Magyar Attila rengeteg szerepet eljátszott már, de a sokoldalú színész az új előadásokra is folyamatosan készül. A Madách színházban szerepel majd a Szente Vajk rendezte Liliomfi-ban, ott lesz egy régi rajzfilm színpadi változatában, a saját zenekarában, a funky-diszkót játszó Mézing-ben pedig rendíthetetlenül basszusgitározik. Legközelebb december 20-án a Liszt Ferenc téren fognak játszani a Ray’s Pub-ban.

– Mikor szerezted meg a jogosítványodat?
– 22 évesen, mert akkor már kocsit is tudtam venni. Megdolgoztam a Skoda 120-ért. A festék ugyan matt volt rajta, rengeteg hibája jött elő, de ment. A munkához kellett. Szabadúszó vagyok, akit ugyan a színészet elsősorban Pesthez köt, de emellett még rengeteg más vidéki helyszínhez is, nem beszélve arról, hogy a városon kívül lakok.

– Milyen autóid voltak? 
– Skoda, Ford Escort, Mazda 323, Mazda 626, Renault 21, pár hónapra kölcsönben Dacia, aztán kétütemű Trabant, Ford Sierra, Toyota Carina, Toyota Corolla, benzines BMW 525, BMW 525 dízel, Audi A6 Quattro, és amivel most járok, az egy Ford Cougar, de ebből ez már a második. Egyébként mindig használt autókat vettem. Általában öt év körüliek voltak és 2-3 év múlva váltottam. Ennyi idő alatt elhasználódtak. Nekem ez munkaeszköz, használati tárgy. Számomra nem az a fontos, hogy a kocsi egy egyenesben hogyan megy, sokkal inkább az, hogy egy előzésnél hogyan viselkedik. Karbantartom, de nem kímélem. Nem mosom le, nem vagyok a rabszolgája, hanem ő az én rabszolgám. A természet elvégzi, amit kell. Jó fülem van, meghallom a hibát. A tünetet el tudom mondani a szerelőnek, de a javításhoz nem értek.

– Melyik autó után sajnáltad a cserét? 
– Egyiknél sem. A búcsú mindig azt jelenti, hogy valami új következik.

– Fontos, hogy ismert művészként miből szállsz ki? 
– Ez elmúlt. Egy Wartburgból vagy Trabantból kiszállni az poén, de én úgy tapasztalom, hogy az itthoni színészvilágban az autó, mint státuszszimbólum megszűnt létezni. Ha két méterre vagyok az autótól, nem tudják, hogy az enyém. Csak a kiszállás vagy a beszállás adott pillanatában lehetek menő, utána már egyáltalán nem látják, hogy én ülök egy luxusautóban a sötétített üveg mögött.

– Hogyan vezetsz? 
– A szabályokat betartóan, de energikusan. Mindig az az érzésem, hogy akik előttem mennek, először járnak arra. Indokolatlanul lassan haladnak, vagy gyorsítanak, kanyarodáskor későn jeleznek, mintha nem tudnák, hogy merre akarnak menni. Nem értem, hogy ott ahol 90-nel lehet hajtani, miért mennek 70-nel. Ha lassabban megy, én meg fogom előzni még akkor is, ha ez nem tetszik neki, mert időre megyek. Amit szabályos keretek között megtehetek, azt megteszem, mert nem akarok az úton több időt eltölteni, mint amennyit feltétlenül szükséges.

– Mi volt a legnagyobb sebesség, amit kipróbáltál? 
– Az Audival egy németországi sztrádán 240. A sebességet nem éreztem nagynak, csak láttam az órán.

– Miért büntettek eddig meg? 
– Gyorshajtásért. Nem nagy sebesség miatt, hanem sebességtúllépésért. Én a viszonyoknak megfelelően haladok, és nem nézem állandóan a mutatót. Nincsenek extrém dolgok az autóban. Van akinek beépített sávtartója van, nekem erre van a két kezem. Nem kell, hogy kanyarodjon a lámpa, hogy tolatókamera legyen benne. Ezekre itt vagyok én. És különben is, minden extra dologgal több meghibásodási lehetőség van, ami miatt letilt az autó. Legyen benne klíma, szervo és egy erős motor. Az utóbbi különösen akkor fontos, ha megy előttem egy teherautó, és fújja füstöt.

– Mi van, ha megállítanak rendőrök? Megismernek, engedékenyebbek lesznek? 
– A megállítással elég sok bajom van. Például a közúti ellenőrzéssel, hiszen nem csak akkor állítanak meg, amikor szabálytalanságot követtem el, hanem anélkül is, pedig én épp időre mennék valahova. Én ezt zaklatásnak tartom, mert nem vagyok rossz fiú. Megállítanak, én pedig csendben ülök az autóban. Megkérdezik, hogy miért nem beszélek. Mondom, hogy az nem szabálysértés, ha hallgatok. Megkérdezik, hogy fogyasztottam-e alkoholt az elmúlt 24 órában. Mondom, hogy nem, de mégis megfújatnak velem egy szondát. Kimondatlanul, de azt feltételezik, hogy nem mondtam igazat. Igazságosabb lenne kérdezés nélkül fújatni. Egyébként a tölcsérbe sem vagyok hajlandó belefújni, amit már előttem öt-hat embernél használtak. Ragaszkodom egy új, sterilhez. Ha nincs, akkor vigyenek be kórházba vérvételre. Ilyenkor nem szeretnek. Viszont, ha szabálytalanságot követtem el, például elfelejtettem bekapcsolni az övet, azt vállalom és fizetek.