– Mikor szerezted meg a jogosítványodat?
– Annak már több mint tíz éve, 20-21 éves korom környékén. Hiányzott az a szabadság érzés, amit a jogsi ad, amivel az ember oda mehet, és akkor, amikor akar. Manuális váltón tanultam, de azóta nem nagyon vezettem hasonlót.

– Mi volt az első autód?
– Egy ideig bérelt Smart-tal jártam, aztán lett egy Citroën C1, majd egy Audi A1. Most egy SUV-m van. A sportos autók helyett jobban szeretek magasan ülni, szeretem a kényelmet, és ha a barátaim és minden cuccom elfér.

– Miért cserélted az autóidat?
– Szerettem volna nagyobbat, kényelmesebbet és manuálisról automatára váltani. Budapesten a dugóban az a legpraktikusabb, és négy évig, amíg Amerikában éltem, ott ez volt a természetes.

– Mi fontos neked a technikából egy autóban?
– Sportosan vezetek, ezért legyen jó a nyomatéka. Szeretem a négykerék-meghajtást, az ülés fűtés-hűtést, a bőrülést, hogy könnyebben lehessen tisztán tartani. Legyen ráfutás jelző, sávtartó funkció, automata lámpa, légzsákok. Nálam tilos a dohányzás, de egyszerűbb dolgokat lehet enni, mert azt ki lehet takarítani.

– Hangtechnikában mi az elvárás?
– Igyekszem a legjobból választani, mert szeretek zenét hallgatni, ami kikapcsol a dugóban. Vezetés közben énekelek, szórakoztatom magam, persze feltekert ablakkal. Amikor vezetni tanultam a Ring autósiskolában, az oktató a legelső órától hozzászoktatott a rádióhoz, a vezetés közbeni beszélgetéshez, hogy szokjam a zavaró tényezőket, amiből éles helyzetben ennél sokkal több van.

– Ismert ember vagy. Ha megáll melletted egy autó, átintegetnek?
– Los Angelesben hozzászoktam, hogy nem nézek át egy másik autóba, ott ez nem szokás. Ezért is jó hogy magas az autóm, mert hozzám is kevésbé látnak át.

– Hogyan vezetsz?
– Szabályt betartóan és bátran. Néha, amikor valaki szabálytalankodik, mondok egy-két keresetlen szót, de hamar lenyugszom.

– Szeretsz vezetni?
– Nagyon. Előfordul, hogy éjszaka, amikor nincs forgalom, beszállok, bekapcsolom a rádiót és megyek néhány kört a városban. Nyáron kihúzom a tetőablakot és nézem a fényeket. Szigorú vagyok magammal szemben. Ha elmegyek például egy rendezvényre, egy vacsorára, ahol tudom, hogy megihatok egy pohár bort, akkor sofőrrel vagy taxival megyek. És bár nagyon szeretek magam vezetni, akkor is inkább taxizom, ha őrült forgalom van a városban.

– Mi van, ha ül melletted valaki és beleszól a vezetésedbe?
– Idegesít, de nem igen fordul elő. Azt mondják, hogy jobban leparkolok, mint egy férfi. Viszont van olyan barátnőm, aki mellett félek az anyós ülésen. Hamar ráérzek arra, ha valaki rosszul vezet, vagy vagánykodik.

– Mi volt a leghosszabb táv, amit egyfolytában levezettél?
– Egyszer lementem Velencébe és négy nap múlva vissza. Ilyen hosszú útnál azonban már inkább repülőre ülök, akár maszkban is. Olcsóbb a jegy, mint az üzemanyag. Azon kívül a bedugult forgalom is bosszant. Hosszú távon sem szoktam csak azért megállni egy benzinkútnál, hogy bemenjek a mosdóba, mert akkor újra kezdődik a már legyűrt araszolás.

– Mi volt a legnagyobb sebességed?
– Nem vagyok sebesség mániás. Németországban nem tudtam, hogy nincs sebességkorlátozás, csak rácsatlakoztam a forgalomra, és kb. 200-zal mentem, de nem éreztem, hogy gyors lennék.

– Rendőrök állítottak már meg?
– Egy héttel azt követően, hogy megkaptam a jogsit, elfelejtettem egy körforgalomból kifele hajtásnál indexelni. Megállítottak, én pedig annyira zavarba jöttem, hogy a körforgalomban álltam meg. Szóltak, hogy nyugodtan leállhatok a kihajtás után is. Aztán nevettek és elengedtek.

– Voltál kritikus helyzetben?
– Pár hete egy külföldi kamion kirántotta előttem a kormányt. Satufékkel meg tudtam állni, és szerencsémre nem jött mögöttem senki.

– Mi volt a legjobb autó amit vezethettél?
– Monaco-ban egy Bugatti. Hihetetlen élmény volt, de a hazai utakra nem való, csak egy jeep. Amerikában akartam bérelni egy autót, de az nem volt bent, helyette adtak egy busz hosszúságú Mercedes-t, amibe egy kisebb óvodás csoport is elfért volna. Az borzasztó volt.

– Mi az álomautó, amit megvennél, ha sok pénzed lenne?
– Egy full fekete Range Rover Velar.

– Volt-e autóhoz kapcsolódó különleges élményed?
– Most, amikor Olaszországban nyaraltam, beültem egy Fiat 500 Jolly Ghia-ba. Úgy éreztem benne magam, mint egy 60-as évekbeli filmszínésznő, de kézi váltós volt, vezetni nem tudtam.