2018. január 6-án, Vízkereszt napján hármas ünnep lesz a Papp László Budapest Sportarénában. Vikidál Gyula 70 éves lesz, Zeffer András 60, közös zenekaruk a Mobilmánia pedig 10. Két részes koncertre készülnek, ahol az elsőben Vikidál színházi és musical szerepeiből, valamint régebbi zenekarainak számaiból hallhat a nagyközönség összefoglalót, a másodikban pedig a közös dolgaikat adják elő és megemlékeznek Tunyogi Péterről.
– Öt évvel ezelőtt a saját autóidról beszélgettünk, és nem maradt idő a zenekari megmozdulásokra, pedig ezek is nagyon fontosak egy zenész életében.
– A zenekari utánfutózás és teherautós cirkuszok kétségtelenül kalandosabb történetek. A Tunyogi Rock Band szállítását a legendás gitáros Závodi János vállalta egy öreg, piros Ford busszal. E mögé csatlakozott egy utánfutó a zenekari felszereléssel agyig pakolva. Ezzel nem lehetett túl gyorsan menni, ráadásul rángatta is a buszt. Egyszer Szombathelyre mentünk, és éreztük, hogy a rángások a megszokotthoz képest erősebbek. Oda-vissza csapódott az utánfutó, és félő volt, hogy felborulunk. Janó jól vezetett, sikerült megfogni az autót és megálltunk. Hat óra körül lehetett és még kettő hiányzott, hogy megérkezzünk. Hátra mentünk megnézni, hogy mi a probléma, és én még olyat, azóta se láttam. A gumi eltűnt, a felni pedig, mint egy kályhacső, kinyúlt, de annyira, hogy az anyacsavarokat sem értük el. Láttuk, hogy az országút másik oldalán van egy kocsma, Jani mondta, hogy amíg nem tudja a dolgot megoldani, üljünk be oda. Amíg a megoldást vártuk a sárga földig leittuk magunkat, és annyira soha nem barátkoztunk össze, mint akkor. Pestről jött egy kisegítő járgány, de akkor már csak éjjel egyre értünk volna Szombathelyre, úgyhogy hazajöttünk.
– Szerencsére egy idő után jöttek a nagyobb buszok és teherautók, amibe már befért az egyre nagyobbá váló felszerelés. Nektek is volt ilyen?
– Igen, később nekünk is lett egy Avia teherautónk, amibe belefért a zenekari cucc. Kaptunk egy erdélyi fellépést úgy, hogy visszafele Debrecenben lett volna koncertünk egy motoros találkozón, aminek a hangosítását is bevállaltuk. A felszerelést egy technikusunk egyenesen oda vitte, aki a technikához nem, csak a vezetéshez értett, mi pedig mentünk Erdélybe a hangmérnökünkkel és azzal az előbb már emlegetett piros Ford busszal. Visszafelé már meglehetős késésben voltunk, ráadásul a borzasztó úton valahol kiesett az indító motor, amit meg se találtuk. Ez még nem lett volna baj, mert a megállások után betoltuk a buszt, de akkor kaptunk egy defektet. Semmi gond, kerékcsere, betolás és gyerünk tovább. Akkor jött a következő defekt. Az már sok volt. Szerencsére éjszaka találtunk egy embert még Romániában, aki megragasztotta a gumit. A ragasztott pótkerékkel és indítómotor nélkül reggel nyolckor értünk Debrecenbe a motoros találkozóra. A látvány egy harc utáni csatatérre emlékeztetett, de a legjobb az volt, hogy mivel a hangosítást a technikusunk nem tudta összerakni, az Avia első két ajtaját kinyitotta, és a teherautó kazettás magnóját bömböltetve szolgáltatta a zenénket.
– Utánfutót használtok még?
– Igen, de nagyon óvatosan, mert a rendeletek szigorodtak és az autópályán is tudnak már mérni. Az utánfutót legfeljebb 750 kilóval lehet megpakolni, ezért bementünk a mázsálóba, hogy legalább magunkat megnyugtassuk. 1490 kilóra volt megpakolva, úgyhogy azonnal átrakodtunk egy teherautóba. Azóta már két tonnára engedélyezett dupla kerekű utánfutónk van.
– Te soha nem akartál buszt vezetni?
– Dehogynem. Van is rá jogsim, Ikarusz buszt vagy Neoplan-t is vezethetnék. A nyolcvanas évek elején megjelentek a tizenkét személyes Latvia orosz kis buszok, amire az úrvezetői jogosítvány már nem volt jó. Akkor szereztem meg a D12-t. Amikor tanultam, jártam Budapesten autóbusszal, és szerettem. Elmehetnék a BKV-hoz. Nagyon szerettem és szeretem az autókat. A kétéves kis unokám ugyanilyen. Mindig kell, hogy legyen valamelyik kezében egy autó.
– De azért remélem nem csak negatív élmények fűződnek a zenekari buszos életedhez.
– Persze, hogy nem. A nyolcvanas években a P. Mobillal egy Barkas-szal jártunk, maximum hetvennel. Kaszinónak volt berendezve. Volt benne italos pult, kályha, ami ha hideg volt fűtött, melegben pedig kinyitottuk az ablakot. Volt kártyaasztal és bárhova mentünk folyamatosan ment a póker. Nekünk az tiszta Hilton filing volt.