrendelő esetében egy brit személyről volt szó, mi több, sokak szerint egy olyan rádiós, tévés személyiségről, aki nemcsak hogy közismert Ferrari-gyűjtő, de nagyon gazdag és így természetesen a Ferrari számára is szimpatikus.
Tehát az alap a változatlanul 2650 mm tengelytávú Ferrari 458 Speciale kivitele volt. A hajtásláncot nem módosították, a 4,5 literes, 90 fokos hengerszögű, közvetlen befecskendezéses, atmoszférikus V8-as teljesítménye 605 lóerő 9000/percnél, a nyomaték 540 Nm 6000/percnél. A váltást hétsebességes, duplakuplungos, a kormányoszlopról pöccinthető robotváltó végzi, akár 0,06 másodperc alatt kapcsolva egy fokozatot.
A menetteljesítmények az eredeti autóéval egyenértékűek, azaz 0-100 km/h-ra 3,0, 0-200-ra 9,1 másodperc a gyorsulás, a végsebesség 330 km/h feletti. A tervezőstúdió új frontrészt rajzolt, amit az összes elemmel együtt könnyű és erős szénszálas műanyagból sütöttek. A Ferrari 458 MM Speciale tuning esetében teljesen megváltozott az oldalnézet, más a küszöb, látványosabb az ajtó mögötti hűtőnyílás, míg a hátsó rész a LED-es lámpákkal leginkább a 488 GTB-re hasonlít. A Bianco Italia fényezés egyedileg kikevert árnyalat, és az olasz trikolór is felkerült a karosszériára.
A rejtélyes megrendelő kívánságára az A-oszlopok feketék, ilyet az 1984-es Ferrari 288 GTO-n láthattunk: a szélvédő optikailag egységet alkot az oldalüvegekkel, olyan hatást keltve, mintha repülőgép pilótafülke lenne. A 20 colos felnik szintén egyéni ízlést tükröznek, de a gumik hagyományosak, igaz, a legjobbak közül valók – az utcai Michelin Pilot Sport abroncsok versenypályán sem vallanak szégyent. Az utastérben barna bőrkárpit feszül cérnás varrásokkal, a vevő speciális audio rendszert kért, a dekorációk pedig ugyancsak fehérek.
Hovatovább, a homályba burkolózó tulajdonos legnagyobb örömére az elkészült Ferrari 458 MM Speciale -t átadás előtt maga a tesztfőnök hajtotta meg próbaútján. Hiszen, ahogy azt mondani szokták: mindent a megrendelőért…
